Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-308

254 CCCVIII. ORSZÁGOS ULES. (November 9. 1868.) ittattam, meglehet, hogy én következem. (Derült­ség.) T. ház ! Deák Ferencz képviselőtársam által felhozatott az 1848-ik törvénynek rendelete, mely szerintaz adónak minden országgyűlésen megkell szavaztatni, s ebből azt a consequentiát hozta ki, hogy az idő rövidsége miatt sokkal nagyobb ve­szély következnék, ha a Ghyczy Kálmán s általam s több elvtársaim által aláirt indítvány fogadtat­nék el, mint ha a ház napirendre tér. Én ebben a vélekedésben, megvallom, nem vagyok. O t. i. azt mondotta, hogy akkor veszély következnék be, ha nem felelne meg kötelességének a képviselőház. Én azt tartom, a 48-iki törvény azon rende­lete, miszerint az adót minden évben meg kell a képviselőháznak szavazni, nem csak kötelességet, de jogot is feltételez. Én, megvallom, van olyan eset, hogy jógámmal élve, nem szavazom meg az adót, s ezen eset például az, ha Magyarország ál­lami függetlensége megtámadtatik. (Htlyeslés.)1$em mondom, hogy most épen határozottan Magyar­ország állami függetlensége megtámadtatott volna, de igenis közel állunk hozzá. (Zaj jobbról.) Bocsá­natot kérek, a miniszter, a ki a czimre semmit sem ad . . . Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Engedelmet kérek, ezt nem mondottam. BÓniS Sámuel: Én azonban, ki ebben sokat látok . , . (Zaj.) Engedelmet kérek, midőn véle­ményemet nyilvánítom, mindenkitől követelhetem, hogy hallgasson ki. (Helyeslés.) Tagadhatatlan, az 1867. XII-ik törvény egy szerződés, mely Magyarország, ő felsége többi or­szágai és ő felsége között köttetett. Valamint ezen szerződésnek egyik alapfeltétele az, hogy Magyar­ország elismerte, hogy ő felsége többi tartományai­val van közös ügye, ugy másik alapfeltétele az, hogy a töbhi tartományok elismerték azt, hogy Magyarországnak, mint államnak, állami függet­lensége van. Ha ez így áll, azon nehézség, melytől Deák Ferencz t. barátom fél, hogy kikopnánk az időből és nem lehetne megszavazni a budgetet, nem áll fen: mert ha ezen alapfeltételt a másik szerződő felek elismerték, akkor az iránt, a mi ezen alapfel­tételnek kifejezést ad, a czim iránt valami nagy nehézség nem létezhetik a kettő közt; ha pedig lé­tezik nagy nehézség, akkor maga az alapfeltétel iránt van kétség, és ha azon alapfeltétel iránt van kétség, akkor az már oly fontos tárgy, mely en­gem, ámbár hazám békés kifejlődését mindenek előtt szivemen viselem , mégis reá bir arra, hogy jogomnál fogva az adót meg ne ajánljam, n ert ez Magyarország állami függetlenségét támadná meg. Azt méltóztatott a miniszterelnök úr mondani, hogy ha interpellatio történt volna ezen részről, az feleltetett volna, hogy ezen kérdés rövid időn meg lesz oldva. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Magán utón is feleltem volna. Bónis Sámuel: Ha ez igy áll, akkor megint nincs azon nehézség, melyet Deák Ferencz t. ba­rátom előadott, hogy ez lehetetlenné tenné abud­get megajánlását: mert hiszen ha készen van a dolog, egy pár nap alatt előadhatja a miniszter­elnök. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Ez nincs összeköttetésben a másik kérdéssel. BólliS Sámuel: Már most kérdezem, ha méltóztatott mondani a miniszterelnök úr, hogy ha interpelláltatott volna, felelt volna a kormány ré­széről . . . Andrásy Gyula gróf miniszterelnök. Nem erre a kérdésre! ( BÓniS Sámuel: Meglehet, hogy a bal ol­dalról azok, kik ez indítványt aláirtuk, nem vá­lasztottuk a legszerencsésebb utat; de ott, a hol a nemzet függetlenségéről van szó, a hol aggodal­munk van a nemzet függetlensége iránt, választja-e a kormány a szerencsés utat, mely aprehensióból egy másféle indokolt napirendet javasol, nem oly félét, mely megnyugtatná a nemzetet ; ek iránt?(Helyeslés a bal oldalon.) Azt hiszem, itt ha­zánk állami függetlensége a fő dolog, ebben a te­remben hazánk iránti kötelességünk teljesítése a fő dolog, és ezen téren bizony nem járunk mindig rózsák között, hanem néha tövisekbe is ütközünk. Tűrjük el a fő czélért, melyet mindig szemünk előtt kell tartanunk. Megvallom, hogy mi, kik ezen indítványt tettük, tettük azt a haza iránti kö­telességből és tettük magunk iránti kötelességből: mert méltóztassanak visszaemlékezni, midőn a delegatióba megválasztattunk, akkor előfordult azon kérdés, hogy a kik tulajdonkép az 1867-ki XII. törvényezikk létrejöttével nem voltak mege­légedve, bemenjenek-e a delegatióba, vagy ne ? s mi kötelességünknek tartottuk bemenni, mert azon vélekedésben voltunk, hogy a törvény, ha a mi véleményünk ellen hozatott is, minket ép ugy kö­telez, mint bárki mást. Hanem ha a törvény meg­szegetik, hogy ezen kötelességet magunk irányá­ban kötelezőnek tartsuk, az már más kérdés. (Nyug­talanság ajolib oldalon.) Igen nagyon sajnálom, hogy ez úttal sokak­nak megelégedését nem érdemelhettem ki beszé­dem által, de arról nem tehetek. Az indítványról, mely szerintem nem kivan akadályt görditeni a minisztérium elé, azt mél­tóztatott mondani a miniszterelnök úr, hogy mig mi várakoztunk, addig ő működött. Igen természe­tes, mert a kiknek kötelességükben áll a működés, azok működnek, a kiknek pedig várakozniok kell,

Next

/
Oldalképek
Tartalom