Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-292
CCXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1868.) fel szabályul van felvéve, hogy minden kisebb bérlet árverés utján történik. Nagyobb bérletek rendesen a „Köslöny"-ben köztudomásra hozatnak, s záros határidő alatt mindenki ajánlata beadására felhivatik ; az ajánlatok pedig nem egy helyt, de három helyt, ugy mint: az illető kezelő hivatalnál, a pénzügyi igazgatóságnál, és magánál a minisztériumnál adatnak be, s azok egyszerre bontatnak fel a minisztériumnál, mi igen czélszerü módnak bizonyult ; tehát a mit kivan, a minisztérium már rég teljesítette. 1 ' A t. pénzügyminiszter urnák nyilt ülésben mondott eme szavai által constatálva van tehát az, hogy a rendszabályok már akkor fenállottak, midőn a kincstári erdők minden hirdetés, minden árverés nélkül tiz évre bérbe adattak. Világos tehát, hogy a kincstári erdők bérbe adása a szabályok flagrans megsértésével történt. Hivatalos oldalról a megkötött szerződés nagyszerű előnyei emeltetnek ki. Nézzük közelebbről ez előnyöket. Számok összeállitáiával nem fárasztom a képviselőházat. Számokkal számok, állításokkal elíenállitások tétetnének szembe. Ki határozhatná el egyszerű hallás után, hol az igazság. S épen ezért óhajtom, hogy a szerződésre vonatkozó hivatalos iratok a ház elébe terjesztessenek, hogy ez beható vizsgálat tárgyává tehesse. Két fő úgynevezett előnyt hangsúlyoznak hivatalos oldalról leginkább. Először azt. hogy az állam sokat nyer e szerződés által, mert a fa ölét ezentúl drágábban adja 40krral. Közelebbről nézve, e nagyszerű haszon nagyszerű veszteséggé törpül. A kincstár nyerni látszik 40 krt ölenkint, igaz ; de mik e mellett kötelezettségei ? a mi nehéz, azt magának tartá fen ; a mi könnyű azt a vállalkozóknak engedte át. A kincstár vágatja, a fát, és tengelyen a csatornáig szállítja; a vállalkozók a csatornánál átveszik, melyen minden költség nélkül tovább úszik. A szerződés tiz évre szól; tiz évig tartozik tehát a kincstár a fát vágatni és i\ csatornához szállítani 40 kr haszontöbbletért ölenkint. De ki nem látja át azt, hogy a munkabér folytonos növekedése mellett a tiz év lefolyása alatt a fa vágásának és szállításának költségei nem csak elnyelendik a 40 kr hasznot, de még négyszer, ötször is annyit. A kincstár tehát okvetlen veszteni fog ; míg a vállalkozók, tiz évig urai a fapiaeznak, az ölfa árát oly magasra emelhetik, a mint nekik tetszik. A második nagy előny, melyet a szerződés magasztaló! emlegetnek az, hogy a vállalkozók ezentúl 50 000 öl fát tartoznak a kincstártól megvenni, ha ez ily összeget eladni kivan. A kincstári erdők azonban a rendes turnust megtartva, nem 50,000, de csak legfelebb 44,000 ölet állithatnak elő. De hol a kéz és erő , mely ez összeget KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. X. összevágja és a csatornához szállítsa, midőn eddig is alig volt képes a kincstár egyremásra 25,000 ölet évenkint előteremteni. Ks érdemes lesz-e a munkabér emelkedésével ennyi fát világos deficittel eladni ? A megkötött szerződés tehát kárt okoz az államnak , és kárt az alsó megyéknek és városoknak, melyeknek egy része a vállalkozók önkénye és egyedáruskodásának leend kitéve. Felszólaltak is már a szerződés ellen Temesvár szabad királyi városa, Krassó, Temes és Torontál megyék, mely utóbbinak kivált a Bega mentén fekvő vidéke és a megye székhelye, NagyBecskerek városa, sújtatnak leginkább. E megyék 356 négyszeg mértföld területen 850,000 lelket képviselnek. Ily felszólalás megérdemli, hogy némi figyelemben részesüljön. Esne mondja senki, hogy hazánk alsó vidéke az állam károsulásával olcsó fát kivan , s most feljajdul, mert ezentúl tüzelő fáját drágán fogja fizetni. Hazánk alsó megyéi és városai hazaszeretetben s áldozatkészségben , ott, hol ezt valóban a haza java kivánja, magokat tulszárnyaltatni senki által sem engedik; hazánk alsó megyéi és városai nem kérnek alamizsnát, de igazságot. Nem az fáj nekik, hogy a fát drágábban fizetendik, mint eddig ; hanem az, hogy ennek nem az ország láfrmdja hasznát, de két nyerészkedő idegen. Összefoglalom a mondottakat. A szerződés a bérbeadási szabályok ellenére, a nyilvánosság mellőzésével, hirdetés és árverés nélkül köttetett. A szerződés káros az országra nézve. A szerződés elien felszólalt három megye és eerv város. Fontos okok lehettek tehát kétségkívül azok, melyek a tisztelt pénzügyminisztériumot ily szerződés megkötésére indíthatták. E fontos okokat azonban nem ismerjük. Hogy a képviselőház is ismerhesse,szükséges,hogy az összes hivatalos iratok megvizsgálás végett elébe terjesztessenek. Ez eljárás törvényen alapszik : az 1848-ik év Ill-ik törvényezikkének 30-ik szakasza igy szól: ,,A miniszterek hivatalos irataikat az országgyűlés mindegyik táblájának kívánatára, magának a táblának, vagy a tábla által kinevezett küldöttségnek megvizsgálása alá bocsátani köteleztetnek/' A képviselőház tekintélye ; az alsó megyék s városok nyugalma ,; a pénzügyminiszter úr érdeke egyaránt kívánják, hogy e homályos ügyben világosság legyen végre. Ajánlom inditványom tárgyaltatását és elfogadását. (Helyeslés bal felöl.) Lónyay Menyhért pénzügyér: T. házíi
