Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

-1 10 CCCXXIII. ORSZÁGOS Ű A másik alapfeltétel e kérdés megoldásánál az, hogy bármily meggyőződésben legyünk is e tekintetben, bármelyek legyenek is a jogosult igények, nézetem szerint ezek egyik nemzetnél oly természetűek, mint a másiknál. Egyenlő természetűek lévén, természetesen egyenlő törvényes ótalmat is követelnek. így nyerjük még az egyenjogúság elvét. A harmadik feltétel a czélszerüség szempontja. Itt ugy kell intézkednünk, hogy az egyszer igy felállított elvek ne csak irott malaszt maradjanak, hanem a mennyire lehet, tekintettel hazánk ethnographiai viszonyaira, a lehetőségig valósuljanak is. Két javaslat, bocsánat, most már három fekszik előttünk. A három javaslat egymástól alapra, irányra és vég czélra tökéletesen eltérnek. A benne letett elvek oly ellentétesek, hogy én csak egy közeledési, egy érintkezési pontot találhatok bennök : a területi és politikai integritást. Az általam felállított feltételekhez képest, hogy jobban megértessem, szükségesnek látom már előre is kinyilatkoztatni, hogy én e tárgynál megkülönböztetek alap- és czélszerüségi elveket, melyek utóbbiakat lehet igy vagy ugy alkalmazni, a nélkül, hogy a nemzetiségi egyenjogúsággal ellentétbe jönnénk. Ezt előzetesen csak azért emelem ki, hogy előadásom folyamában ne legyen szükséges azt megszakítanom. A nemzetiségi érzület oly régi, mint a nemzetiségek, s ezek alkalmasint oly régiek, mint az emberi nem maga ; uj csak a nemzetiségi eszme. Ha mi figyelemre méltatjuk azon háborúkat és forradalmakat, melyeknek színhelye világrészünk a jelen évszázad, különösen 3-dik tizede óta ; ha tekintetbe veszszük azon mozgalmakat, melyeknek színhelye volt Görögország, Belgium, Oláh-Moldvaország, Lengyelország, Oroszország, Porosz- és Németország, Skandinávia és Schleswig-Holstein; és hogyha itt hazánkban maradunk : akkor lehetetlen el nem ismerni, hogy mindezen mozgalmak nem egyebek, mint kifolyásai egy alapeszmének, nem egyebek, mint idő és helyi viszonyokhoz mért alkalmazásai ugyanazon egy alapelvnek , nem egyebek, mint egyes töredékei ugyanegy egésznek. Bármennyire eltérők legyenek is ezen átalános átalakulási dráma egyes tüneményei egymástól, s bármennyire ellentétes legyen is alap, irány és czél, mely a mozgalom egyes phasisait jelezi, ugy hogy a mindennapi tapasztalat mutatja, hogy Európa népei majd a históriai jogalapon, majd az észjog alapján, majd törvényes, majd a forradalmi eszközökkel, majd az alkotmányosság neve alatt, majd egy absolut hatalom szövetségében, majd egyenjogúságra, majd függetlenségre, majd suprematiára törekedtek ; de bár LÉS. (November 24. 1868.) mennyire ellentétes is az alap, irány és a czél: egy bennök az alapeszme, és ez a nemzeti egyéniség vagy individualitás létezésének s fejlődésének biztosítása. Ez alapeszméje minden nemzetiségi mozgalomnak, ez az alapeszme minden mozgalomnál, mely ma Európában mutatkozik. Nem tartom szükségesnek ezt bővebben fejtegetni, példákkal erősíteni , hiszen mi jóformán épen e mozgolom minden tüneményeinek gyupontjában vagyunk , s az osztrák-magyar birodalomnak folyamatban levő átalakulási processusa hasonlít egy camera obseurához, mely hű tükrözése minden árnyalatú, szinü tüneményeknek. Azonban, ha a tapasztalat mutatja, hogy a nemzetiségi eszme nem egyéb, mint azon törekvés, hogy a nemzeti egyéniség létének s fejlődésének biztosítását megkisérelje, ugy más részről ismét a nemzetiség fogalma szükségkép ép e meggyőződéshez vezet. A nemzet , mint oly embereknek összessége, kiket származás-, földrajzi-, történeti s ennélfogva nyelvi kötelékek is szorosan fűznek egymáshoz, miután az erkölcsi fejlődés magvát foglalja magában, s miután öntudattal bír : azért személyiség, vagyis jogi személy. Természetes , hogy ezen jogi személynél, mint minden más jogi személynél, az első s legszentebb ^természetes érdek nem lehet más, mint saját létének fentartása. A nemzeti igényeknek alanya tehát első rendben soha sem lehet az egyik vagy másik egyén, mind összesen sem, hanem csak épen a nemzet, mint ilyen. Nem tudom, mennyiben találkozom at. ház többségének nézetével e tekintetben, de itten egy másik kérdés merül fel, s hogy ha volnának olyanok, kik ezt nem csak jónak nem, de veszélyesnek tartanák, azon kérdés támad : vajon tehetségünkben van-e azt megakadályoztatni ? Erre nézve szükségesnek tartom megvizsgálni, hogy melyek a nemzetiségi eszmének okai ? S e tekintetben én megkülönböztetek négy okot, két külsőt és két belsőt. Külső oknak tartom a népsouverainitás s egyenlőség elveit. Ezek külsőleg hatottak a népekre, s az emberben már benrejlő utánzási természeténél fogva befolyás nélkül nem maradhattak. Belső okai közé sorozom én a művelődés terén tett nagyobb haladást , más részről az alkotmányosság demokratikus irányát. A felvilágosodás az, mely az emberben felébreszti az öntudatot. A felvilágosodás (Halljuk!) az, mely a nemzeteknél is felébreszti és mind inkább kifejleszti az öntudatot. Másik oka az alkotmányosság demokratikus irányában fekszik. Midőn a nép souverainitásával együtt az egyénnek eredeti jogai, vagy is az egyéni szabadság proelamáltatott, okvetlenül szükséges volt ezen szabadság részére egy bizto| sitékot keresni, és ezen biztosítékot nem lehetett