Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-291
68 CCXCL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 80. 1868.) volna meg, azt most megkapja egyszerre ; és ha azon papírok nem is fognak név szerinti értéken kelni a börzén, de azokkal lombard üzletet nyithat bármely hitelintézetnél, és ekkép a tőkének legalább két harmad részét mindig készpénz gyanánt használhatja. {Helyeslés) Vegyük most a váltságkötelezettek sorsát. Ezeknek optiojok van. Én nem tudok egész országban oly szerződést, melyben a váltságkötelezettek számára 20—25 esztendő lett volna fentartva, hanem az 3 — 8 közt ingadozott, samaximum, miről tudomásom van, 12 esztendő. Történik-e itt praejudicium a váltságkötelezettekre nézve, midőn az mondatik, hogy 22 esztendőre kiterjesztetik tartozásuk törlesztése? de egyúttal optio adatik nekik arra, hogy bár mikor akarják, a hátralevő tartozás összegét egyszerre lefizethessék, még pedig eursus szerinti papirokkal, mi által ujabb előnyben részesülnek V Egyébiránt, t. képviselőház, hogy a központi bizottság a szövegezést igy fogadta el, mint az a t. képviselőház elé van terjesztve, az élet tapasztalata vezérlé oda. Nekünk ugyanis a magyar földhitelintézetnél volt ilyen tapasztalatunk. Mi a hitelintézetet mint közvetítőt akartuk a váltságtartozások törlesztésére nézve a nemzetnek felajánlani. Eszközöltünk is ki engedélyt arra, hogy e téren a hitelintézet mint közvetítő járhasson el. Ámde nagyon természetes, hogy a törvényhozás beleegyezése nélkül mi kényszeritőleg nem léphettünk fel. Mi volt tehát eredménye? Az, hogy az egész országban tömérdek eset jelentetett be a földes urak részéről, ellenben a váltságkötelezettek sehol bele nem egyeztek: s ennek oka az volt, hogy mig a földes úrral tartott viszonyuk,évrő'l évre halasztásért folyamodhattak s gyakran 5—6 év alatt sem volt képes a földes úr egy évi tartozását exequalní; más részről tudták, hogy a hitelintézet az egyesek irányában a legnagyobb szigorral jár el. Tehát szinleg ugy van felállítva a dolog, mintha ezen szakasz a földtulajdonos ellen volna intézve a váltság-kötelezettek javára, holott meg vagyok győződve, legalább a tapasztalás azt igazolta, hogy a földtulajdonosok fognak folyamodni, hogy a szerződések ezen átalakítása megtörténjék. Ha ezen átalakítás a váltságkötelezettek érdekét sértené, nem fognék mellette szót emelni, de ismétlem, a váltság-kötelezettek sorsát annyiban enyhíti, a mennyiben tartozásukat 22 év alatt törleszthetik ; ellenben szabadságukban áll a 22 év eltelte előtt is bármely pillanatban a törlesztést eszközölniök,s e törlesztést árfolyam szerinti papirokkal eszközölhetvén, a váltságtartozás tőkéjének egy részét ez által megnyerik. A szerződésnek ilyetén átváltoztatása mindkét félre nézve előnyös. Kérném tehát a t. házat, hogy ezen szakasz ugy, a hogy van, elfogadtassék. BÓnis Sámuel: T. képviselőház ! Megvallom, nem örömest tennék mint törvényhozó oly intézkedést, mely a szerződések szentségének eszméjét megingatja. Akár minő hasznos következménye is van e szakasz jelen intézményének; de azon erkölcsi kárt, mely abból következik, ha a szerződések szentségének eszméjét maga a törvényhozás ingatja meg, azt nem lehet kiszámítani. (Helyeslés) Bezerédj László : T. ház ! Engem e részben még egy abstraet fogalom is vezérel. Igaz, hogy a tulajdon szabályozására befolyást gyakorol magasabb ezélokból a törvényhozás, midőn a váltságot szabályozza; már pedig ha az által akarja szabályozni, hogy a viszonyt a két birtokos közt megszüntesse, ennek tehát ki kell terjedni azokra, kik a váltságot még nem consummálták. Ezek joga nem lehet kivételesebb, mint azoké, kik a váltságot még nem eszközölték, és kiknél ez még függőben van. Ezek között én nem találok különbséget. Ha van joga az államnak szabályozni azon birtokot, melyben még e szolgáltatás természetben fenvan, bizonyosan kiterjed joga arra is, a mi még a két földbirtokos közt függőben van. Bobory Károly: T. képviselőház ! „Contraetus contrahentibus legem ponit," ez minden esetre egyik a legfőbb jogi elvek közül; de legalább az állam tulajdona és az állam kezelése alatti javakra nézve bizonyos az, hogy megadni az egyezményt, mint a földtulajdont, minden esetre a képviselőháznak vagy is törvényhozásnak hatalmában áll.Ennélfogva, ha a magán tulajdonosokra nézve nem tartjuk is érvényesnek azt, mit a 16. szakasz felállít, minden esetre kérem azt kiterjeszteni az állam tulajdonához tartozó és az állami kezelés alatt levő javakra, annyival inkább, mivel tudjuk, hogy nevezetesen az ilyen javaknál az ilyen szerződések bizonyos nyomás alatt, nevezetesen a hatalom embereinek nyomása alatt keletkeztek mindenkor. Ennélfogva, ha a 16-ik szakasz a központi bizottság szövegezése szerint meg nem állhatna, akkor bátor vagyok módositványt vagyis tulaj donképen toldalékot a 16-ik szakaszhoz hozzátenni, hogy (Olvassa:) „Ezen közvetítésnek igénybe vétele az államtulajdonban s az állami kezelés alatti javakban az illető váltságkötelezettek javára azonnal megadatik." Várady JánOS : T. képviselőház! Ezen törvényjavaslat tárgyalása mutatja, hogy az államnak. a törvényhozásnak joga van oly szerződéseket, a melyek terhesen hatnak a közjóra, megváltoztatni. A szőlődézsmaszerződós, ugy a mint az eddig fenállott,szintén szerződés volt; ez tehát, ha a politika és közgazdasági okok kívánják, megváltoztatható. Ez elvet a t. ház már akkor elfogadta, midőn a
