Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-329
CCCXXIX. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 30. 1868.) 195 meny, mennyiben van joga és mennyiben kötelessége az államnak a házassági ügyet, és különösen az elválásokat illető' bíráskodást kizárólag államjognak tekinteni, és magának fen tartani, és e szempontot, menyire lehet, a katholikusoknál és a többi felekezeteknél fenálló szent széki bíráskodást az állam egyenes jogával, sőt kötelességével ellenkezőnek tekinteni. T. ház! A helyzet jelenleg kétségkívül az, hogy a törvényhozás a törvény által ismerte el-— ismétlem, hisszük és reméljük csak igen rövid időre és ideiglenesen — a szentszékek jelenlegi fenállásának jogosultságát; és e ténynyel szemben a többi hitfelekezetüektől,ha azzal élni akarnak.ugyanezen jogot megtagadni annyival kevésbbé lehet a törvényhozásnak jelenlegi hivatása,sőt merném állítani joga, mert a jelenleg is fenálló érvényben levő 1790 —91-ki 26. törvényczikk a mindkét felekezetű protestánsoknak ezen ügyben létező jogát, t.i. a házassági válóperekre nézve szentszékeket (consistoriumokat) felállítani, nyilván elismeri, és ha •ezzel a mindkét felekezeti protestánsok még eddigelé nem éltek, az ezen jogot, mint ilyent semmi esetre sem törli el. Ha, t. ház, nem a törvényhozás termében, hol egyenlően kell igazságot szolgáltatni, már csak az 1848. 20. törvényczikk rendeleténél fogva , de egyenlően kell igazságot szolgáltatni a természetjog alapján és a hazában levő minden hitfelekezetüeknek, ha, mondom, nem itt vitatnók a tárgyat, hanem vitatnók a törvényhozás kimondott engedélye után, vagy pedig az 1790-ki 26-ik törvényczikkben tett nyilvános megerősítés után, azon körben . hol kérdés lesz a protestánsok közt, kell-e ezélszerü-e, hel3 r es-e, igazságos-e élni a törvényhozás által megadott ezen joggal? egy pillanatig sem kétkedném azt mint protesrans visszautasítani, és azt mondani: nem kívánok élni ezen joggal; azt mondani: nem kívánok vele élni: mert nem tartom czélszerünek, nem kívánok élni ezen joggal szemben azon rövid idővel, melyre a katholikus szent székek fenállásának joga megtartatott; nem kívánok, mert nem tartom érdemesnek ezen rövid időre felállítani a reformátusok válópereiben itélő consistoriumokat; (Helyeslés jobb/elöl) azt mondanám : nem kívánok élni e joggal, mert az eddigi körülmények közt a világi bíróság által vitt válóperi intézmények vitelével az egyházi és családi életre nézve teljesen meg vagyok elégedve, mert a jelen törvény azon egy még arra nézve sérelmes anomáliát is, mely szerint a vegyes házassági ügyekben nem csak a katholikus, de a protestáns fél felett is nem azok világi bírósága, hanem a katholikus szent szék itél, eltörli; és végre mert nem akarok a protestáns szent székek fölállításával még erőt adni a kath. szentszéki intézménynek. Ismétlem, ha a reformátusok vagy egyátalában a protestáns consistoriumokban vagy közgyűlésekben kellene vitatni e kérdési: így nyilatkoznám és semmit nem kétkedném a reformátusoknak vagy aulában a protestánsoknak részére felállítandó consistorinmok felállításának jogát az államnak tiszteleíettel visszaadni; de a törvényhozás termében szólva, nem tehetünk egyebet, mint hivatkozni kell a fenálló és érvényben lévő törvényekre, és kívánnunk kell, hogy az 1848-ki 20. törvénjrezikknek a vallások egyenjogúságát elrendelő dicső és magasztos elve e részben is keresztül vitessék. Kívánnom kell, hogy az 1790. 26. törvényczikk ide vonatkozó engndélye ott, hol ismét a válóperekben való illetékességnek kérdése forog fen, és a többi hitfelekezetek illetékes bíróságai mind megneveztetnek : ott ez permissive megengedtessék a protestánsoknak. Én, t. ház, ezen szempontból indulva ki, midőn fentartom magamnak mint prosestans , a consistoriumok felállítása ellen szólani ott, a hol helye lesz, itt mint törvényhozó e szakasznak fenbagyását ki% r ánom. Nem tartom hivatásomnak a cultusminiszter urat Csanády előttem szólott képviselő úr azon megtámadása ellen védelmezni, hogy a cultusminiszter úr retograd lépést akar tenni az 1848-diki törvényből: hiszen, t. ház, ezen előterjesztetttörv. javaslat, mely világosan és határozottan az egyenjogúságnak, azon elvnek, mely az 1848-diki törvényezikkben kimondatott, ezen kérdésben tényleges felállítása, nem egyéb mint a 48-ki elvnek egyik részletben való alkalmazása; és a szabadelvüségben akkor, midőn permissive a protestáns felekezetekre bízza, éljenek-e vagy ne éljenek e joggal, kétségtelenül szintén semmit nem enged a 48ki törvénynek. Nem látom át, hol van itt e kérdésben a retograd lépés ? Még kevésbbé értem Csanády urnák az iránti sürgetését, hogy utasittassék a cultusminiszter úr, hogy nem csak ezen pontra , hanem egyátalában a vallások közti egyenjogúságra nézve terjeszszen törvényjavaslatot a ház elé. Hát nem tudja Csanády képviselő úr, hogy etörvényjevaslat már rég előterjesztetett, hogy az az osztályokon keresztül ment, hogy az a központi bizottság jelentésével együ tt nyomtatásban mindnyájunk előtt, tán épen élőt te is fekszik ? és én nem is tudom megmondani, mi okból vétetett fel először az, melyet most tárgyalunk, holott a logika rendé szerint amazt kellett volna felvenni előbb. Nem szükséges tehát retograd lépéssel vádolni a cultusminiszter urat, ki bizonyosan a haladás ösvényén mindig jár ugy előre, mint sokan, kik az ellenkezőt vetik szemére, s nem szükség őt ez iránti törvényjavaslat beterjesztésére sürgetni: mert 25*
