Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-312

292 CCCXII. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 13. 1868.) lások: Nem ctdtus-, hanem közoktatási miniszter /) Ezt értem én is. (Ez egészen más!) Ennélfogva tehát én ezen kérdést nem most, a budget rendén látom eldöntendőnek ; hanem véleményem az, hogy miután ngy is különböző alapok fordíttattak az universitás alapítására: a képviselőház alaposan csak akkor határozhat, ha a katholikus status azon orgánumát, mely erre nézve nyilatkozni tulajdonképen hivatva van, t. i. a katholikus autonómia organisatiójával ennek statusgyülését a t. miniszter úr meghallgatja. Azon körülmény, hogy fejedelmi dotatio jött közbe ezen universitás alapításában, ennek természete felett nem változtat. Igen jól tudjuk, hogy Erdélyben ugy a kolozsvári lyceum, mintanagyenyedi református collégiumnak doíatiója szintén fejedelmi adományokból került ki, a nélkül hogy ezért akár az egyiknek, akár a másiknak vallásos typusa megváltozott volna. Az sem szolgálhat ezen kérdés eldöntésére, hogy ha az egyetem katholikus jelleme megtartatik, netalán más vallásbeíi tanároknak alkalmazása lehetetlenné tétetik. A kolozsvári lyceumról senki még kérdésbe sem hozta, hogy az katholikus tanintézet, és nekem magamnak azon lyceumban két protestáns tanárom volt, kik mindketten az akkori gubernium katholikus bizottsága által neveztettek ki. Továbbá az sem jöhet tekintetbe, hogy talán ez által lehetetlenné fog tétetni más vallásfelekezetekre nézve az universitásban leendő tanulás. Erre nézve 1848-dik évi XX. törvényezikk világosan azt rendeli, hogy vallás tekintetéből az egyik vallásbeíi növendékek a másik vallásfelekezet iskoláiba járástól el nem zárathatnak, s ugyanezen elvek a gyakorlatban is követtetnek. Bátor vagyok egyébiránt a t. képviselőház figyelmébe ajánlani, hogy Tisza Kálmán indítványa feletti határozatát addig méltóztassék elhalasztani, mig a katholikus status autonómiája szerveztetik, s ezt illetőleg írásban is következő indítványomat nyújtom be: „A ház képviselő Tisza Kálmán indítványa feletti elhatározását elhalasztja addig, mig a katholikus status autonómiája szerveztetvén, az illetőket a cultus- és közoktatási miniszter e tárgyban meghallgatja, és ez az 1848diki XIX. törvényezikk 3-dik szakasza rendeleteihez képest tudósitását az országgyűlésnek megteendi." Ghyczy Kálmán: Részemről átalában nem tartom helyesnek, hogy az előttem szóló t, képviselő úr oly térre vitte a vitatkozást, melyen az könnyen oly mérvet vehetne fel, melyet a fenforgó kérdésre alkalmazni nem szándékunk. A t. képviselő úr oly érvekkel élt, melyek ha itten vitatás alá vétetnek, egészen más kérdések merülhetnek fel, más alapítványok, sőt más jószágok is jöhetnek kérdés alá; s azt hiszem, hogy a háznak nem áll érdekében, nem czélja most e kérdésekkel foglalkozni. {Helyeslés.) Itt sokkal tisztább, egyszerűbb ténynyel álunk szemben, ez nem bonyolódott kérdés: a törvény,az 1848-dik

XIX. törvényezikk ezen kérdést már eldöntötte, midőn az egyetemet minden tekintetben a magyar vallás- és közoktatási miniszter rendelkezése alá helyezte. (Helyeslés.) A mit képviselő úr még mondott, hogy t. i. az emiitett törvényezikk 3-ik szakasza annak első szakaszát meggyöngítette, az nem áll: mert a 3-ik szakaszban csak az foglaltatik, hogy a már kimondott elvnek, t. i. az egyetemnek a cultusminiszter alá lett rendeltetésének miképen alkalmazása iránt tegyen a minisztérium további javaslatot ; és csakugyan nem is történt helyesen, hogy ez iránt mindeddig a ház elé jelentés nem tétetett. (Helyeslés.) En tehát azt hiszem, t. ház, ne menjünk azon térre, melyre bennünket a t. képviselő úr vezetni akart, s maradjunk a mellett, a mit a törvény már megrendelt: mert azok, a miket a képviselő úr mond, ha netalán érvényesek volnának is, akkor lettek volna előhozandók, mikor a törvénv hozatott; most nem de lege, hanem secundum legem kell határoznunk. T. államtitkár vélekedésein szerint tévedésben van, mert ő interpellatióról szólott, midőn ugy emlékszem, hogy tegnap nem interpellatio történt, hanem egy formulázott inditvány adatott be, s ha egyszeri hallásra jól fogtam fel azon inditvány tartalmát, az abból áll, hogy az indítványozó maga is megadatni kívánta az egyetem részére követelt 50,000 forint segélyt azon tekintetből, hogy ezen intézet a törvény által már állami intézetnek van kimondva, és egyszersmind ezen megállapított elv folytán felszólittatni kívánta a miniszter urat arra, hogy az egyetem alapjairól rendes számadást és költségvetést terjeszszen annak idejében az országgyűlés elé. A cultusminiszter úr részéről ezen inditvány második részének teljesítése megajánltatott, az elsőt pedig, azt t. i., hogy ezen egyetem állami intézet, a törvény világos rendelete ellen kétségbe vonni ugy sem lehet. Azt tartom tehát, hogy ezen tárgyban nem az interpellatióra adandó válaszról, hanem arról van szó, hogy a tett inditvány elfogadtassák-e, vagy ne ? s én részemről nem látok érvet, mely útjában állhatna annak, hogy ezen indítvány, ugy a mint tótetetett, elfogadtassék. Paczolay János: T. ház! Előttem szóló képviselő úr előadását nem helyeslem: mert az 1848. esztendei XIX. törvényezikkely arról, hogy az egyetem országos egyetem lett volna, egy szót sem mond; de igen is intézkedik arról, hogy az