Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-320

CCCXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 21. 1868.) 375 gó minden kérdés iránt már a megyei vagyis a kerületi iskolatanács rendelkezik. Ennélfogva már nem lehet mondani, hogy a városok hatósága nincs ezen ujabb intézkedés által megszorítva, mert az ő ügyeik felett csakugyan egy más hatóság rendelkezik, T. cultusminiszter úr monda azt is, hogy oly kis városokban, melyek ezer, két ezer lakossal birnak csak, mikép lehetne egy másodfokozatu biróságot felállítani; de ezer, két ezer lakos és 30 ezer közt igen nagy különbség van, s t. miniszter úr confiscálja a 10—20 ezer lakossal biró városok jogait azért, mert más városok ezer—kétezer lakossal birnak. Egyébiránt én részemről a törvény- | javaslatnak ezen 8-dik fejezetét alegüdvösebbnek, I igen helyesnek tartom, t. i. azt, hogy az iskolai ; tanács a megyéknek, a törvényhatóságoknak befő- í lyásával alkottatik. Mert azon véleményben va- ' gyök, hogy alig van intézkedés, mely a népneve- j lés iránti közérdekeltségtt inkább lenne képes J felébreszteni, mint épen ez. Es meg vagyok győ- I ződve, hogy a gyakorlati életben ezen intézkedés \ a legüdvösebb reformoknak lesz bölcsője. Épen j azért nem helyeselhetem azon szakaszt, melyet Manojlovics barátom megtámadott, mert az által | ez elvvel ellenkezőleg a városoktól elvétetik épen | azon intézmény, mely az ő keblükben az érdekelt- j séget a köznevelés iránt leginkább fogná felébresz- ' teni. Nem tekintve tehát azon közjogi elveket és kérdéseket, melyeket Manojlovics barátom fel emiitett, nézetem szerint már pusztán a czélszerú'ség szempontjából sem helyes az, hogy a városok is a | megyei iskola-tanács alá állíttassanak: mert a vá- j rosi és falusi iskolák között a tanítás módjára, a j tanítandó tárgyakra, a rendszerre, az irányra nézve j nézetem szerint nagy különbség van; azért nem j helyes, hogy a városok tanügye is egy oly megyei j tanácsnak rendeltetik alája, a hol az ó' érdekök, az ő képviseletök mindenesetre kissebbségben lesz. És igy azon érdek, mely kitünó'leg városi érdek, az ipar érdeke nem fog oly pártolásban részesülni, mintha magok intézkednének erről a városok. En elismerem, hogy előbb-utóbb szükséges lesz intézkedni arról, hogy a városok egy része — legalább a kisebb városok, — a megyékkel bármely módon egyesíttessenek; de történjék ez rendszeresen, organice a megyék és városok rendezésével, mert ha ez nem ily módon történik, nem fog egyéb eléretni, mint az,hogy ismét egy ujjal fog szaporodni azon súrlódások nagy száma, a melyekkel közigaz- i gátasunk rendezetlen állapotában az állam gépezetének most is folyvást küzködni kell. Én azért { t. barátom, Manojlovics indítványát pártolom. Csiky Sándor : Tisztelt ház! A mostan tárgyalás alatt levő törvényjavasl.tnak czime : népoktatási törvényjavaslat; ha tehát czimének meg I akar felelni tartalma és szövege, ugy hiszem, hogy I a népoktatásra vonatkozó eddigi fenálíó hatóságoknak befolyását, a tankerületek megállapítására nézve, nélkülözni nem lehet. Itten e szakaszban azt látom a 123. szakasz 2-ik bekezdésében mondva, miszerint azon szabad kir. városok, a melyeknek népessége 30,000-et meghalad, azok tehetnek egy tankerületet ; itten tehát básisul, fő fokul van véve a népesség száma. Igen helyesen is van, ott a hol a népoktatási s népiskolai ügyről tétetik intézkedés ; de mikor a népnek számát a tankerületek megállapítására akarja figyelembe venni a törvényhozás, akkor nem kell azt tekintetbe venni, hogy hol található, melyik helyen azon 30,000 lélek, sz. kir. városokban-e vagy nem szabad királyi városokban; hanem a hol annyi nép van, annak a népnek, különösen, a mely eddig is gyakorolta korlátlan jogát e tárgyban, meg kell hagyni azon képességét, a mi adatik a szab. kir. városok hasonló képességű osztályainak. (Helyeslés.) Ha tehát igy áll a dolog, akkor nem csupán a sz. kir. városokra, hanem bátor vagyok e jogot indítványozni mindazon városokra is, a melyeknél én ugyan a 30,000 számat sokallom és 10,000 elégnek tartok, s a mely helyeken ezelőtt is a nép által választattak a tanítók. En nem tudom átlátni az okát, hogy midőn népoktatási törvényt alkotunk, akkor azt a népet, a mely eddig e jogát gyakorolta, a népoktatási kerületből kizárjuk. Én tehát a 2-ik bekezdéshez azt óhajtanám tétetni, hogy mindazon városokban, a melyeknek népessége— aház bölcseségétőlfügg, hogy 10, vagy 20 ezerét vegyen-e — ahol hasonló népesség van, ott egy tankerület alakittassék. Ezen módositványom összevágván Manojlovics képviselőtársam indítványával, én azt pártolom. Nyáry Pál: T. ház! Ne csudálkozzunk magunkon, midőn a legszabadelvübb intézkedések felállításával foglalkozunk is, s ugy látszik, hogy a szabadelvüség szellemétől vagyunk áthatva — ne csudálkozzunk, mondom, hogy mi néha azon kapjuk rajta magunkat, hogy mi bizony a régi társadalom emberei vagyunk. (Helyeslés, Derültség.) Ez épen most is az eset, a melyet a ház előtt fenforgó kérdés legjobban bizonyít. (Ugy van!) Magyarország ugy mint más ország, midőn a reform terére lépett, legelőször is arról gondoskodott, hogy a feudális intézményektől lehetőleg megszabadulhasson. A feudalismus fő elve az volt, hogy ugy szólván az egyén egyéntől, testi Jet testülettől el legyen választva, ne legyen közöttük semmi kapcsolat. Innen ered mind a privilégiumok tömérdek nagy száma, innen a különféle testületek keletkezése különféle elnevezéseikkel. Igy Magyarországon, minek előtte tiszta fogalom lett volna a községről, keletkezett egy testület.mely azt monda : én lenézem ama kis számú testületeket, mert több embert