Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-320
CCCXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 21. 1868.) 367 ványt már ez alkalommal felolvasni. (Felolvassa. Maradjon !) r Elnök : A t. ház elfogadja a 81. szakaszt. Bujanovics Sándor jegyző (dvassaa82. és 83. szakaszt, melyre nem történik észrevétel. Olvassa a 84-diket.) Zichy Antal előadó • A 84-dik szakasz 2-dik sorában „egy" helyett, ez jönne „legalább két." E szerint a szerkezet következőleg fogna hangzani : „A tanári személyzet egy igazgató tanárból, két rendes, és legalább két segéd-tanárból és a gyakorló iskolában működő egy tanítóból áll." Elnök : Méltóztatnak elfogadni ? (E/fogadjuk !) Vadnay Lajos : Visszamenve a 83-ik szakaszra méltóztassanak azt kiigazítani így : „szőlőtermesztés," mert a szőlőt termesztik, és nem tenyésztik. (Helyeslés.) Elnök: Tehát a 83. szakasz e szerint fog kiigazittatni. A 84. szakaszt pedig a központi bizottság módosításával fogadja el a t. ház. Bujanóyies Sándor jegyző (olvassa a 85. szakaszt.) Zichy Álltai előadó : A központi bizottság a 2-dik sorban előforduló ezen szó helyébe „minta iskola" ezt kívánja tétetni „gyakorló iskola." Schvartz Gyula : T. ház ! Bármily eltérők legyenek is a nézetek a közoktatási reform szükségleteire nézve, azt hiszem, abban mégis mindnyájan egyetértünk, hogy első teendőnk a tanitó személyzetet anyagi nyomorából fölsegíteni. A 85. szakasz 1000 forint fizetést szab a rendes tanároknak 100 forint szállásbérrel. Áz igazgató tanárnak ezenfelül 200 foiint tiszteletdijt szab az igazgatói teendőkért. E szerint a képezdei rendes tanítók összes fizetésekiut 1100 forintnyi értéket kapnának évenkint, az igazgató pedig összesen 1300 forintot. A segédtanító fizetése 450 forint, az iskola-épületbeli lakás és fűtéssel együtt, és a háztartási asztalnál közös étkezéssel. A mintatanoda tanítójának fizetése lakáson kívül 700 forint. Én részemről megvallom, r;em nyughatom meg ezen számokban, Ujabb időben egy nemzet irodalma sem irt oly melegen a közoktatási nyomorról, illetőleg a tanszemélyzetnek nyomoráról, mint a magyar. Most, azt hiszem, elérkezett a cselekvés ideje ; most lehet kimutatni, hogy nem gyengítette meg ügybuzgalmunkat sem az élet drágulása, sem a régi előítéletek. Az élet napról napra drágul. Én nem hiszem, hogy oly műveltségű igényekkel, minőket egy képezdei igazgatótól és rendes tanítóktól várunk, ezek a napról napra dráguló élet küzdelmeivel meg bújának ily fizetés mellett kivált nagyobb városokban. hol tanitóképezdék fognak felállíttatni, egész kényelemmel küzdeni. Megengedem, de elismerést is érdemel az, ki e törvényjavaslatban az eddigi csekély fizetést jelentékeny összegre emelte. De egyátalában nem vagyok megnyugtatva az iránt, hogy mikép magam kifejeztem, oly műveltségű igényekkel, minőket a tanitó-képezde igazgatója és rendes tanáraitól várunk, az élet drágulásával szemközt egész kényelemmel megküzdhessenek az igazgató és tanárok. Súlyt fektettem ezen kifejezésre : egész kényelemmel, mert meg vagyok győződve, hogy csak akkor felelhet meg hivatásának a tanár, ha nem kell saját személye fölött vénsége napjaiban, s egyúttal családja, özvegye és árvái jövője fölött is aggódnia. Megengedem, 1300 írtból megélhet az igazgató, kivált ha magános ember; megengedem, hogy 1100 frtból megélhet a rendes tanitó, kivált ha magános ember ; de azt egyátalában nem látom át, hogy mind élelmezésre, mind ruházkodásra, mind műveltségi igényei kielégítésére, taneszközök szerzésére, az irodalom gyarapítására, főleg majdan özvegyei és árvái gyámolitására évehkint maradjon is az öszszegből valami. Kétféle ellenvetést fognak, gondolom, ellenem felhozni. (Zaj. Fölkiáltások: Elég !) Nagyon rövid leszek. Az első az, hogy a tanitóképezdei tanító-személyzet fizetése ekként emeltetvén, nem álland kellő részarányban egyéb tisztviselőkéivel; — nem csak a tanítói tisztviselőkéivel — hanem meg egyéb, megyei, városi és állami hasonrangu — miként magukat némelyek kifejezik — tisztviselőkéivel sem. Azt fogjak mondani: hiszen a legjelentékenyebb megyei vagy városi tisztviselői állomás fizetése alig emelkedik magasabbra, mint itt a javaslatban indítványba hozatott. Nekem erre rövid ellenérvem csak az, hogy legnagyobb része a megyei és egyéb tisztviselő uraknak magán-vagyonnal is bír; ha pedig ezek egy része nem bir is magán-vagyonnal, abból, hogy Ők nélkülöznek, semmikép nem vélem magamat jogosítva arra, hogy azt következtessem, miszerint hagyjuk a tanítói személyzetet is nélkülözni. Nem hivatkozom külföldi példákra, csak arra emlékeztetem a tisztelt házat, miszerint a napokban olvastuk, hogy a bécsi paedagogium igazgatójának 3000 forint évi dijt rendeltek. A másik ellenvetést, melyet — gondolom — hogy fölliozni fognak, sokkal nyomatékosabbnak tartom ; azt hiszem, a másik ellenvetést a takarékosság szempontjából fogják felhozni. Én részemről nem kívánok semmi lehetetlent; tudom, fhi van megállapítva az 1869-iki költségvetésben a tanítói személyzet fizetésére nézve, de azt hiszem, hogy a törvény hosszabb időre hozatik, mint egy