Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) 7 lön javaslatnak igen nagy része megegyez a központi bizottság javaslatával, de némely dolgokban szükségesnek tartottam eltérni tőle, különösen felosztására vonatkozólag. Én a törvényjavaslatot így szeretném kezdeni. (Olvassa.) „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bár mely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzás és közigazgatás gyakorlati lehetősége . és a pontos igazság kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik: a honpolgárok teljes egyenjogúsága, minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni." Itt nem azt mondom ki, hogy most határozzuk el, hogy Magyarország összes lakosai egy politikai nemzetet képeznek, hanem hivatkozómra az elkezdésnél mint valóságos tényre. (Helyeslés.) (Olvassa tovább:) „1-ső szakasz. A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar. A törvények magyar nyelven alkottatnak; de az országban lakó minden más nemzetiségek nyelvén is hiteles fordításban kiadandók. Az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar." Itt sem mondok ujat; nem ugy mondom ki mint ujat, hanem hivatkozom rá mint meglevőre. (Helyeslés.) Ha valaki azt mondja: hiszen ezen törvények már fenállottak, igaza van; de nemzetiségi törvény még eddig nem volt. S midőn azt akarjuk mondani, hogy az egyenjogúság csak annyiban szabályoztatik a nyelv használatára nézve, a menynyiben ezt szükségessé teszi az ország egysége és az ott elszámlált tekintetek: akkor nem csak azt kell kimondanunk, hogy mi uj szabályt csinálunk, hanem mint meglevőre hivatkoznunk kell arra is, a mit a meglevőből megtartunk. Ezután átmegyek a megyékre. Ez a központi bizottság szövegezése szerint megmarad. Végén peig ezt kivánom kimondatni: (Olvassa:) „Ezen törvény rendeletei a külön területtel biró és politikai tekintetben is külön nemzetet képező Horvát-Szlavón és Dalmát országokra ki nem terjednek; hanem ezekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészről a magyar országgyűlés, más részről a horvát-szlavón országgyűlés között létrejött, és melynél fogva azok képviselői a közös magyar országgyűlésen saját anyanyelvükön is szólhatnak." (Helyeslés.) Indított engem e törvényjavaslat beadására, mint mondom, az, hogy először a szerkezetnek egész menetrendét nem találtam kielégítőnek; másodszor meg, midőn el akarjuk kerülni bizonyos jogokat, törvényeket megemliteni: akkor attól félek, hogy homályt hozunk a dologba. Méltóztassanak figyelemmel kisérni a központi bizottság munkájának bevezetését. (Olvassa:) „Azon egyenjogúság, melyet Magyarország bármely nemzetiségű polgárai.politikai és polgári jogok tekintetében, különbség nélkül élveznek, egyedül az országban divatozó nyelvek hivataloshasználatára nézve és csak annyiban esik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége, úgyszintén az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik. Ugyan azért:

44 Ez a bevezetés a központi bizottság javaslatában. Ki van itt mondva azon elv, hogy az ország minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú ; ki van mondva azon elv, hogy ezen egyenjogúság egyedül a nyelv használatára nézve eshetik külön szabályok alá; ki van mondva azon elv, hogy e tekintetben is csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben azt az ország egysége és az ott félhozott többi tekintet kívánja. Folytatólag ezután mondja a központi bizottság javaslata: ..Ugyanazért

44 és el mondja a szabályokat. E bevezetésből mindenki azt következteti, hogy az egyenjogúság az átalános elv, a fölhozott szabályok az egyenjogúságra nézve kivételt képeznek ; a mi tehát ezen szabályok folytán az átalános elv alól világosan nem vétetik ki, az egyenjogúság kategóriájába tartozik. De ezen munkálatban az országgyűlésnek nyelve p. o. sehol sincs megemlítve. Nem fogják-e ebből azon következést vonni, hogy: „íme, az egyenjogúság átalános elvét kimondottátok ; elmondottátok, hogy egyedül a nyelv használatára tétethetnek külön szabályok s csak annyiban, a mennyiben az ország egysége s egyéb ott elősorolt tekintetek azt mulhatlanul megkívánják ; elmondottátok a szabályokat; a mely szabályt tehát oda be nem tettetek, abban nem korlátoztátok az egyenjogúságot; mivel pedig ott nem emiitettétek meg az országgyűlési nyelvet, ez természetesen az egyenjogúság alól nem vétetik ki-* És még erősebbé teszi ezen következtetést az, hogy kimondja a törvényjavaslat, hogy a korábbi