Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-313

314 CCCXI1Í. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 14. 1868.) ilyen közművelődési intézete legyen, minőnek a színházat is tartom. Az állam segélyezése bizonyo­san azon nemzetiség közművelődését mozdítja elő. Ezen szempontból tehát, és azon szempontból is, hogy ha az állam egy ily színházat segélyez , an­nak irányára is jogosan befolyhat, e segélyt oly modorban, mint azt NyáryíPál képviselőtársam ajánlotta, megszavazandónak vé!em. Deák Ferencz: T. ház ! {Halljuk! Halljuk!) A nemzetiségi kérdés felett alkalmunk lesz kimon­dani nézeteinket akkor, mikor a nemzetiségi kér­dés tanácskozás alatt lesz. Én e részben azon elvet követem — a mint azt talán, ha szükséges lesz, a nemzetiségi kérdés tár­gyalásánál bővebben előadandom — hogy mivel én az egységes osztatlan magyar nemzetet is­merem el politikai nemzetnek, minden, a mi az állam nevében történik, menjen annak nyelvén is. De hogy a színház oly politikai tér legyen, mely­nél ezen elvet alkalmazni kelljen, azt nem látom be. Én a nemzetiségi kérdésben sem akarok más el­vet követni, mint azt. a mit igazságosnak látok. Engem nem az fog vezetni ott is. hogy egyik vagy másik nemzetiség tagjai mennyire lesznek meg­elégedve, hanem az, hogy az igazság érzetét kö­vetvén, mennyire leszek én magam azon vélemény ­nyel megelégedve, mely előadatik, az igazság szem­pontjából ; de sehogy sem tudom megegyeztetni az igazsággal azt, hogy az állam, mely politikai tekintetben egységes és osztatlan magyar állam, magára a színházra, mint a magyar nyelvet műve­lő s egyátalában művelődési intézetre, egyedül és ki­zárólag csak egyik nyelvű és nemzetiségű nép számára költsön a közös adókból. Erre nézve én azt gondolom, hogy vagy mindegyikre, vagy egyikre sem, {Helyeslés.) Ha nem vagyunk oly álla­potban, hogy valamennyire adhassunk, akkor mondjuk ki, hogy kizárólag erre sem adunk. Szégyen gyalázat volna Magyarország ma­gyar népességére, ha azon néhány ezer frtot, ugy, mint eg} T es polgárai a magyar nemzetnek, előte­remteni nem tudnák! Én tehát nem az indítványt akarom pártolni, hanem a javaslatban a magyar színházra ajánlott segélyt nem akarom elfogadni. Méltánylom azon tekintetet, hogy itt az ének és zene müvelésére van azon segélyezés, ez pedig nem egy nemzetiségé. Igaz, bizonyos mértékig áll; de átalánosságban nem igaz: mert az ének-isko­lákban bizonyosan semmit sem tanítanak németül, a gyakorlatok nem németül, nem más nyelven, hanem magyarul folynak, de a tagok is rendesen a nemzeti színházhoz kerülnek onnan. Ha ezen in­tézet oly alapú volna, hogy ott minden más nyel ven is taníttatnék az ének, máskép állana a dolog. En tehát azt óhajtom, hogy sem az, a mi javas­latban van, sem az, a mi inditványoztatott, el ne fogadtassék. Ha módunk volna valamennyinek adni: igen is! ha módunk nincs , az állam-költségvetésből ne adjunk a magunk nyelveért se. A műveltségre adakozott, és Isten kegyelmé­ből a Magyar Akadémiához igen szép összeggel tudott járulni a magyar nemzet. Töröljük ki az egészet, mert nem akarok semmi igazságtalanságot pártolni, még akkor sem, ha belőle hasznot húznánk. (Atalínos helyeslés.) Szontagh Pál (nógrádi): Elállók. Podmaniczky Frigyes b.: Elállók. DimitrieviCS MilOS : Tisztelt ház ! Midőn indítványba hoztam, hogy a szerb nemzeti színház részére ötezer forintnyi segély adassék : ezen in­dítványomat nem azzal indokoltam, hogy: ime, a magyar nemzeti szinház részére 54 ezer forint van előiránvozva, következőleg a szerb nemzeti szin­házra is adassék valami; nem azzal indokoltam indítványomat, és igy e tekintetben Deák Ferenez t. képviselő úrral nem lehetek egy nézetben, hogy a nemzeti szinház részére előirányzott 54 ezer fo­rint kitöröltessék. Beszédem elején is kimondám, hogy nem csak szavazatommal, hanem élő szóval is kész vagyok kijelenteni, miszerint ez 54 ezer forintot a' legnagyobb örömmel és készséggel meg akarom szavazni. Mivel indokoltam indítványo­mat? Kimondottam, hogy a közoktatási minisz­ternek költségvetésében 353 ezer forint szavazta­tott meg, jelesen egyházi czélokra 290 ezer frt, tudományos czélokra és intézetek segély zésére 63 ezer frt, a nélkül, hogy saját egyházam ezen összegből egy fillért is kapott volna. Annálfogva a képviselőháznak indítványomat teljes tisztelettel pártolásába ajánlom. Egyszersmind ujolag kijelen­teni, hogy a magyar nemzeti szinház részére kért 54 ezer frtot megszavazom. Berzenczey László: (Zajos felkiáltások: Eláll! Eláll!) Már egy negyedórája, hogy felakar­tam magamat iratni, de a jegyző úr nem hallott, s egyszerre csak felállott az indítványozó és szó­lott. Elnök: A képviselő úr nem irattá fel magát a maga idején. Berzenczey László : A jegyző nem tekin­tett ide. Csak azt jegyzem meg, hogy nagyon fur­csa, hogy akkor, midőn nyugdijakra 100 ezer frtot ajánlunk meg, oly kis összeget, mint 5 ezer frt, nem akarunk megszavazni. HodOSiU József: T. ház! Igaz, hogy az indítványozó másodszor is beszélt; hanem itt egy más indítvány is tétetett Deák Ferenez képviselő­társunk által, a mely mellett és ellen még senki sem nyilatkozott; ez indítványt is tárgyalás alá kell ven­ni , mielőtt szavazásra kerülne a dolog. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom