Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-311
276 CCCXI. ORSZÁGOS ÜLÉS tot terjesztett, t. i. a többségi és kisebbségi javaslatot, mely utóbbi köztudomásúlag a román és szerb nemzetiségű képviselők munkálata. A képviselőház, bár nem kötelezve, de mégis a házszabályok értelmében eljárva, mindkét javaslatot az osztályokhoz utasította. Miután én és elvtársaim, kik e kisebbségi javaslatot pártoljuk, nem leheténk oly szerencsések javaslatunknak egy osztályban is többséget szerezni; más részről azonban, tekintettel a kérdés rendkiviili fontosságára, kívánatosnak tartjuk, hogy a képviselőház e kérdés fölött csak minden oldalú és kimerítő tanácskozás után hozzon határozatot, s ennélfogva a tárgyalás alkalmával ne csak a többségi, hanem a kisebbségi javaslat is a ház asztalán feküdjék: ezért bátor vagyok kijelenteni, hogy a ház minden tagját megillető kezdeményezési jog alapján ezen kisebbségi javaslatot, mint saját indítványomat azon kéréssel teszem le a ház asztalára, méltóztassék azt is egyúttal kinyomatni s tárgyalásra kitűzni. Elnök: E kisebbségi javaslat már kinyomatott és szétosztatott. A t. ház azt a tárgyalás alkalmával szintén fel fogja venni. Kérem az osztályok tisztelt tagjait, délután méltóztassanak összejönni a dalmátországi vámtarifa iránti törvényjavaslat tárgyalása végett. Jelentem a t. háznak, hogy Orczy Béla b. képviselő képviselői állásáról lemondott; ennek következtében Pestmegye közponi bizottsága uj választás eszközlésére szólittatik fel. Napirenden van az országos költségvetés tárgyalása. Nem tudom, melyik részét kívánja a ház először tárgyalás alá venni ? Lónay Menyhért pénzügyéi*: Bátorkodom a t. házat kérni, hogy a tárgyalási sorozatot a miniszterelnökség költségvetésével méltóztassék megkezdeni. A két első tételre nézve utólag még bizonyos tételeket kell az összeg nevelése nélkül beigtatni, s bátor leszek annak idejében azt javaslatba hozni. Ennélfogva kezdhetnők a tárgyalást a miniszterelnökségköltségvetésével, sfolytatnók azon sorban, mint beadatott. Nyáry Pál: T. ház! Eljutottunk volna tehát három éves nehéz, és azért nevezetes s az utókorra nézve nagyon tanulságos képviselői pályánknak azon stádiumába, melyben két fontos s mondhatni legfontosabb kötelesség teljesítése vár reánk. Ezek közül első, a törvény szavai szerint, az utolsó évi számadás megvizsgálása, a másik, a jövő évi költségvetésre nézve beadott miniszteri javaslat iránti határozás. De, t. ház, valljuk be őszintén és igazán, vagyunk-e azon helyzetben, hogy e kettős feladatnak kellően megfelelhessünk? Véleményem szerint legalább nem vagyunk. A számadásokra vonatkozólag, miután az. . (November 12. 1868) hogy valamely számadás megvizsgáltathassék, szükséges, hogy be legyen mutatva, elég annyit mondanom, hogy azokat még ma sem látom, nem csak az utóbbi évről, de még az ezelőtti évről sem, a ház asztalára letéve. Nem tudjuk ennélfogva, t. ház. vajon ezen meg nem vizsgált számodásokből többlet tünik-e ki, vagy hiány ? A hiány iránt nem gondoskodhatunk a jövő évi költségvetésben és az által államháztartásunkban, s ha csakugyan van hiány, és nem ismerve azt, nem gondoskodunk pótlásáról, zavar fog okvetlenül bekövetkezni. De azon szerencsés esetben is, ha tán többlet mutatkoznék, ezen többletnek az egész államra nézve hasznos beruházása iránt, és a mi véghetlen szükséges lenne, általa az adóterhek könnyítése tekintetéből sem intézkedhetünk. A mi a költségvetést illeti, a költségvetésnek két részének kellene lenni, és legfontosabb része, a jövedelmek kimutatása, még csak bejelentve sincs; a kiadási pontok is csak részben, csak darabokban vannak bemutatva. Érintetlenül akarom hagyni azon fő okot, mely ezt eredményzé; a fölött a jövőnek van fentartva a verdiktet kimondani; annyit azonban megjegyzek , hogy ha sem a bevételi, sem kiadási része a költségvetésnek nem áll előttünk, ki volna azon vakmerő, ki azt állithatná, hogy ez évben a költségvetésben s annak egyes pontjaiban is oly tételeket állapit meg, melyekből jövőre nézve következtetés lenne vonható ? Pedig t. ház! ha nézzük példányállamoknak budgeteit, azt látjuk, hogy azok már oda jutottak, miszerint két részre osztot f ák költségvetéseiket. Vannak mind a bevételnél, mind a kiadásnál consolidált pontok, s azok meg levén állapítva, nem vétetnek évenkint a képviselőház által vizsgálás alá. Sokan tán azt hiszik, hogy ez hiány, azt hiszik, hogy tán ott a képviselő-ellenőrzési tiszt nem gyakoroltatík ugy, mint ott, a hol minden esztendőben kérdésbe vétetik minden pont. En azokkal, kik ezt hiszik, nem tartok. Az államok életében szintúgy, mint az egyesekében,kell bizonyos fokig consolidatiónak létezni,mert azon consolidált pontokra épithetők aztán továbbá biztosan azon részei az állam főépületének, a melyek nélkül az örökké bevégezetlen marad. Ezek fontos okok, t. ház! De hozzájárul ezekhez még egy harmadik is, t. i. az idő rövidsége : mert képviselői pályánknak már napjai is megszámlálvák. Képzelheti-e valaki, hogy e rövid idő alatt kötelességünk eme legfontosabb részét kellőleg teljesithetjük ? Azt hiszem, ilyen senki sincs köztünk. (Jobbról: Van!) Ezért, ha az eddig elénk terjesztett részleteket tekintjük, alig tehetünk azokkal egyebet, mint azon utazó, ki kitűzött utjának legérdekesebb ré| szeit be nem járhatván, vigasztalásul kénytelen