Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-323
CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) 15 visszatetszés, (Zaj) midőn én a nyelvterületek szükségét emeltem ki, holott a központi szerkezet nem kerülte ki a nyelvterületet, (Ugy van!a szélső bal oldalon!) Tisztelt ház, a nyelvterületekről sokszor hallottam, hogy ha ezeket életbe léptetjük, az nem lesz egyéb, mint viszszamenetel azon barbár időszakra, midőn nem csak az egyes nemzetiségek, sőt még — nem jut eszembe magyarul, „die Greschlechter" (A nemek !) — a nemek is elszigetelik magokat. Én azt hiszem, hogy a nyelvterületek, ha a nyelveknek jogokat adni akarunk, nem egyebek, mint következetes kifolyásai azon egyszerű és örök természeti törvénynek, hogy minden létező idő és térhez van kötve. A nyelvterületeket tehát el nem lehet kerülni. Itt a kérdés csak az lehet, a czélszerüség szempontjából, hogy rnikép alakíttassanak ezen nyelvterületek legczélszerübben. Itten kétségkívül mindenki azt fogja mondani, hogy a legegyszerűbb s legczélszerűbb az, ha a lehetőségig egy területen kevés, vagy talán csak egy nyelv a divatozó. így épen a czélszerüség követelménye azon kikerekitési elv, mely az elleninditványban foglaltatik. A kikerekitési elv azonban, miután nem a nemzetiségi jog eszméjéből foly ki. nem alap-elv, és azért csak a czélszerüségi szempont alá esik. Ez okból én részemről kész vagyok bármely más módozatot elfogadni abban a pillanatban, melyben meggyőzetem arról, hogy van egy más, mely czélszerübben valósítja a nyelvek egyenjogúságát. A kikerekitési elv az állam területi és politikai egységével ellentétben nem lehet. Területi egységével nincs ellentétben, mert az ország területéből egy darab sem választatik el, hogy az más államhoz csatoltassék, vagy külön állammá alakíttassák. (Zaj.) A politikai egységgel nem ellenkezik, mert a politikai egység feltétele, nézetem szerint, az egységes kormányzat és egj^séges törvényhozás, s e tekintetben az elleninditványban nincs egyetlen egy pont is, mely nem csak hogy a politikai egységet megtámadná , hanem épen a politikai egységben nem találná elő feltételét. Az mondatik, nincs is ellentétben a kikerekités az állam egységével , de előkészíti az államegység megsértését. Ha az államegység veszélyeztetve van az által, hogy az országban fognak létezni nyelvi területek, melyek kizárólag csak egy és nem magyar nyelvnek területei, ugy a központi szerkezet e veszélyt nem hárította el, mert a központi szerkezet értelmében is egy megyében, vegyük például Krassó megyét, csak is az oláh nyelv lesz a jegyzőkönyvi nyelv. Ha tehát veszély fekszik ebben, ugy veszély fekszik már abban, hogy több nemzetiség létezik az országban, s e veszély nem hárittatik el az által, ha mi a többséget nem elégítjük ki. E veszélyt az által akarni elhárítani, hogy mi a többség törekvéseit, nem az államot sértő, hanem az állammal összeférő törekvéseit ignoráljuk: nézetem szerint megfoghatatlan. (Égy szó; Helyes! Zaj. Derültség) Ha most röviden összefoglalom azokat, miket mondottam, (Halljuk ! Zaj) tiz szóval mondom ki: ez elleninditványt jellemzik a nemzeti egyéniségek elismerése, az egyén nemzetiségi jogainak feltétlensége, az egyenjogúság elve, s lehető legnagyobb czélszerüség; ellenben a központi szerkezetet jellemzik először az országban létező nemzetek ignorálása, másodszor az egyén nemzetiségi jogainak csak félben megóvása vagy ótalmazása, 3-szor az egyenjogúság megsemmisítése, s 4-szer a czélszerütlenség. Már, t. ház, hogyha czélszerütlen három nyelv, ugy még czélszerütlenebb hat nyelv. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ez elleninditvány értelmében egy megyében legfeljebb három nyelv lehet, a központi szerkezet értelmében legalább hat nyelv: mert a törvényhatósági képviselők V 5 . tekintet nélkül arra, hogy a megyében létezik-e vagy nem, az illető népség tetszése sze int, és pedig törvényesen eljárva, egy nyelvet követelhet mint tanácskozási s jegyzőkönyvi nyelvet, mely ott nem is divatozó ; így, ha példával szabad élnem, Temes megyében elég a képviselők 7s. arra nézve, hogy — ha más okból nem, legalább tréfából — a tót nyelvet követelhesse, s pedig egészen törvényesen. Tehát az, hogy egy területen lehetőleg hat nyelv legyen, a legnagyobb czélszerütlenség a mi képzelhető, mert ha azt állítjuk, hogy hat nyelv a megyében nem czélszerütlen, akkor nem tudom mi joggal állithatjuk, hogy a központon hat nyelv czélszerütlen. Én azt mondom, a központon is, a megyékben is czélszerütlen. Mindezek után már most röviden mondhatom, hogy a központi szerkezet, vagyis a központi bizottság javaslata csak egy elvet tart egész tisztán fel s ezt egész következetességgel viszi keresztül; a magyar nemzet törvényes suprematiáját. Azért mondhatom, hogy ezen javaslat nem egyéb, mint az 1836, 1840, 1844 s 1848-diki törvényeknek uj qualificalt kiadása. (Zaj.) Lényegében ugyanaz. Ugyanaz benne az alapeszme, ugyanaz benne a fő törekvés, csak alakjában változott. De, t. házién a nemzetiségi eszme okainak felsorolásánál egészen mellőztem azon törvényeket; mellőztem azért,mert nincs senki is, ki ne tudná, hogy a legközelebbi okozója a nemzetiségi kérdésnek Magyarországban épen ezen törvények voltak. (Ellenmondás.) Lehet mindent tagadni, s tessék tagadni. (De állítni is lehet minden absurdumot.') Már most, t. ház, a nemzetiségi kérdést szerencsésen megoldani akarni ugyanazon utón, a melyeji elég szerencsétlenül be-
