Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
224 ;CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 18680 kisajátítások, most ugy történtek volna, hogy ketl tős vágány is alkalmaztathatnék rá jövőre. En, t. ház, mint mondám, nem akarom ezen vasútnak törvénybe menetelét, foganatosítását akadályozni; azért semmiféle módositványt vagy indítványt tenni nem akarok; csak figyelmébe ajánlom a t. háznak s a kormánynak azon észrevételeket, melyeket tenni bátor valék. Hollán Ernő államtitkár: T. ház! Mintkogyjelőttem szólott képviselő ár kijelentette, hogy fölszólalásávalnem akarja akadályoztatni a ház asztalán levő törvényjavaslat elintézését, én részemről csak röviden némely észrevételeire fogok szorítkozni, hogy azokra nézve, ha lehet, nyilatkozataimmal megnyugtassam, vagy legalább felvilágosítsam. {Halljuk!) Megvallom őszintén, a mint örömmel tapasztalom, hogy képviselő társam alapossággal szólt a tárgyhoz, ugy megvártam volna tőle, hogy állításait indokokkal támogassa: mert átalában odavetve, azt mondani : „ezen vasút drága," bocsánatot kérek, ez igen tág értelmű állítás, melyet indokolni kellene. {Helyeslés.) Megkísértem azért, hogy észrevételei ellenében teendő nyilatkozatomat indokoljam. (Halljuk!) Nem fogok részletekre kiterjeszkedni, csak tényeket akarok fölemlíteni. (Halljuk!) Nem is tekintek azért vissza távolabb múltba, csak az utolsó esetet veszem föl, melyben Lajtán tul, Csehországban, egy vasiíti concessio, mértföldenkint 49,000 forintnyi garantiával íidatott meg. Már pedig könnyen megítélheti bárki, hogy az építészeti viszonyok Csehországban lényegesen különböznek azon nehézségektől, melyekkel Erdélyben megküzdeni kénytelenek vagyunk ; megítélheti különösen ő, mint az iparos téren gyakai'lott és kellő ismeretekkel bíró szakférfiú, minő különbség van oly országnak vasútépítési költségei közt, mely, mint Csehország, sűrű népességgel bir, hol a napszám sokkal olcsóbb, hol az anyagok és minden készülék beszerzése sokkal könnyebb, és ismét oly országnak vasútépítési költségei közt, mely, mint Erdély, a magyar birodalom legkeletibb részén fekszik, csekélyebb népességgel bir és hová a vasúti építésre szükséges anyagokat oly nagy távolságból kell szállítani. (Igaz!) Mindamellett ezen vasútra nézve, melyről közönségesen el van ismerve, hogy épitési viszonyai nem az egyszerűbbek közé tartoznak, melyről tudva van, hogy mértföldeken át a hegyi pálya természetével bir, melyen nevezetes tunelleket, nagy hidakat, a vad vizeken rendkívül sok partvédezetet kell építeni, melyről tudva van, hogy azon vonalak közé tartozik, melyeket a technihusok a legköltségesebbek közé soroltak ; mindamellett a kormány szerencsés volt oly szerződést, illetőleg oly törvényjavas-atot terjesztem a ház elé, mely sokkal olcsóbb amazoknál, melyek hasonró viszonyok közt másutt és közel szomszéd országokban lettek megkötve ; azt hiszem tehát, hogy a kívánt kamatbiztositás magassága, vagy a vonal szerfölötti költségességére nézve, átalában idokolt észrevételt tenni nem lehet. Aggodalmát fejezte ki a képviselő úr a fölött, hogy tán minden megfontolás nélkül, széltében vállalja el a háza terheket. Igenis tudom és méltánylom azt, hogy a ház áldozatkészséggel határozza el, hogy e vasút megépíttessék, de tudom azt is, hogy e vasút mulhatlanul szükséges. Elismerte ezt az egész ország, az országos közvélemény évek óta. (Helyeslés). Tudja mindenki, hogy Erdélynek szorosabb összefüzése Magyarországgal, elútasithatlan szükség. Ezen szorosabb összefüzés, kapcsát igényel, nemcsak erkölcsit, de phisikait is, és ennek legbiztosabb, legreálisabb közvetítője : a vasút. (Elénk helyeslés). A terhek viseléséről szólván t. képviselő társam, aggodalommal mutatott Spanyol- és Olaszország példájára. En azt hiszem, nem egészen helyesen ; Spanyolországra nézve épen nem. Olaszo rszágot illetőleg pedig, tudom igenis, hogy az ottani államkincstárra nehezen súlyosodnak oly terhek, melyek nemcsak hadi czélokra felvett állami kölcsönökből, de különösen az ott követett vasúti politikából erednek. De az egyátalában semmi kapcsolatban sincs azon eljárással, melyet mi követünk, — sőt bátor vagyok t. képviselő társamat arra figyelmeztetni, hogy nálunk épen az ellenkező áll. A magyar kormány átgondolt összhangzatos terv után halad, következetesen a vasúti engedélyek tárgyalásában, és csak oly vonalak kamatbiztositását hozza javaslatba, melyeknek közgazdasági fontossága az ország közvéleménye által el van ismerve. Ha az előre megállapított tervszerint, az abban fölvett vonalakat egyenkint kamatbiztositással fogja ellátni az ország, én nem tartok attól, hogy az elvállalt terheknél fogva, oly veszélybe bocsátkoznánk, mely előbb-utóbb, az államkincstárra, vagy az adózókrakáros következéseket vonna maga után. Közönségesen tudva van, hogy az üzletben levő és ma már adót fizetni képes vasutak egyenes adója, majdnem egyharmadát teszi az összes országos adónak. Ha tehát egyfelől hamatbiztositás által elősegiti az állam azok építését, nem szabad feledni, hogy másrészt oly bőséges forrását nyitja meg az országos jövedelmeknek, hogy ezáltal a közgazdasági billance könnyen helyreáll. Ezen állításomra nézve sem akarok átalánosságban maradni, hanem inkább tényekre és számokra támaszkodni.