Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-320
CCCXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 21. 1868.) 377 jen fel. Én azt a lehetetlenségek közé sorolom, hogy ugyanazon egy testületben, ha valóságot és nem kijátszást akarunk, két ily testület állittassék fel. Igaz, hogy még nem meszsze vagyunk az illusiók idejétől; azt mondhatnák, hogy ezen ember legyen egyszer felügyelő tagja a községnek, más tekintetben forduljon egyet és akkor legyen felügyelő', a község felügyelő boszuságára, de azt gondolom, hogy ezen eszmék többé nem kellendő portékák; ennélfogva én pártolom a bizottság szerkezetét. Missics János : T- képviselőház ! Részemről pártolom, a mit cultusminiszter ur volt szives előhozni. Itt t. i. leginkább a czélszerüség veendő tekintetbe , mert ez utón érhető el leginkább a népnevelés czélja. Ha tehát a tankerület a szabad kir. városoknál marad, asz. kir. városok természetük és iparuknál fogva leginkább vannak hivatva saját ügyeiket kormányozni és igy saját nevelésük felett is intézkedni. Én sokkal czélszerübbnek fartőm azt. hogy nevezetes és nagyobb városoknak meghagyassák a jog , hogy saját nevelési ügyeiket vezérelhessék, és a czél leginkább az által lesz elérve, ha a városok magok ügyelhetnek föl saját nevelési ügyeik fölött. Én nagyon fájlalom azt,és igen sajnos jelenségnek tartom,hogyaz országnak nevezetes kérdései ma sincsenek még elintézve.és ilyen a megyék rendezésének kérdése is. Hogy ha a megyék rendezése keresztül ment volna a törvényhozáson, és olyként intéztetett volna el ezen ügy , [Dologra!) hogy az ügyek elhalmozódása eldöntetett volna, a tárgyalások hamarább folyhatnának. De alárendelni a városokat a megyei bizottmányoknak, mely megyei bizottmányok saját ügyeiket sem képesek elintézni, s kellőleg kezelni: én ezt a népnevelésnek nem előnyére, de hátrányára szolgálónak látom. A mi azt illeti, a mit Nyáry képviselőtársam méltóztatott mondani, hogy a város képviselőtestülete mintegy testület fog jogokat gyakorolni: itt nem mint testületnek, hanem mint szabad királvi városnak őt megillető törvényes jogát követelem, (Zaj) mely megilleti a sz. kir. városokat törvénykezési szempontból, és igy megilleti nevelési szempontból is. Én tehát azon véleményben vagyok, hogy a városok jobban fogják kezelhetni a népnevelés ügyét, mint a megyei bizottmányok, melyek nem ismerik a városok ügyeit ugy, mint maga a város. Vegyünk p. o. egy várost, Aradot vagy Temesvárt, és mindenki el fogja ismerni, hogy ezek jobban fogják vezetni nevelési ügyeiket, mint a megyei bizottmány, mely abba nem nőtte belé magát. (Helyeslés). Pártolom Manojlovics Emil képviselőtársam módositványát. Zsedényi Ede : T. ház ! Meg fogják nekem engedni, hogy miután a szabad királyi városok részéről történt felszólalás, a szabad kerületek réKÉPV. H. XATLÓ. 186 & / 8 . x széről is felszólalhassak. Mellőzve azt, hogy Nyáry képviselő társunk, iménti felszólalása szerint nem tudván a szabadelvüség elveit összeegyeztetni a tettlegesen fenálló társadalmi viszonyokkal — mást nem bizonyított előadásával mint azt, hogy ő nagyon is szeret, mint másszor is hallottuk, a tiszta és puszta elméletek terén szabadelvű phrasisokkal dicsekedni, de avval nem sokat gondol, vajon ezen elveket lehet-e sikeresen a valódi életbe is léptetni? 0 ugyanis azt mondja, hogy ezen 123. szakasz szerint ideális vármegy e alakittatik — kérdem mit ért ő az ideális vármegye alatt ? (Derültség.) A törvény tettleges vármegyei kerületről, Nyáry pedig ideális vármegyékről szól. Miután azonban szabad kerületek is vannak, én épen ha a tettlegesen fenálló viszonyokra tekintünk —attól tartok, hogy ezen rendelet — mielőtt a törvényhatóságok törvényesen rendeztetnek, viszálkodásra fog alkalmat adni a kerületek és megyék közt, mit mellőzni lehet, hogyha a szabad kerületeket is kiveszszük. — Mindig igy volt ez a hajdúvárosokkal, a jászkűn s a 16 városi szabad kerülettel. (Helyeslés). Tisza László: Csak néhány szóból álló megjegyzést kívánok ez ügyben tenni; előre bocsátván, hogy miután sz. kir. várossal semmi összefüggésem nincs, nem veheti tőlem senki önérdekből eredett czélzatos megjegyzésnek, ha azt mondom: hogy igen is, mi, a kik szeretünk a régire építeni, igen gyakran felöltjük törvényhozásunkban a régi embert; de a régi embert nem csak mint régi városi emberek, hanem más modorban is ölthetjük magunkra. A mi azt illeti, a mit Nyáry Pál tisztelt képviselő társam mondott, hogy a nagyobb községek megunván apróbb társaikkal egy rangban lenni, ezen aristocraticus viszketegbó'l lettek királyi városokká: arra nézve szerényen azt vagyok bátor megjegyezni, hogy tudtommal a királyi városok, legalább nagy részt, vagy harczi érdemeiknél fogva, vagy nevezetes ipari érdekek tekintetéből emeltettek ki a többi községek közül. (Helyeslés. Zaj.) Hogy ezen királyi városoknak minden jogai fenmaradjanak-e? igen nevezetes, igen fontos kérdés; s épen mivel nevezetes s fontos kérdés, nem látom helyesnek az e tekintetbeli intézkedést igy per tagentem egy nem arról szóló más törvényczikkben. A mi a képzelt megyék,vagy mint tisztelt barátom Nyáry monda, ideális megyék felállítását illeti: bátor vagyok a t. házat a 123. szakasz tiszta szövegére utalni,hol kimondatik, hogy az ország tanügyi tekintetben a megyék szerint osztatik fel. Tehát nem a képezendő tanügyi megyék lesznek alapja a törvénykezési megye rendezésnek; hanem maga a jelenleg életben lévő törvénykezési megyei felosztás van alapul véve — legalább ez a szöveg tiszta értelme — a tanügyi kerület megállapitásainál. A mi azt illeti, hogy illiberalis eszme; 48
