Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

CCCXXXVL ORSZÁGOS Az ülés kezdődik délelőtt 9 V 4 órakor. Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzökönyvét Bujanovics Sándor jegyző úr fogja vezetni; a] szólani kívánók neveit Paiss Andor és Radich Ákos jegyző urak jegyzik. A múlt ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Mihályi Péter jegyző {oh a?sa a deczem­ber 6-án tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök : Pest megye középponti választmánya jelenti, hogy az Orczy Béla b. képviselő ur lekö­szönése folytán üresedésbe jött n.-abonyi választó­kerületi képviselői állás betöltését, az idő rövidsége miatt, az 1848. t. ez. értelmében eszközölni nem képes. Tudomásul vétetik. Kraszna megye közönsége, hivatkozva a múlt évben beadott kérelmére, ujabban is elhatároz­tatni kéri, hogy az 1848-iki törvények által meg­csonkitott, századokig fenállott joga, az országgyű­lésre két képviselőt küldhetni. újra életbe léptet­tessék. Szepes megye közönsége a Fiume tengerparti kikötő-város és kerületének Magyarországba leen­dő visszakebeleztetését az országos küldöttség és a képviselőház által is kéri végleg kieszközöl­tetni. Ugocsa megye közönsége, Bihar megye felter­jesztését, a Nagyvárad és Ér-Mihály falva közt or­szágos kamatbiztositás mellett kiépítendő vasútvo­nal megállapítása iránt pártoltatni kéri. Buda város közönsége, Szakolcza városának felterjesztését a határából elfoglalt területnek, mint az ország határszélének visszafoglaltatását kéri eszközöltetni. Debreczen sz. kir. város közönsége, Szakol­cza városának, a saját területéből a morvaországi strasniczi uradalom által elfoglalt résznek, mint az ország határszélének visszafoglaltatását kéri esz­közöltetni. Tarnov városa közönsége és érdektársai a Gralicziát Magyarországgal összekötő és a Poprád völgyön vezetendő palocsa-tarnowi vasútvonal ki­építésére és használhatására engedélyt kérnek adatni. Justh József: Kegyes parancsuk következ­tében a kérvényi t bizottság a kérvényeket rendbe szedte és ma vagy holnap elő fogja terjeszteni; bá­tor vagyok tehát figyelmeztetni a t. házat, hogy a most bejövendő kérvényekre nem lehet határo­zatilag kimondani, hogy a kérvényi bizottsághoz utasittatnak, hanem azokat le kell tenni a képvi­selőház levéltárába, majd a jövő országgyűlés fog­ván fölöttük intézkedni. (Helyeslés.) Elnök: Tehát ezen kérvények le fognak tétet­ni a képviselőház irattárába és a jövő országgyű­lésnek elő fognak terjesztetni. LÉS. (December 7. 1868.) 397 Kuba János: T. ház! Épen ezen kérvények közt két vagy három rendbeli olyan van, melyek Szakolcza város érdekére vonatkoznak; azon aláza­tos kéréssel járulok tehát a t. ház elé, miszerint ezen kérvények szintén azon kérvényekhez csa­toltassanak véleményadás végett, melyekről a bi­zottság legközelebb fog jelentést tenni. (A levél­tárba !) Zsarnay Imre: T. ház! A panasz, mely miatt szókásom ellenére a pénzügyminisztériumot interpellálom, és a melyet a ház előtt fel akarok hozni, az ország számtalan lakosának ajkairól szár­mazó panasznak hű viszhangja. T. ház ! méltóz­tatnak emlékezni azon átalános hazafiúi örömre, melylyel elvoltunk telve, mikor a só árát leszállító törvény meghozatott, és ő felsége által szentesitetett, és mint minden emberre kötelező kihirdettetett. Jelenleg oly állapotban vannak az ország több vidékén, de különösen a Sóvárhoz közelebb fekvő vidékek lakói, még azok is, kik a máramarosi kő­sót használják, hogy nehezebben és drágábban juthatnak sóhoz, mint jutottak addig, mig a tör­vény le nem szállította a só árát. Mint magam ta­pasztaltam, ezelőtt az én megyémből több lakos ment el szekerekkel és hozott sót. Most 10 — 20 szekér megy el Sóvárra: és vissza jön üresen, egy mázsa sót sem kap. Nem kap azért — én nem mon­dom, hogy a sóház közegei szándékosan teszik ezt— mert nyerészkedők oda vitték a dolgot, hogy meg­vesznek minden sót és drágábban adják el. Inter­pellálom tehát a pénzügyminiszter urat: tett-e czél­szerü intézkedéseketarra nézve, hogy ezen vissza­élések szünteílessenek meg és a törvény jótékony­ságát a hon minden lakója egyaránt élvezhesse. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Zsar­•may Imre interpellatióját) : „Van-e tudomása a kormánynak az a miatti átalános panaszról, hogy különösebben a sóvári főzött sót használó vidékek lakói, de még azok is, kik a kősót használják, most, midőn a só ára törvény által leszállittatott, nagyobb bajjal és drágább áron juthatnak sóhoz, mint a törvény szentesítése előtt jutottak? Haván tudomása : tétettek e intézkedések, s mit kíván tenni a kormány a végett, hogy miután a só árát leszál­lító törvény a haza minden sorsú lakosainak köny­nyebbsége végett hozatott és szentesittetett meg 8 felsége által: a törvény jótékonyságát a hon min­den lakosa érezhesse és szüntettessenek meg a vissza­élések, melyek által egyes nyerészkedők a tör­vsny jótékonyságát kijátszani merészkednek?" ElnÖk : A felolvasott interpellatio a pénz­ügyminiszter úrral közöltetni fog. Almásy Sándor: T. ház! Egy kérésem volna ezen ügyben. Én is igen óhajtanám, hogy a pénzügyminiszter úr felvilágosítást adna e tárgy­ban. De történt itt már interpellatio, mely 6 hét

Next

/
Oldalképek
Tartalom