Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-310

268 CCCX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 11. 1868.) ben akaratja ellen is részt vegyen, elfogadja a beadott lemondást, s a lemondott tagok helyett uj tagok választását rendeli el, a szavazatok beadására a folyó hó 12-kén délelőtt tartandó ülést tűzvén ki." BÓniS Sámuel: Tisztelt ház! A lemondási okmánynak azon kitétele, hogy az 1867. XII. törvényczikk megsértetett, csupán egyéni nézetünk kifejezése. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én a ház határozatát mindenkor tiszteletben tartom. Sokkal kisebbnek tartom magamat, bár képviselői állásomat, a vele járó jogot és kötelességet ismerem, semhogy a ház határozata ellen valami óvást vagy ellenmondást tegyek. Azonban valamint egy részről tisztelem a ház határozatát, ugy más részről egyéni meggyőződésemet; az ebbeli jogot és az azzal járó kötelességet is ismerem. Ellenmondást a ház határozatával nem vettünk ezen nyilatkozatba, mivel a ház indokolt határozatában csak az volt kiemelve, micsoda káros következése lenne, ha a delegatió munkálkodása elmaradna. Kötelességemnek ismerem az igazság érdekében azt is kijelenteni, hogy azon kifejezés sem a házat nem illette, nem illethette, mert a t. ház a czim dolgában ugy a porosz egyezkedési kérdésnél, mint az angol egyezkedési kérdésnél szintén felszólalt; sem a magyar kormányt nem illethette, mert hiszen a magyar kormány legközelebbi alkalommal is kijelentette azt, hogy a czim kérdésében folytonosan most is működik. De nem is illethette a magyar kormányt, mert ha azt illette volna a vád, akkor mindnyájan tudtuk volna kötelességünket, melyet elénk a törvény szab, és akkor nem ezt az utat választottuk volna. Ennyit az igazság érdekében. Sajnálom, hogy ezen kérdés a ház tagjai közt annyi ingerültségre adott alkalmat. Már magában azon körülmény, miszerint a czim kérdése tulajdonképen kifejezése azon alapföltételnek, melyen a Magyarország és ő felsége többi tartományai között kötött szerződés nyugszik, már ez magában oda utal bennünket, hogy a mennyire lehet, a közös haza javára vállvetve működjünk. Azonban kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni azt is, hogy a hol egyéni meggyőződésem szerint hazám érdeke valamit kíván, azt elhallgatni kötelességmulasztásnak tartanám, ottan felszólalni, nyilatkozni ezentúl is, valamint eddig, mindig kötelességemnek ismerem. TiSZa Kálmán: T. képviselőház ! Részemről nem szándékozom az igen t. képviselő, Deák Ferencz úr által beadott határozati javaslat ellenében vitába bocsátkozni; de egyszerűen és röviden azt jegyzem meg, hogy valóban eltagadhatlan ingerültségnek jele az. midőn a képviselőház egyik része nem elégszik meg azzal, hogy a másiknak felfogását tévesnek állítja, hanem azt valótlannak bélyegzi. (Bal felöl helyeslés.) Különben csak arra akarok egy pár szót szólani, a mit méltóztatott mind előadni, mind határozati javaslatában érinteni: hogy a ház határozatai ellen semminemű óvást el nem fogad. Én a háznak hozott határozatát a legnagyobb figyelemmel és a ház ezen szabályainak ismeretével olvastam végig ; de én legalább abból azt, hogy a ház kimondotta volna, miszerint a „birodalmi miniszter" elnevezés törvényes, sehol nem láttam. Kimondotta igen is azt, hogy nem lát benne oly nagy veszélyt, hogy azért a delegatió tárgyalását elhalaszsza: és ez elég indok lehet azokra nézve, a kik a veszélyt nem látják oly nagynak, hogy a delegatió működését folytatni akarják; de viszont ránk nézve, kik a veszélyt oly nagynak látjuk (Balról helyeslés, jobbról zaj], elég indok arra, hogy részt ne vegyünk a delegatió működésében. Deák FerenCZ : Csak akkor szólhatok, ha senki sem akar többé a tárgyhoz szólani: mert én, mint indítványozó, utolsó felszólalási jogommal kívánok élni. (Halljuk!) Egyszerűen azt jegyzem meg, hogy a lemondásban foglalt egyik indok, mely szerint a ház indítványukat — ámbár ők a törvénysértést előadták — nem fogadta el , csakugyan a ház határozata ellen szól: mert a háznak mintegy szemére veti. hogy nem fogadta el indítványukat. Én azt állítottam beadott határozati javaslatomban — egyébiránt ez egyéni véleményem, és a ház fog iránta határozni — azt állítottam, hogy nem tartom valónak azon állítást, hogy az 1867-ki örvény megsértetett. Vannak, kik ezt valónak tartják. Majd a ház többsége fogja kimondani a határozat elfogadása vagy el nem fogadása által nézetét. Továbbá azt állítottam, hogy a lemondás alapos indokának sem tekintem én ezt. Nem gondoltam szükségesnek indokaimat kifejteni; de most pár szóval megmondom. íme, most az mondatott, hogy ezen szavak és ezen kifejezés nem a ház, nem az országgyűlés, nem a minisztérium ellen intéztetettek, és hogy nem ezek vádoltattak a törvény meg nem tartásával. A lemondás elején az van kifejezve, hogy a kiegyenlítési törvény és aa 1867-ki XII. törvényczikk azon képviselő urak beleegyezése nélkül, sőt egyéni nézetök daczára alkottatott. Ez tény. Minden törvény , melyre nézve nincs közmegegyezés, igy alkottatik. De azt mondják ők, hogy mégis kötelességüknek ismerték belépni a delegatióba azon bizalomnál fogva, hogy a törvény meg fog tartatni. Most azonban ez nem tartatott meg. Ki által ? Bónis képviselő úr szavai szerint nem a kormány, és nem az országgyűlés vádoltatik, hanem, szerinte, mások nem tartották azt meg. Nem helyeslem azon nézetet,