Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

146 CCOXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) a t. ház előtt, a t. háznak türelme már kifogyhatott ; (Ugy van .') de miután ezen tárgyat egyiknek tartom az e ház előtt fenforgó legfontosabb tárgyak közöli , nem tehetem, hogy a szótól elállják. Mindamellett méltányolni fogom a t. ház türelmének kifogyását és igyekezni fogok minél rövidebben a tárgyhoz szólni. Kétségkívüli, hogy e hazáben nemzetiségi kérdés létezik, és hogy ezen nemzetiségi kérdés még megoldva nincs; kétségtelen, hogy mivel ezen hazában nemzetiségi kérdés létezik, többféle nemzetiségek s nemzetek is vannak, és mivel ezen többféle nemzetiségek egyenjogúsításáról van sző, ugyanazért a központi bizottság javaslata már csak azért sem fogadható el, mert az az egyenjogúsítás fő feltételét, az egyenjogusitandóknak lételét el nem ismeri. Voltak már előbb is törvényjavaslatok e tárgyban. Ilyen volt az 1861- diki törvényjavaslat a nemzetiségi kérdésben. De ezen törvényjavaslat legalább elismerte és megnevezte azon nemzetiségeket, melyek a nemzetiségi kérdésben egyenjogúsít andók. De, uraim, a központi bizottság javaslatát azért sem fogadhatom el, mert a ház kimondta már több izben, miszerint a nemzetiségi egyenjogúsítás egyedül az ország integritása s politikai egysége által korlátolható ; én pedig ezen törvényjavaslatot nem találom olyannak, mely ezen korlátokig terjedne. Ugyanis a nemzetiségi egyenjogúsítás minden esetre meg kívánná azt , hogy a nem-magyar nemzetiségeknek ott, hol az állam egysége azt nem gátolja, a nyelv hivatalos használata megengedtessék. Az ország eddig is törvényhatóságokra volt felosztva és azért senki sem tagadhatja, miszerint ezen országnak territoriális integritása és politikai egysége ép volt. Ugyanazért hogy ha a törvényhatóságokban megengedtetik; miszerint a hivatalos nyelv az azon törvényhatóságban majoritást képező lakosság nemzetiségének nyelve legyen, a haza imtegritása és politikai egysége megtámadva nines, de az eg3~enjogiiség- elve érvényesítve van, legalább annyiban, a mennyiben megengedi azt, hogy a nem-magyar nemzetiségek nyelve legalább a mumeipiumokban bírja a;-.on jogot, melyet a magyar nyelv a kormányzatban é& törvényhozásban bir. De, uraim, a fünforgó törvényjavaslat az egyéni szabadság terén sem bir az egyenjogúság elvével, mert azt látjuk, Imgy a magyar nemzetieégü polgárnak bárhol ti hazában, ugy a kormány hivatalok, valamint bár mely törvényhatóságok, bár mely törvényszékek, bíróságok vagy egyéb hivatalos hatóságok előtt meg van engedve, hogy saját nyelvén terjeszthesse elő ügyeit s folyamodásait, saját nyelvén perlekedhessek, és saját nyelvén nyerjen határozatot, j holott ez a többi nemzetiségi honpolgároknak megengedve nincs, s ezeknek a legfőbb politikai jogok élvezetében is ugyszólva mindenütt a magyar nyelv grammaticája áll utjokban, melytől függ a nem-magyar nemzetiségű polgár politikai jogainak gyakorlása. Ez, uraim, nem egyenjogúság ! Eddig a törvényhozás Magyarországon, különösen 1848 előtt, a magyar nemzetiség fejlesztését, terjesztését és átalában a magyar nemzetiséget, mintegy állam czélul tűzte ki. És épen itt volt a nem-magyar nemzetiségeknek jogsérelme; most tehát arról van szó, hogy ezen jogsérelem orvosoltassék, hogy a magyar s nem-magyar nemzetiségek között e tekintetben fenforgó jogegyenlö'tlenség kiegyenlittessék; de ezt a központi bizottság törvényjavaslata egyátalában nem teszi. Egyébiránt ezen törvényjavaslat azon hibával is bir, hogy a mellett, mert igen confusus, túlságos, szövevényes és határozatlan értelmű, valóságos képtelenségeket is foglal magában. Ezen törvényjavaslat, például kimondja, miszerint minden törvényhatóságnak hivatalos nyelve a magyar; kimondja, miszerint a törvényhatóságokban a jegyzökönyvek magyar nyelven vitessenek, s kimondja, hogy ott is, a hol a szavazat képeseknek 5-öd része vagy többsége megkívánja, a jegyzőkönyv más nyelven is vitethessék ; de kimondja, I hogy ez utóbbi esetben is a magyar szöveg a hiteles. Bátorkodom kérdezni a t. házat, hogy mikép hitelesítetik a törvényhatóságok jegyzőkönyve? (Ugy, mint a miénk.') bizonyára ugy, hogy azt az illető megye-közönségnek majoritása mondja ki hitelesítettnek. Már most vannak megyék, hol a szavazatképesek között alig van egy ötöd vagy hatod rész vagy ennél is kevesebb, mely a magyar nyelvet érti: hogyan fogja ezen kis minoritás a majoritás ellenében a jegyzőkönyvet törvényesen hitelesíteni ? Ugyanazért, midőn némely urak azí mondták, hogy a privilégiumot el akarják törülni, s a majoritásoknak még sem akarnak a minoritások felett jogot engedni a törvényhatóságban, ez által épen akkor ugyanazon urak a privilégiumot szentesitik, mert a minoritás alá rendelik a majoritást, és azon képtelenséget rendelik, hogy az legyen szent és hiteles a törvényhatóságoknál, a mit a minoritás akar és nem az, mi a majoritás meggyőződése és akarata. De ha közigazgatás tekintetéből talán lehetne is némely indokokat forcirozni a nyelvi egyenjogúság megszorítására nézve, ilyesmit a törvénykezés tekintetében indokolni teljes lehetetlen; mert törvényeinkben ki van mondva, hogy a bíróságok előtt minden honpolgár egyenlő, s kimondja a stempíi-törvény, hogy minden polgár egyenlően fizeti a bélyeget azért, mert a bíróság neki ítéletet, végzést hoz, már most hol itt az egyenlőség? mert mig a biró a magyarnak magyarul szolgáltatja ki az igazsá-