Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

168 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 23. 1868.) mert megvan mind kettőnek az uralkodó eszmék közös természete. De épen a t. miniszter úr fogja legjobban tudni, hogy a vallásszabadság eszméje nem akkor valósult tökéletesen, mikor a vallási viszályok következtében kimondatott a lelkiismereti szabadság; hanem csak akkor, mikor a lelkiismereti szabadság a nyilvános isteni tisztelet mellett egyszersmind az egyes confessióknak, mint ilyeneknek, egyenjogúsága biztosíttatott. És a mily kevéssé lehet vallási érdekeket csak az egyén alapján elégíteni ki: ugy, oly kevéssé lehet nemzetiségi igényeket az egyén alapján, hanem csak a nemzet alapján kielégíteni. A t. miniszter úr azt rnoudja, — hogy a civilisatio veszélyezteti a nemzetiségeket; de egyszersmind azt teszi hozzá, hogy ezt nem mellőzzük az által, hogy az egyes nemzetiségeket, mint múmiákat a törvényekbe begöngyölgetve, a törvényhatóságok sírkamrájába rakjuk le. Ez igaz; de hiszen mi nem is múmiákként akarjuk a nemzetiségeket sirba fektetni, hanem azt akarjuk, hogy az élő nemzetek, mint jogalanyok, törvényesen biztosíttassanak. De, hogyha a kisebbségi javaslat múmiákat rak le a törvényhatóságok sírkamrájába: ugy más részről bátran kimondom, hogy a többségi javaslat nem múmiákat, hanem az élő nemzeteket a magyar suprematia pyramisának kriptájába rakja le. A t. kultusminiszter úr azt mondotta, hogy nincs erő és hatalom, mely őt a szabadverseny teréről lemozdithatná. Senki sem kívánja ezt Őszin5- tébben, mint én, mint azok, kik a kisebbségi javaslatot aláírták. De hisz épen a szabad versenynek első feltétele az, hogy vagy egynek SJ adjunk törvényes oltalmat, vagy ha adunk, mindenkinek egyformán kell adnunk. Ez az, mi a kisebbségi javaslatban benne van, s mint ismételten mondám, a központi bizottságéban nem találtatik. {Eláll!) Ha a t. ház kívánja, elállók: mert nem akarok a t. ház becses türelmével visszaélni. (Halljuk!) Mint közönségesen, ugy ma is, Tisza Kálmán t. képviselőtársam igen jeles beszédet mondott. Igen jeles és éles érvekkel támadta meg a kisebbség javaslatát. Ha szabad egy szerény kívánságomat kifejezni, csak 10 perezre szeretném azon ügyességet, melylyel ő bír, hogy képes legyek neki megfelelni. Azt mondotta Tisza képviselő iir, hogy ő nem a hóditó és hódított nemzetek theoriájára akarja alapítani beszédét; és ezek után azt mondotta, hogy jelesen 3 vád emeltetett a központi bizottság javaslata ellen. Egy, hogy az a magyar suprematiát tartalmazza, a másik, hogy privilégiumot ad és a harmadik, hogy a nemzetek halálát decretálja. A suprematiát, mely a központi bizottság javaslatában törvényesen van biztosítva, t. képviselő rír az által akarja igazolni, hogy azt mondja, mikép a magyar nemzetet azon jog, hogy nyelve a központi hivatalos és közvetitő nyelv legyen, nemcsak száma, hanem nagyobb műveltsége és vagyona alapján illeti meg. Azt mondja, hogy az ily törvényes suprematiának — mert hisz azt ő sem tagadta, hogy az törvényes — természetes factorai nemcsak a szám, hanem a nagyobb műveltség és vagyon. De én azt hiszem, hogy a képviselő úr ez által önmagával jött ellentétbe : mert hisz lehet törvényeket alkotni, hol nem csak a számra nézünk, hanem a vagyonra is; de bizonyára oly törvény, mely vagyonra való tekintettel különbséget tesz polgár s polgár közt, egyenjogú nem lehet, hanem privilégium. Azt mondotta képviselő úr, hogy ő a nemzetek mint jogalanyok törvényes elismerését részéről legalább nem ellenzetté volna, ha nem hallotta volna, miket én mondottam, összehasolitva a nemzeteket a szabad egyesülés alapján létesült corporatiokkal. De,t. ház ! ha a képviselő úr megengedi , hogy az. mit én mindezekről mondottam, helyes, meg fogja akkor azt is engedni, hogy ezáltal épen annak természetes valósitását nem fogja megakadályozni akkor sem, ha ezeket hivatalosan ignorálni akarja, Azt is mondotta t. képviselőtársam, bogy miért viseltetünK mi aggodalommal az iránt, hogy a magyar nemzetnek ily törvényes előnyei vannak? mert a magyar nemzet, ha csak szám arányát veszszük is^ tekintetbe , nem képes bennünket magyarizálni. Én is helyeslem ezen nézetet és épen azért nem is aggódom nemzetem jövője fölött: de épen, mert a képviselő úr maga is belátja, hogy ezt lehetetlen elérni, kár oly fába vágni a fejszét, hol már előre is tudja, hogy lehetetlen eredményhez jutni. Ezek után, t. képviselőház, ma már nem kecsegtethetem magamat azon reménynyel. hogy a többség a kisebbségi javaslatot fogadná el; de - egyet még meg kell jegyeznem, s ez az, hogy. ha ez már igy el is döntetik, a kérdés ez által megoldva nem lesz, s azért csak azt az egyet kívánom, hogy ha ma nem oldjuk is meg e kérdést, adja Isten, hogy legalább oly körülmények s viszonyok közt éljünk, hogy erre talán később, de még egyszer legyen alkalmunk; nehogy más oldja meg e kérdést: mert ha más oldaná meg, e megoldás alkalmasint olyan lenne, mely sem azoknak, kik velem egy értelemben nincsenek, sem saját elvtársaimnak megelégedésére nem lenne. Összehasonlittatott sokszor a nemzeti kérdés a gordiusi csomóval. Isten mentsen meg attól, hogy találkozzék egy második Sándor, ki azt kardjával vágná szét, Stefanidesz Henrik: T. ház! Személyes kérdésben kívánok szólni. (Nagy zaj.) Mocsonyi Sándor képviselő úr az illemről szerzett tapasztalatait alkalmasint azon körökből meriti, melyekben mozog; (hosszasan tartó nagy zaj, mely miatt a szó-