Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-318
344 CCCXVI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 19. 1868.) által, arra volnék bátor kérni a t. házat, méltóztatnék elrendelni, hogy ezen törvényjavaslat a két bizottság együttes ülésében tárgyaltassék. (Helyeslés.) Elnök: Kívánja a t. ház felolvastatni ezen törvényjavaslatot? (Nem. kívánjuk!) Tehát ki fog nyomatni') és átfog tétetni a vasúti és pénzügyi bizottságokhoz, együttes tárgyalás végett, azon kijelentéssel, hogy arról minél előbb j'elentést téve, azután mehessen át az osztályokhoz tárgyalás végett. Napirenden vau a dalmátországi vámtarifák némi módosítása iránt előterjesztett és tárgyalt törvényjavaslat végleges megszavazása. BujanOVcS Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot a dalmátországi vámtarifa némi módosítása iránt.) Elnök : Kérem a képviselőket, kik a dalmátországi vámtarifák némi módosításai iránt előterjesztett törvényjavaslatot végleg a harmadszori felolvasásnál elfogadják, felállani. (S:egtorténik) A képviselőház ezen törvényjavaslatot véglegesen elfogadta. A méltóságos főrendiházhoz Paiss Andor jegyző úr a szokott módon át fogja vinni. Napirenden van továbbá a népnevelés és közoktatás tárgyában kiküldött bizottságnak a népnevelési törvényjavaslatra vonatkozó jelentése. A t. ház kivánata szerint először a 25-ös bizottság jelentése fog felolvastatni, s azután a törvényjavaslat. (/ elolvásottnak veszszük !) Ha a t. ház felolvasottnak tekinti a jelentést és a törvényjavaslatot, akkor, mielőtt az átalános tárgyalás megkezdetnék, Zsedényi képviselő úr egy indítványt óhajt benyújtani. Zsedényi Ede: Kérem a t. házar. méltóztassék az indítványt felolvastatni. Csengery Imre jegyző (olvassa Zsed'nyi Ede indítványát): „Miután az 1848. XX. törvényczikk által minden vallásfelekezetekre nézve megállapított egyenlőség és viszonosság a gyakorlati életben maiglan sem ment foganatba, és u népnevelési törvény csak akkor várhat szerenesés megoldást, ha az összes vallásfelekezeteknek egymás között s az államhoz viszonyai végképen rendezve lesznek, és ily rendezés után a különböző vallásfelekezetek fölszabadulnik azon védelmi állás szüksége alól, melyben az elnyomás elől visszavonulni kénytelenek valának ; miután hazánkban a népnevelés ügye csak csak akkor fejlődhetik oly közös feladattá, melynek megoldásához minden vallásfelekezet testvéri kezet nyujtand, ha valahára elérik és tettleg élvezik a háborítatlan béke s az 1848. XX. törvény czikk által biztosított egyenlőség és viszonosság áldásit; alulírott inditványoz') Lásd az Irományok 37 3-ik számát. za, miszerint a t. ház a népnevelési törvénynek végleges tárgyalása előtt elhatározni méltóztassék, hogy ezen törvényjavaslat együttesen azon törvényjavaslattal fog királyi szentesítés alá terjesztetni, mely az összes vallásfelekezeteknek egymás közti és az államhoz való viszonyait végképen rendezi el." Zsedényi Ede : T. ház! Midőn az 1848-íkí XX. törvényczikk e hazában bevett minden vallásfelekezetekre a tökéletes vallásegyenlőséget és viszonosságot, s ennek alapján az egyházi és iskolai szükség" knek közálladalmi költségek általi fedezését kimondaná, uj fényt és szokatlan világot gyújtott fel e hazában: minden vallásfelekeset hívének i»zive örült, hogy az iskoláit az állam vallásegyenlőség alapján segélyezendi, és ez által is I emeli a nemzeti fejlődést. Az 1848 iki törvényhozás ez igazságos elvet I végre nem hajthatta; az utána következett kényuralom végrehajtani nem akarta; de midőn a jelen kormány a pátenst visszavette, ezen lépésnek természetes következménye nem lehetett más, mint hogy az egyház — főleg a protestáns egyház — azon álláspontba helyeztessék és vezettessék vissza, melyet az 1848-iki XX. törvényczikk világos rendelete szerint el kell foglalnia. E feladat a jelen kormánynak és a jelen képviselőháznak jutott örökségül, ha a hazai alkot! mány helyreállítását be is akarja fejezni. Hazánk | nélkülözi még mindig azon részletes törvényeket, ! melyek ama nagy elv szükségszerű következései. Fájdalmas ellentétben áll még mindig a folytatott 1 régi sérelmes gyakorlat ezen törvény szentesitett, de nem alkalmazott elveivel. Kínos kétely nyugtalanítja még mindig az egyházakat, midőn oly | életviszonyokkal jőnek érintkezésbe, melyek egy| oldalusága mélyen sérti jogérzet'jket; és az életnek parancsoló szüksége oly eljárásra kényszeríti az egyházak lelkészeit, mely eljárás ugyan a törvény szellemének egyenesen megfelel, de épen a részletes törvények hiánya miatt sok súrlódásra, és mint vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ez évben maga is tapasztalhatá, sok kellemetlenségre ád alkalmat. Hogy várhat a népnevelési törvény ily körülmények között szerencsés m gobíást és sikeres életbeléptetést? Hogyan fejlesztethetik ki a népnevelés szent ügye közös feladattá, melynek megoldásához minden vallásfelekezet seg'dkezet nyújt, ha népünk nem tudja, vajon ezen iskolákban nem csak jó állampolgárokká, de egyszersmind vallásuk jogainak erős védőivé is nevelik-e gyermekeit, és hogy azon egyenlőséget, melynek birtokában még nem vagyunk, diadalra juttassák? Az én szilárd meggyőződésem az, hogy ezen népnevelési törvénynek, melynek részleteire nekem a
