Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-334

334 CCCXXX1V. ORSZÁGOS ULES. (December 5. 186b.) kötelessége; már pedig, hogy a képviselő akkor többé nem az elnöknek főfelügyelete alatt legyen, hanem a minisztériumé alatt, az igen furcsa. 0 mint képviselő többé nem szerepelhet, mert mandátuma megszűnt. Hogy ő, ki ugy választatott, mint képviselő, az országgyűlés feloszlása után is megtartsa ezt a hivatalt, abban nem látok logikát. Azért a központi bizottság véleményét pártolom. (Helyeslés.) Csiky Sándor: T. ház! Én is elfogadom a központi bizottság javaslatát, de azzal a módosítással, hogy az elnök által választassák a háznagy. [Nagy zaj. Felkiáltások: Nem tartozik az most ide! az későbbi szakaszban fordul elö !) Tehát majd akkor fogok felszólalni. Deák Ferencz : T. ház! Én is sokkal czélszerübbnek tartom, ha a háznagy ezentúl is a kép viselők tagjai közöl választatik : mert ha ez nem történik — ne teljesedjék be jövendölésem — félek, hogy azon háznagy valóságos cseléd lesz; talán kissé tiszteségesebb cseléd; meglátják az urak, a tapasztalás meg fogja mutatni, hogy azzal mindenki kénye-kedve szerint fog bánni, jobbra-balra fog disponálni, azért semmi tekintélye nem lesz, mert ő nem élvezi azt a tekintélyt, a mit a képviselő élvez ; ezt pedig a ház, azt hiszem, nem akarja. A dolgot átalában ugy méltóztassék felvenni, hogy a ház maga körében magát souverainnak tekinti , szabályait maga alkotja meg, másnak beleszólása nincs; maga a ház vigyáz a rendre, a nyugalomra , a tanácskozások meg nem zavarására. És sokkal inkább megegyez a ház méltóságával, hogy ha erre a felügyeletet egyik tagjára bizza, mintha egy tisztviselőt — hát ne nevezzük cselédnek — erre megfogad. Magát az ilyen niegfogadást is igen furcsának tartom: mert ha tisztviselőt akarunk állítani, nem képviselőt, akkor nem tartom azt, hogy a ház azt szavazással válaszsza, hogy a ház szavazzon arra. hogy ki legyen ex universo mundo, hogy kit válaszszunk tisztviselőnek, akkor ezt az elnökre kell bizni. (Így van javasolva !) Tudom, hogy így van javasolva; hanem épen azt nem tartom helyesnek: mert én a rend fentartásának kötelességét s ezen kötelességnek gyakorlati teljesítését mindig a háztól származónak tartom, és így azt kívánnám, hogy ez ne felfogadás, hanem egyenes választás által történjék. (Hel eslés.) Ha a háznagy nem lesz a képviselőház tagja, én attól tartok, hogy rövid időn meg fogjuk bánni: mert meg fogjuk látni, hogy a mint említem, se tekintélye nem lesz, se egyenes kifolyása nem lesz a ház hatalmának, és nem ezen kifolyás alapján fogja gyakorolni hivatalát, és annak kötelességeit; és igen-igen alacsony fokra fog lesülyedni. A külföld példájára bajos e tekintetben hivatkozni, mert sokféle a gyakorlat. Magyarországra nézve azonban egy körülményt nem lehet felejteni: azt a körülményt, hogy velünk egy kissé nehezebb bánni, mint némely országokban a törvényhozó testület tagjaival, és hogy a háznagynak köztünk is ismert, velünk szívesebb viszonyban álló embernek kell lennie. És ez nagy fontosságú a hivatal tekintélyére és a rend fentartására nézve. Én tehát azt tartom, hogy ezentúl is, mint eddig, a háznagy a képviselők közöl választassák. Zsedényi Ede : Magam is azon véleményben vagyok, mint az előttem szólott képviselő úr: hogy t. i. a háznagy kötelességének csak akkor felelhet meg, ha tagja a képviselőháznak, melylyel szoros viszonyban áll. Egyetlen egy kifogás volna az, hogy pártember lesz. De, kérem, az minden választásnál így van, és nem hiszem, hogy a tapasztalás is azt mutatta volna, hogy az általunk választott háznagy pártnézetekből indult ki. Azt hiszem legalább, íogy midőn valami igazságtalanságot vagy helytelenséget tesz, interpellálhatjuk őt, mert tagja a háznak, és így elégtételt vehetünk rajta. Tehát magam is pártolom, hogy a háznagy a képviselőház tagja is legyen. (Helyeslés). Halász Boldizsár : T. ház! (Eláll! Eláll!) Ha a többiek is elállnak, akkor én is ráállok, hogy szavazzunk. Elnök (csönget) : Kérem a t. házat, hallgassák a t. képviselő urat, többen is vannak felirva a szólásra. Halász Boldizsár; T. ház! Igen röviden mondom el, mit e tárgyban mondani akarok. Azt hiszem, a háznak vannak tisztviselői és tisztjei, én a tisztviselőket megkülönböztetem a ház cselédeitől, mint méltóztatott Deák képviselő úr is megkülönböztetni. A ház tisztviselői egyenjogúak a ház tagjaival, ilyenek a jegyzők és az elnök. Én részemről a képviselőház souverainitásával nem tudom összeegyeztetni, hogy egy képviselő tiszt legyen, azaz alárendelt hivatalt viseljen és számolnia kelljen, sőt még, a mint Bónis képviselő úr igen helyesen megjegyezte, a szünetelés alatt is a háznagy hivatalban legyen, midőn már képviselő lenni megszűnt. Hogy tekintélyes embernek kell lennie, az igaz ; de hát, t. ház, a ház tagjain kívül nincsenek tekintélyes férfiak, a kik ezen hivatalt épugy viselni tudnák? En is tehát részemről a háznagy képviselőségét megszüntetendőnek tartom. Tisza Kálmán : T. ház! Én arra a térre nem akarok menni, a melyre igen t* képviselőtársaim közül egyik ment: mert, azt gondolom, itt nem arról van szó, hogy valaki hogyan vagy miként teljesitette háznagyi tisztjét; hanem hogy jövőre miként kelljen czélszerüen intézkedni. Én sem aka- , rok a külföld példájára hivatkozni, mert tökéletesen