Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28.1868.) 165 Egy bizonyos időszak tehát, de egyes perezek is, gyakran örökké nevezetes befolyással szoktak lenni az emberiség sorsára; miért is sokszor alkalmazhatni egyes nagy férfiakra, valamint nemzetekre, mit Lord Byron I. Napóleonról mondott: .,Egy lépés a jog felé a világ Washingtonjává emelte volna őt, inig egy lépés a jogtalanság felé nevét a szelek játékává tette." Nemkülönben a tapasztalás bebizonyitá, hogy bizalom bizalmat szül, inig bizalmatlanság csak bizalmatlanságot szokott eredményezni. Miért is óhajtanám részemről , hogy e kérdésben oly törvény hozassék, mely felébresztvén s megszilárdítván a külön ajkú nemzetiségekben a bizalmat , a bizalmatlanságot végkép megszüntesse. Erre azonban a mostani idő'pontott a legszeL-encsésebben megválasztottnak nem tartom, mert azon időben, midőn ez ország közvéleménye a szomszéd országból átszállongó, különböző hirek által némileg nyugtalanítva van; midőn a delegatiókban a birodalmi kanczellár Románia végett interpeláltatik : nem hiszem ez ülésszakot kedvezőnek egy oly kérdés megoldására, mely csakis a legnagyobb higgadtság és lelki nyugalom mellett oldható meg üdvösen. Ezen különböző híreknek is, azt hiszem, talán lehetne forrására akadni, ha ezt kutatni akarnók Igen jól tudjuk, hogy egy bizonyos hatalmasságnak érdekében volt a sadovai ütközet után. miszerint, Ausztria és Magyarország között a békeműve ne létesülhessen, hogy t. i. ezáltal Ausztria ne erősödhessék. Nem akarom állítni, de ki tudja. vajon nem egy idegen kéz kívánja-e ezen hirek által közénk a bizalmatlanság magvát szórni a végből, hogy megakadályozza, miszerint Magyarország népei a szőnyegen levő kérdésnek megnyugtató megoldása által egyetértésben összeforrván , növeltessék ez ország ereje s ez által Ausztria hatalma is még inkább szilárdittassék. Ezen okná Ifogva részemről inkább óhajtanám e kérdésnek tárgyalását a jövő országgyűlésre elhalasztani; mert azon meggyőződésben vagyok, miszerint kevesebb hátrány nyal jár, ha jelenleg e tekintetben semminemű törvény nem hozatik, mint ha olyan fogadtatik el, mely nem hogy a túlzottaknak talált követelményeknek, de még a mérsékeltebb várakozásoknak sem felel meg. Es miután e kérdést nem látom annyira égetőnek, hogy azon esetre, ha a nemzetiségeket némileg megnyugtató törvényt nem hozhatunk, olyant alkossunk , mely a nemzetiségi kérdésnek annyi éven át ígért és kilátásba hehyezett kedvező megoldása helyett az ehhez kötött mérsékeltebb remények meghiúsulásának csak gondolatát is az illető nemzetiségekben felébreszteni találná: kívánnám e fontos, sőt ezen országgyűlésnek egyik legfontosabb tárgyát, nem a mostani ülésszak utolsó óráiban, hanem akkor megoldva látni, midőn a ház türelme ki nem merült, és anynyi számos egyéb kérdés ezen ügy gyors tárgyaltatását és elintéztetését nem sürgeti; mert a nemzetiségi kérdés az, melynek higgadt s kimerítő tárgyalása mindnyájunk érdekében fekszik. Ezen kérdés megoldásának a jövő országgyűlésre való elhasztatását pedig annál inkább óhajtanám részemről, mert, ha meg vagyok is győződve, hogy minden képviselő tartozó tisztelettel viseltetik a törvény iránt, és azon alkotmányos elvből indul ki, hogy az esetre, ha a hozott törvény elveinek és meggyőződésének meg nem felel, annak megváltoztatása csakis a törvényhozás utján eszközölhető : mindamellett az egyetértés müvének megszilárdítása szempontjából jobbnak tartottam volna, ha a haza térendő képviselők azon, mindnyájunkra előnyösb helyzetbe tétetnek, hogy a nemzetiségi kérdés kedvező megoldásának örvendetes hírével jelenhessenek meg választóik körében. Én a nemzetiségi kérdésről hozandó törvényt olyannak akarnám látni, mint egy fegyvertárt, melyből a vész perczében mindnyájan hozhatnók a haza közös védelmére fegyvereinket; miért is óvakodni szeretnék attól, nehogy a hozandó törvény által egy arzenált alkossunk, melyből elleneink, magokat honunk szent ügye ellen felfegyverezhetnék !..... De, ha a t. ház ennek ellenére elkerülhctlenül szükségesnek tartja még ez ülésszak alatt törvényt hozni a nemzetiségi kérdésben,ki kell jelentenem, hogy a ház asztalán levő többségi törvényjavaslatokat, miután ezek a várt és hazánk érdekében szükséges kedvező megoldást, szerény nézetem szerint, eredményezni nem fogják, részemről el nem fogadhatom. A mi a kisebbségi javaslatot illeti, fentartom magamnak a jogot, ehhez azon esetben hozzá szólani, és erre vonatkozó észrevételeimet megtenni, ha ennek tárgyalásába a t, ház belebocsátkozni elhatározná. (Több oldalról helyeslés.) Pap Máté: Minden állam kormányának feladata, hogy a birodalom hatalmi állását ki- és befelé föntartsa, és érdekeit ki- és befelé előmozr ditsa. Enugy tudom, de sőt megvagyok győződve, hogy Sz. István államai kormánya is ezen feladatot, tűzte ki magának. Ezen czél elérésére szükséges azonban oly és különösen bel intézményeket életbe léptetni, a melyek a honpolgárok összetartását , a haza iránti szeretetét és a honpolgári kötelesség teljesítése iránti buzgalmát egyformán idézi elő. A nemzetiségi kérdést én is, mint mások, belügyeinkre nézve oly fontos kérdésnek tartom, a