Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-335

378 COCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868.) nézetemet, és retnénylem : hogy a miniszter úr sem fogja sürgetni a házat, hogy szavazzon meg egy oly törvényt, mely bizony a magyar törvényho­zásnak diszére válni nem fog, s mely a polgárok életét a katonai bíróságoktól teszi függővé. Bátor vagyok kérni a t. házat, hogy azon törvényjavaslatot, melyet elvtársaimmal benyúj­tani szerencsém volt, elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés a baloldalon.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Simonyi Ernő képviselőtársam azzal kez­dette beszédét, hogy az állandó katonaság beho­zása óta a polgári szabadság hanyatlani kezdett. Hivatkozott más országok példájára, a melyekben a katonai bíróságok hatásköre a katonákra még bűnvádi esetekben sem terjed ki; ellenezte ennél fogva a kormány javaslatát azért, mert szinte nem orvosolja a bajt, mert a kor igényeinek nem felel meg, s mert a polgári szabadságot általa veszélyez­tetve látja. Ha már most a t. képviselő' ár ezen aggodal­mai folytán azt ajánlotta volna, hogy szüntessünk meg minden hadbiróságot, mint a mely a polgári szabadság érdekeivel ellentétben áll: akkor érte­ném legalább a logikát; hanem mikor a t. képvi­selő úr oly javaslatot tesz a ház asztalára, a mely a kormány javaslatának határvonalán innen ma­rad, a mely a hadbiróságokat nagyobb hatáskör­rel ruházza fel, mint a kormány javaslata, akkor nem csak az átala annyira féltett érdekeknek nem tesz jó szolgálatot, hanem a logica követelményei­nek sem tesz eleget. (Helyeslés jobbfelöl.) Legyen szabad, t. képviselőház, elemezés alá vennem a t. képviselő úr és társai által beadott törvényjavaslatot. Ez rövid két szakaszból áll. Az elsőben kimondja, hogy a valóságos hadi­szolgálatban álló katonák, csak a szorosan vett személyes, továbbá a bűnvádi keresetek és szol­gálati vétségek tekintetében álljanak a katonai bí­róságok alatt. A második szakasz ugyanazt mondja, a midőn az 184 7 /s. XXIII. törvényczikk második szaka­szára hivatkozik, melyből az ő törvényjavaslatuk első szakasza szóról szóra ki van irra, ugy, hogy a törvényjavaslat mindkét szakasza ugyanegy dolgot, vagyis az 1847 8 . XXIII. törvényczikk 2­dik szakaszát tartalmazza. Van azonban mégis egy eltérés e törvényja­vaslatban, a melyet a t. képviselő urak előadtak, az 1848. XXIII-dik törvényczik 2-ik szakaszától a mennyiben ezen szakasz csak a városi hatósá­gokról intézkedik. Elismerték ugyanis a t. képvi­selő urak, hogy itt a törvényhozásnak nagy hézaga van. és hogy e hézagot betöltsék, ki akarják most terjeszteni ama szakasz rendelkezését a többi tör­i vényhatóságokra is. De ha már e hézag miatt ujabb törvényhozási intézkedésre van szükség: akkor ne állapodjunk meg ez egy bajnál, hanem terjeszszük ki az orvoslást ama másik nagyobb bajra is, a mely abban áll, hogy az 1848-ki tör­vény a hadbiróságok hatáskörét, a katonák sze­mélyes polgári pereire is kiterjeszté, s itt tér el a kormány javaslata attól, a melyet a t. képviselő urak indítványoztak. E részben tehát nevezetes előlépési te sz a kormány által előterjesztett törvényjavaslat, a mi­dőn kimondja, hogy a katonák semmi nemű pol­gári pereikre nézve többé nem fognak hadbirósá­gok alatt állani. Kérdem: ez megtámadása-e az 1848-ik évi törvényhozásnak, s nem inkább tovább fejleszté­se-e ama törvényhozás elveinek ? — Azt hiszem, midőn a 48-diki törvényhozás szellemében járunk el, habár annak határvonalán tul megyünk, ez nem megtámadása, hanem megerősítése, szilárdí­tása azon alapnak, a melyet ama törvényhozás alkotott. (Elénk tetszés a jobb oldalon.) A kormány javaslata tehát a szabadelvüség terén minden esetre tovább megy, mint az 1848-ki törvényhozás , a mennyiben a polgári perekre nézve a hadbiróságok illetőségét teljesen meg­szünteti. A mi pedig a bűnvádi kereseteket illeti, ezekre nézve legalább nem tesz viszszalépést az 1848-ki törvényektől: itt a közönséges bűntényekre nézve csak a tényleges szolgálatban álló katonákat, el­lenben a szabadságosokat csak a szoros értelem­ben vett katonai bűntényekre és vétségekre nézve. hagyván meg továbbra is a hadbiróságok illető­sége alatt. Azt mondja a képviselő úr, hogy ezt rendelet utján is lehetett volna eszközölni. Igaz; hanem a kormány súlyt helyez arra, hogy a törvényhozás e téren az első kezdeményezést megragadja, hogy a törvényhozás parlamentáris működésének hatáskö­rébe belevonjon oly tárgyakat is, melyekről eddig soha sem rendelkezhetett. (Tetszés a jobb oldalon.) Kifogása van a képviselő .úrnak e törvényja­vaslat 6. szakasza ellen, és fölöslegesnek, mondja azt, miután az 1723. törvényczikk eléggé rendel­kezik e tárgyban. Az 1723. törvényczikk rendel­kezik a hűtlenség eseteiről, és szab azokra több­nyire halálbüntetést. A kormány e pontban is tovább ment a humanismus terén törvényjavasla­tában, s azon bűnökre, a melyeket a t. képviselő úr a hűtlenséggel egy categoriába akarna sorozni, a a büntetést 1 — 5 évig terjedhető fogságra redu­cálta. Azt mondja t. képviselő úr, hogy eddig Ma­gyarországon nem volt törvény, mely a polgári ' egyéneket katonai biróság alá rendelte volua. Fáj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom