Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
264 CCCXXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) nyitott jogérzetének alázatosan ajánlom. (Maradjon !) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Kapp Gusztáv indítványát) '. A 9-dik szakasz első sorából hagyassanak ki ezen szavak: „és szász ispány u és a 9. és 10-ik szakasz közé tétessék egy uj szakasz: „A szász Comes, a száss-; nemzet által a legfelső' megerősítés föntartása mellett szabadon választatik." (Maradjon!) Berzenczey László : Tisztelt ház! (Eláll!) Elállók. Binder Mihály: T. ház! a részletes vitánál nem szólok minden szakaszhoz, a melyet nem pártolok, mivel ezen elhirtelenkedett és hiányos törvényjavaslatot az amendirozás utján kügazitani nem lehet, a hogy ezt az átalános vita alatt máimondottam ; hanem az épen most részletes tárgyalás alatt levő szakasz egy oly nevezetes, gyökeres jogát tartalmazza a szász nemzetnek, hogy hallgatni semmiképen sem tudok. Magyarország a múlt években nemcsak történeti jogával daczolt, hanem daczolt az úgynevezett centralisatió ellen is, és én azt hiszem, hogy az utolsó érv legalább is annyit ér, mint ha a jogtörténetből merittetett volna. És ime ! most akarunk elvenni jogokat, csupán csak azért, hogy az üres egyformaságot helyre állitsuk! Kérdem, uraim, mit nyer az állam az által, hogy ha az országlár ellenjegyzésével neveztetik ki a Comes ? Én legalább nem látok semmi nyereséget. Azt szokták mondani, hogy felelős miniszteri rendszer mellett választott hivatalnok nem lehet. Én ezen ellenvetésből csak azt látom, hogy a t. ház nagy többsége a szász nemzet organismusát nem ismeri, és így megsemmisitendi. Bocsánatot kérek ezen kitételemért, hanem nem hiszem, hogy valami sérelem legyen benne. (Nincs benne sérelem !) A belügyminiszter úr ő nagyméltósága tanúbizonyságot tehet állitásom mellett, mikor azt mondom, hogy az administratió a szász comes, kezén nem megy keresztül. A szász székek és vidékek az igazgatást magok kezelik, és mostan a guberniummai, és annak feloszlatása után közvetlen a minisztériummal érintkezésben állanak. A szász comesnek a legtöbb administrativ ügyekben, tulajdonképen semmi dolga sincs; a hivatalok választás által történő betöltésénél a fejedelem nevében közbenjár, candidál, és az egész közigazgatásra főfelügyelői jogai vannak, a mennyiben kőrútjaiban a hivatalokat visitálja, sérelmekre jelentést kivan és határoz, és a mennyiben az ő kezében van a fegyelmi hatalom ; hanem ő különben nem egyéb, mint municipalis feje a szász nemzetnek, azaz: hatósága alá tartozik mindazon ügy, melyek a szász nemzet municipalis körébe tartoznak, és igy ő a feje a szász egyetemnek. A mennyiben a szász municipium nagyobb hatáskörrel van ellátva, mint a többi municipium az országban, minek oka a történeti fejlődés: anynyiban a szász comesnek nagyobb fontossága is van ; azonban ez összefér a miniszteri felelősséggel. Különben őszintén legyen mondva, ha a miniszteri felelősséget ily messze akarják kiterjeszteni, emlékeztetem a t. házat, hogy az épen ez által illusorius lesz, mert a minisztérium még sem lehet felelős soha egy oly hivatalnok vagy administrator tetteért, ki nem is létezik ott, hol a miniszter, a ki fölött tehát a miniszter tulajdonképen nem is tarthatja fön e fölügyeletet. Különben kérem igen szépen, az átalános vitánál kifejtett elvemnél fogva nem hiszem, hogy itt jogunk volna idegen jogot elvenni, (Ellenmondás >k), sőt azt hiszem, hogy ezen t. ház mint a magyar közös országgyűlés része, az erdélyi országgyűlés helyébe lépett; az erdélyi országgyűlésnek pedig sokszor teljesitett kötelessége volt,— épen ezen ügyben sokszor teljesitett, mondom — e nemzeti jogért föllépni, a mint az erdélyi országgyűlés fel is lépett. Ha pedig a képviselőház, a közös országgyűlésnek egy része, nem deriválja az erdélyi országgyűléstől a jogait, akkor nem tudom, hogy honnan deriválja egyátalában Erdélyre kiterjedő jogait. Kár, hogy ezen kérdés tárgyalására nem készültem speeialiter; de nem tehettem volt föl, hogy ezen világos jog fölött ily vita lesz; különben bemutatnám, hogy az erdélyi országgyűlés mikor és miképen szólalt félj az ellen, hogy a szász nemzetnek comes-választási joga megsértetett. Es mit árthat az a választási jog'? mi kárára lehetne az egésznek és a közjónak ? A szászoknál mind a közigazgatás, mind a törvénykezés — bátran hivatkozhatom az országlár urakra — legalább is oly jól megy, mint akár hol a magyar birodalomban : renitentia nem történt ott soha sem. Valaki: Schmidt! Binder Mihály: Felelek erre is. Egyátalában nem csak a szász földön, hanem egész Erdélyben nem volt szükség 100,000 frt megajánlására rablók kiirtására. (Mozgás.) Nem mondtam volna ezt, hogyha szemrehányásul oly név nem említtetik itt minden ok nélkül, legalább én nem szolgáltattam reá. s mely név tisztelet nélkül emlitése azt, ki ismeri, felhevültségbe hozza. Azon név a szász nemzet keblébe be van vésve, és mindig tiszteletben fog maradni. Schmidt Konrádnak a szász nemzet körül oly érdemei vannak, hogy azokat semmi gúny és senki nem fogja kitörölni; sőt én