Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-334
CCCXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 5. 1868) 357 tát összekapcsolja, nem csak ezen kis kapcsoló vasútnak, hanem az egész országos hálózatnak fog közvetítőjéül szolgálni és igy nemcsak ezen összekötő vonalnak leend kapcsoló része, hanem tulajdonképen az országos vasúti hálózatnak kiegészítő' része, s mint ilyen, igenis azon tárgyak sorába tartozik, melyeknek költségei a vasúti kölcsönből fedezhetők és fedezendők. Az érdemes képviselő úr továbbá azt jegyezte meg,hogy a minísterium a ház helybenhagyását oly költekezésekre kéri ki, a melyeknek összegét előre meghatározni nem lehet. Ezen állítását egyszerűen tagadom. Köszönjük a mai tudománynak, a kifejlett technikának, hogy ma már^nagy összegeket igénylő hidak költségeit a legszorosabb határok közt, igen nagy valószínűséggel, meg lehet állapítani és a minisztérium ezen hid költségeit már előirányozta is, és nem kétkedem benne, hogy az azon összegért, mely praelininálva van, ki is építhető. (Felkiáltások : Halljuk az összeget!) A pénzügyi bizottság jelentéséből, a praelimináréból kivehető, hogy a szóban levő hidnak kiépítésére a kapcsolóvasuttal együtt 5 millió lett előirányozva. A tisztelt képviselő urnák állítása tehát, hogy a képviselőház azon esetben, ha a minisztérium javaslatát fogadná el. tán széltében milliókat decretálna, melyekről azt sem tudja, hogy mennyi lesz, nem áll : mert a mint említem, e czélra 5 millió van praeliminálva, s én azt hiszem, hogy ez azon határ, melyen belől a hidnak építési költségei fedezhetők. A mi a lánczhid-társulatnak törvényesen megállapított szabadalmát illeti: kétségtelen, hogy e hidat vagy expropriálni kell, vagy a létező privilégiumot pénzül megváltani. Téved azonban a tisztelt képviselő úr, ha azt hiszi, hogy azon költségek, melyek a lánczhid-társulat privilégiumának megváltására kívántatnak, kizárólag csak azon ezélra szolgálnának, hogy a fönálló lánezhid mellett, még egy vasúti hidat is lehessen építeni, miszerint a fölállítandó vasúti hidnak amúgy is nagy költségeit, még a fönálló lánczkid-szabadalom megváltásának költségei is növelnék, mintha a lánezhid megváltásának szüksége kizárólagosan csak a vasúti hid építésének czéljából eredne. Én, tisztelt ház, azt tartom, hogy a lánezhid privilégiumának fönállása valóságos országos calemitás, mert a mig az fönáll, a két testvér-főváros kereskedése föl sem virágozhatik. A lánczhid-társulat szabadalmának megváltását tehát országos érdek parancsolja és ha más vasúti hidat nem építünk is, a privilégium megszüntetése a közforgalom tekintetéből elodázhatlan. Ha jól értettem, arról volt még szó, hogy miután a fölépítendő vasúti hid két országos hálózatot kapcsol össze, olyanokat, melyeknek birtokosai idegen társulatok,ezekeHs be kellene vonni a költségek viselésébe. E nézetet, tisztelt ház, részemről helyesnek nem tartom. Mert, ha a kap csoló vasút és állóhid létesitéséhez s annak költségeikez az államon kivül más is járul, igen természetes, hogy ugy a tariffák szabályozásában, mint a jövedelem részeltetésében joguk, befolyásuk lesz azoknak, kiket épen kizárni akarunk. Az országos érdek ellenkezőleg azt parancsolja, hogy semmiféle idegen befolyás ne gyakoroltassák azon közlekedési eszközre, melyet kell hogy saját közegei által szabad rendelkezése alatt kezeljen az ország. Az országos érdek szempontjából tehát indokolva látom azon kérést, hogy a hid és kapcsolóvasút országos költségen épittessenek. Kérdés lehet még az : vajon nem időelőtti-e intézkedni a tisztelt háznak, mielőtt a tervek elkészültek s a költségvetés előterjesztetett ? Szerintem a kormány által történt előterjesztéssel nincs kívánva az,hogy a t.ház az előterjesztett tervek és költségvetések alapján intézkedjék véglegesen. De ha a minisztérium, megfelelő határozatok hiányából, nem lesz arra képesítve, hogy a kívánt előkészületek megtételére a téli hónapokat fölhasználhassa; senki sem határozhatja meg előre, hogy a jövő országgyűlés mikor lesz azon helyzetben, hogy e fontos tárgyat érdemlegesen elintézhesse, miszerint esetleg ismét egy évet veszíthetünk, a mi bizonyára csak az országos közforgalom kárára volna. Ezek voltak azon indokok, melyek a minisztériumot arra birták, hogy a javaslatot az előterjesztett alakban mutassa be a t. háznak. Ghyczy Kálmán : Előre bocsátom mindenekelőtt, t. ház, hogy részemről sem helyeslem Zsedényi képviselőtársam azon nézetét, miszerint azon összekötő-vaspálya, mely a budai és pesti pályaudvarokat összekötné, egy állóhid közbejöttévelne legyen olyan, mely az államkölcsönösszegből fedezhető. Tökéletesen igaza van, nézetem szerint is állomtitkár urnák, hogy ez is azon vállalatok közé tartozható, melyek az államkölesönből a törvény értelmében is fedezhetők. Előrebocsátom továbbá azt is. hogy az én nézetem szerint is a két pályának ezen összekötése igen hasznos, sőt szükséges vállalat, a melynek előbb-utóbb mindenesetre létesíttetni kell. Ha e tekintetben mégis a törvényjavaslat ellen vagyok bátor szólani, azt egyedül csak az opportunitás szempontjából teszem; mert, a mint már előttem is említve volt, mielőtt ezen összeköttetése a két pályaudvarnak létesíthető lenne, okvetlenül szükséges előbb a lánezhid-társulattal tárgyalásokba bocsátkozni. Ha már most, t. ház, az ország törvény által kötelezőleg kimondja, hogy ő ezen összekötőpályát mindenesetre felállítani akarja, miután a