Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

CCCXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) 133 beriséget lealázó kivételes kastokat, melyek a nép rovására, csak magok monopolizálták a haza minden polgárait egyformán megillető örök jogokat; ismétlem, miután a haza sorsát intéző nemes keblű vezérek bevették az alkotmány sánczaiba a nem nemesi osztályt is: ez által az összes lakosság belépett a közös alkotmány közös épületébe, mely azelőtt csak a kiváltságos nemesi osztály tulajdona volt. És vajon csak a magyarok, kik addig nem voltak nemesek, léptek-e a politikai jogok élvezetébe? Nem, hanem nemzet- és valláskülönbség nélkül mindenki. Tehát midőn politikai nemzetről van szó, én az alatt értem egész Magyarország lakosságát egészen és egyenkint, és nem kiváltságosán egyet, csak azért, mert azt véletlenül magyarnak hivják. A fogalomzavar e tekintetben onnan származik, mert ezen országot Magyarországnak nevezik, miből némelyek azt akarják kimagyarázni, hogy magyaroknak kellene mindazokat ismerni, kik Magyarországban laknak, bármely nyelvhez, valláshoz tartozzanak is. Ez téves eszme: mert igaz, hogy mindazok, kik itt laknak és a politikai jogok élvezetének részesei, Magyarország tagjai, de azért nem magyarok mindnyájan, hanem, mint mondám, magyarországi lakosok: és vajon az által, hogy itt különféle nemzetiségek laknak, veszélyeztetve van-e az ország épsége és korrr ányzata ? Nem ! Képzeljünk egy házat,melyben különféle osztályok, lakosok vannak: egyikben lakik magyar, másikban német vagy szerb, de az egész ház azért mégis egy egészet képez, bár ha különféle nemzetiségek laknak is benne. Én kijelentem, hogy területi felosztást nem kívánok , a midőn arról van szó , hogy miképen rendezzük a megyéket: hiszen ebből senki ország területi felosztást nem magyarázhat. Ott van példa rá : Pest, Pilis és Solt három megye volt és most egyet képez. Azzal nem veszélyeztetjük az épséget, ha két megyéből egyet, vagy egyből kettőt formálunk. Én kijelentem, h gy az államnak szüksége van mindamellett valami kapcsolatra, mely nélkül az állam fen nem állhat; de ezen kapcsolat felfogásom szerint tovább nem terjedhet, mint a menynyiben az állam érdeke megkívánja, hogy létezését fentarthassa. És mi lehet ezen kapcsolat ? Nem lehet más, mint országgyűlési, törvényhozási kapcsolat és kormányzási nyelv. Ha tovább megyünk, az állam megsérti a népek jogait a nélkül, hogy szüksége lenne reá. A kormányzati nyelvről határozottan kimondom, hogy minden egyesnek, minden municipiumnak joga legyen a kormányhoz saját nyelvén kérelmezni és felterjesztéseket tenni; kívánom, hogy .alólról felfelé ez igy legyen. Magától értetik, hogy én csak a szoros értelemben vett Magyarországról beszélek, nem pedig Erdélyről és Horvátországról, mert nem a népek vannak a kormányért, hanem a kormány a népekért. Itt azon ellenvetés tétethetik, hogy miképen kell annyiféle nyelven kormányozni ? Erre azt felelem, hogy én nem kívánom, hogy több legyen a kormányzati nyelv, hanem akarom, hogy a kormányzati nyelv legyen a magyar, de csak felülről lefelé, nem pedig alulról felfelé. A másik ellenvetés az, hogy miképen volna lehetséges, miszerint a kormány annyi nyelvet értsen, mi nélkül kormányozni nem lehet? Erre két mód van: vagy az által, hogy a kormányzáshoz olyan egyének alkalmaztassanak, kik értik a nyelveket; vagy pedig fordítók alkalmazása által. Az első módot mindenesetre igazságosabbnak és méltányosabbnak tartom. Mert valamint mindnyájan közösen viseljük a terheket, ugy közösen kell, hogy osztozzunk a javadalmakban is. Miután tehát a politikai nemzet fogalmát ekkép tisztáztam, áttérek arra, hogy a törvényhozás és, mind mondám, a kormányzás nyelvéül egyet akarok. En, mint már más alkalommal is kijelentettem, nem akarom, hogy az országgyűlésen több nyelven beszéljünk, habár az 1861-diki törvényjavaslatban, melyben a többek közt a t. cultusminiszter i'rr is tevékeny részt vett, az ő indítványa folytán kimondatott, hogy engedtessék meg a több nyelv használata is. Ezt én nem tartom helyesnek, mert czélunk, hogy megértsük egymást és egymást capacitáljuk, mi több nyelven alig lehetséges. Én a nyelvet philologiailag véve nem tartom egyébnek, mint a levegő mozgatásának különféle articularis hangok által, melyek a fülhöz hatnak és mások által megértetnek. Tehát egy nyelvnek kell lenni az országgyűlésen, hogy egymás közösen megérthessük. Tudom, hogy midőn ezt ily határozottan kijelentem, ez által román testvéreim közül néhánynak, visszatetszését fogom magamra vonni, de én nem tehetek egyebet, mint üzt, hogy lelkem meggyőződését követem. Ok magok is bensőleg erről meg vannak győződve, mert ők magok is igen jól tudják, miszerint akkor, a midőn mi, a románok és szerbek közös tanácskozmányt tartottunk, miután a románok nem tudtak szerbül, s viszont a szerbek románul, magyarul kellett beszélnünk. Világos példa arra, hogy közös tanácskozmányt öt-hat nyelven nem lehet tartani. Miután tehát itt különféle nemzetiségek vannak, okvetlenül egy kapocsnak kell lenni, s ezt a kapcsot a nélkül, hogy nekünk sérelmünk volna, ezt a kapcsot, mondom, meg akarom tartani. Az