Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) 229 ni készek volnának. A kölcsön aláirás napjait megelőző időben biztos kilátás nyilt arra, hogy a 3. aláirási nap alatt Parisban az összes kölcsön jegyeztetni fog: oly nagy mértékben voltak a vidékről bejelentve az előjegyzések; azonban épen az aláírást megelőző január 27-én közzé tévén a franczia pénzügyminiszter a franczia kormány azon szándékát, hogy egy 440 millió frankra menő kölcsönt fog legközelebb kibocsátani; erre természetesen a franczia aláírók tartózkodóbbakká lettek. Ezen körülményhez hozzájárult még az, hogy azon pénzemberek részéről, kik talán érdekük ellen lenni hivék a kölcsön sikerülését, nagy rnenyiségü kötvény a kibocsátási áron alul áruitatott az aláirási napok alatt. A kormány részére tett aláíráson fölül azonban, mindamellett az aláirás oly eredményt mutatott, mely szerint fenmaradt volna a kölcsönt kötő rendelkezési joga a kölcsön egy nevezetes részére. A már emiitett indokokból az állam érdekében kedvezőbbnek v r éltem a szabad rendelkezhetés iránti jog felett kötött egyezményt helybenhagyni. A következés igazolta, hogy helyesen cselekedtem, mert a mint tudva lett a pénzvilágban ezen szabad rendelkezhetési jog, azonnal történtek ajánlatok a kölcsön meglevő részére. Hogy többeket ne említsek, Bothschild S. M. és Wodianer Mór bankházak még az év tavaszán elfogadható ajánlatokat tettek.; de akkor még nem volt szándékom a kölcsön elhelyezése iránt egyezkedni, miután azon előny, melyet az intercalaris kamatok megnyerése tekintetében szereztem, nagyrészt meghiúsulhatott volna. A múlt hó kezdetén azonban, midőn már bizonyos volt az, hogy a bankrészvényekre történendő kifizetés 20 millió forintot haladó készpénzt, és november l-jén a szelvény beváltás hasonlókép '.nagy összeget teend folyóvá, mely más elhelyezést keres, ismét meginclitám a tárgyalásokat, s alkudozásokat folytattam, egy párisi első tekintélyű consortiumon kivül, az Anglo-Austrian bankkal, s egy más, a pénzvilág első tekintélyeiből álló consortiummal. Ezen utóbbi consortium áll Rothschild S. M., Wodianer M..Sina S.G. bankházakból, a bécsi hitelintézet és a magyar hitelbankból, mely consortiummal, miután a legkedkedvezőbb ajánlatot ez tette, oly egyességre léptem, melynélfogva a kölcsön hátralevő részének kedvező feltételek melletti realísatiója, ugy hiszem, kétségen kivül áll. Ha a vasúti kölcsön kötvényeinek mai árkeletét tekintjük,s még csak a múlt hónap kezdetén állóval összehasonlítjuk: meggyőződhetünk arról; hogy azon kötvények, melyek az állam rendelkezésére megmaradtak, valószínűleg jobban lesznek értékesíthetők, mint a hogy a kölcsön első fele értékesíttetett. Azon lépés tehát, melyre a kölcsön kibocsátásakor magamat elhatároztam, az államnak nem csak az intercalaris kamatok meggazdálkodása által, de a második felerészének kedvezőbb értékesítése folytán is, ugy hiszem, hasznot hozand. Az igaz. hogy minden hitel-operatióra is áll azon közmondás: „lementével kell csak a napot dicsérni", s még e felett nem ment le a nap, s jöhetnek oly előre nem látható események, melyek a legbiztosabbnak látszó előszámitást is meghiúsítják ; azonban elég eredmény az, hogy a kölcsön fele készpénzben befolyt, a másik fele értékesítésére elsőrendű pénzhatalmak, mint Rothschild, Sina, Wodianer és két hitelintézet, szerződés szerint vállalkoztak, azon kölcsön fele részére, inebyre ámult év közepén és végével sokan a kivihetetlenség bélyegét akarták sütni. E kölcsönt sok hibával vádoltak. Nem akarom állítani, hogy hibák nem történtek, de a kölcsönnek főhibája, mint azt nekem egy nagy tekintélyű pénzember monda, két rendbeli volt, az egyik: hogy az, tekintve állásunkat a pénzpíaczon és aránylag más értékekhez drága volt, azaz olcsóbban kellett volna adni; — a második, hogy nem lehetett rajta sokat nyerni, t. i. hogy csekélyre volt szabva a bankár-nyeremény. Ha a kibocsátási ár alantabb lett volna, a bankár-nyeremény ellenben nagyobb : a pénzpiaczon senki sem emelt volna ellene panaszt. Én azonban szívesen eltűrtem eddig minden vádat; mert legjobb szándékom és minden igyekezetem oda volt irányozva, hogy a kölcsönt nem az azt kibocsátókra, de az államra nézve tegyem lehetőleg kedvezővé. Az volt minden igyekezetem, hogy a kölcsön, mint az ez iránti törvény behozatalakor kilátásba helyezem. 7 '/„ százaléknál drágább ne legyen. Részben elértem azt, s hiszem, hogy ha az egész kölcsönről a végszámadás be fog adatni: azon eredmény, vagy talán annál kedvezőbb is fog mutatkozni. Legyen szabad elősorolnom a szükéges adatokat a kölcsön realisatiojáról. Részletes és pontos számadást nem adhatok, miután a kölcsönt kibocsátó Sociéíé Grénérale a vég leszámolást még nem ! állíthatta öBsze s igy azt velem nem közölhette. mert bizományosainak végszámadásai csak az utóbbi időben jutottak el hozzá; azon kivül pedig, mint ! mindennemű aláírásoknál lenni szokott, még vannak ígérvények egyesek kezei közt, kik a befizetési részletekkel még hátralékban maradtak, vagy kik befizették ugyan már az egész összeget, de a kicserélés még nincs foganatosítva. Ennélfogva egész pontossággal a számadás meg nem állapit-
