Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-319
CCCXIX. 0BSZÁG03 ÜLÉS. (November 20. 1868.) 361 az 1-ső sor végén: „vagy" után: „bélyegmentes" szót ajánlja. Elnök : Elfogadja a t. ház a központi bizottság javaslatát? {Elfogadjuk!) Tehát e szerint fog e szakasz kijavíttatni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 63. szakaszt , mely szó nélkül elfogadtatik. Olvassa a 64. szakas:t.) Zichy Antal előadó: A tantárgyak e szakaszban is ugy, mint a 11. és 55. szakaszokban, betűkkel jelölendők, s a következő sorban: fiuk számára: a) hit és erkölcstan, b) szépírás és rajz, c) anyanyelv stb. Lányok számára: a) hit- és erkölcstan, b) szépírás stb. Az ének utoljára hagyandó. BabeS Vincze: Uraim! En mindig legszentebb hazafiúi kötelességemnek tartottam felszólalni, midőn valamely intézkedés által sértve látom a jogegyenlőség és viszonosság elvét. En, valamint egyrészről nagyon meg vagyok elégedve s üdvözlöm azon intézkedést, hogy az alsóbb népiskolákban csak egyetlenegy nyelv, t. i. a nép nyelve tanittassék ; mert természetes, de tapasztalás szerint is, ha a népet nevelni akarjuk, ezt legjobban tehetjük, ha saját nyelvén taníttatjuk. De valamint jónak tartom ezt, szintén helyeslem, hogy a magasabb népiskolákban az anyanyelven kivül még egy másik nyelv is tanittassék. De mikor arról van szó, hogy meljdk nyelv legyen az a másik, akkor én magamnak mást képzelni nem tudok, mint azt, mely az illető népnek a legszükségesebb, leghasznosabb. Ugy tartom, más mértéket itt alkalmazni nem lehet, vagy legalább kellőleg indokolni nem. Jelen esetben azonban, a felolvasott szakaszban, valamint nemkülönben a 74.,88 111. szakaszokban is, ez iránt egészen más, semmi által nem indokolható intézkedés tétetik. Ezen utóbbi szakaszokat csak azért emlitem, mert azok is basonnemü intézkedéseket foglalnak magokban. En, t. ház, midőn arról van szó, hogy a felsőbb iskolákban egy másik nyelv is tanittassék, sohase tudnék pártolni oly intézkedést, mely egyik nyelvnek a másik rovására világos privilégiumot ad. (Zaj. Ellenmondások.) Ha jól fogják megérteni szavaimat, meg vagyok győződve, hogy nem fogják rósz néven vehetni észrevételeimet. A 64-dik szakasz, 3-dik helyen a tannyelv iránt ugy intézkedik, hogy a mely iskolában a tanitási nyelv nem a magyar, ott a magyar nyelv különös tannyelv. E szerint a nem-magyar ajkú aknák kötelességévé tétetik, hogy még egy másik nyelvet is tanuljanak... Vadnay LajOS : Természetes, hogy a magyart tanulni kell. (Felkiállások. A magyar nyelvet f) BabCS YiüCze: Mialatt a magyar ajkúak •csak is saját nemzeti nyelvöket tanulják. Tehát a nem-magyar ajkúak köteleztetnek egy másik nyelv EÉPV. n. NAPLÓ 186 5 /g- x. tanulásása; (Közbeszólások : A magyar nyelv tanul lsára! Államnyelv tanulására!) köteleztetnek, mondom, egy másik, a magyar nyelv tanulására, mig a magyar ajkúak egy másik nyelv megtanulására nem köteleztetnek; ez tagadhatlan tény, mely sérti a jogegyenlőséget és viszonosságot. Ugyanezen sérelem fordul elő b) alatt a 4-dik helyen. A 74, szakaszban pedig azon intézkedés van, hogy a hol nem magyar a tanitási nyelv, ott a magyar nyelv tanittassék mindjárt az első évi cursustól kezdve ; s ugyanott a magyar ajkuakra nézve az a rendelet van, hogy azok csakis a harmadévi cursustól kezdve tanulják meg a német nyelvet. Ez szintén különböző mérlek, mely szintén sérti a jogegyenlőség s viszonosság elvét. A 88. és 111-ik szakaszokban megint a magyar és német nyelvről tétetik intézkedés ; ez ellen, forma tekintetéből, nem lehetne kifogást m; de lényegében még sem egyenjogúság; mert mialatt a nem magyar ajkúak két nyelvet tartoznak tanulni a magukén kivül, a magyarok csak egyet tanulnak, mi ezekre nézve vagy időnyerés, vagy tanulmányi könnyítés. Ezek azon esetek, melyekben én megsértve látom a jogegyenlőség és viszonosság elvét. Én mindjárt eleintén kijelentettem, hogy nem vagyok ellene, sőt egyenesen a mellett nyilatkozom, hogy a felsőbb népiskolákban tanittassék egy másik nyelv is; de meghatározni, hogy melyik legyen az a második nyelv, azt hiszem, hogy azok joga, kiket ezen határozat legközelebb illet. Itt a törvényszervezet megsérti a két említett elvet; hozzá teszem, hogy megsérti, minden szükség vagy észszerű ok nélkül azért, mert c nélkül is lehetne ugyanazon czélt elérni. Engem, mint emiitettem, ebben a kérdésben nem vezérelhet más elv, mint a jogegyenlőség s viszonosság elve, s a nép szüksége és baszna; ha pedig arról van szó, mi hasznos és szükséges a nejének ? akkor én azt mondom, hogy azt a nép legjobban fogja megmondani s meghatározni. (EUenmondások.) Megengedem, sőt valószínűnek tartom, hogy a nép, minthogy az egész országban a magyar nyelv a hivatalos nyelv és jóformán a legelterjedtebb nyelv, a nép épen azt, fogja fiai számára második megtanulandó nyelvnek választani, miben azuíán senki semmi kényszert vagy önkényt nem fog láthatni: és pedig annál kevésbbé, mert másrészről a magyar nép szintén, ott a hol saját szüksége ajánlani fogja, nem a német, de más hazai nyelvet fog második tannyelvül választani,mi által a reciprocitás elvének elég tétetnék. E szerint én nem csak helytelennek de szükségtelennek is tartom azt, hogy a törvényhozás dictálja a magyar nyelvet, mi által egyrészről a magyar nemzetiség minden haszon nélkül egy nehéz gyanúba ejtetik, másrészről oly szent elvek sértetnek meg. 46
