Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-308

252 CCCVIÜ. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 9. 1868.) ezimek feletti tárgyalás azzal foglalkozik , mi czimek használtassanak a szerződésekben ő felsége megnevezésére? hogyan neveztessék azok szövegében meg Magyarország? hogyan a lajtántuli országok, vagyis ő felsége többi országai és tartományai ? h >gyan ő felsége összes birodalma ? Már, kérdem, mi dolga van ezen kérdésnek azon kérdéssel, hogy a közös miniszterek a delegatiók irányában, német nyelven, forditásban minő czimet használjanak ? Azt gondolom, velem együtt magok a t. képviselő urak be fogják vallani, hogy egyátalában semmi köze sincs. A mi a második pontot illeti, mintha én azt Ígértem volna, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban a kormány a birodalmi miniszterek által használt czimek kérdését is ujolag fogja tárgyalni: ezt — mint már emiitettem — kénytelen vagyok tagadni. Nem állítottam, nem is állíthattam először azért , inert azon okoknál fogva, melyeket igen tisztelt barátom Deák Ferencz kifejtett, s melyeket ismételni nem akarok, én a közös miniszterek által nem is a magyar, hanem a lajtántuli delegatióban használt czimeknek egyátalában nagy fontosságod már kezdetben sem tulajdonítottam. De még kevéabbé tulajdoníthattam akkor, midőn a közös minisztérium világosan kijelentette azt, a mit t. képviselő Ghyczy Kálmán úr hallgatással mellőzött, hogy a „Reichsministerium" czimet csak fordításnak tekinti. Én pedig azon kérdésbe, miképen forditsák a mi törvényes kitételeinket, már azért sem szeretnék beleszólani, nehogy megfordítva a birodalmi tanács tagjai is beleszóljanak abba, vajon a mi általunk használt kifejezések megfelelnek-e azoknak, melyeket ők használnak ? miből utoljára is csak grammaticalis vita eredhetne. (Elénk tetszés •jobbról.) De végképen nem lehetett e kérdés iránt aggodalmam, és nem Ígérhettem azt, hogy e kérdést a kormány ujolag tárgyalni fogja, azért sem, mert ha aggodalmam lett volna, a képviselő urnák a delegatio előtt tett nyilatkozata, a melyben maga és elvtársai részéről belenyugvását fejezi ki, tökéletesen megnyugtatott. Azt pedig, hogy hat hónap múlva ismét más nézeten lesz, előre nem láthattam. {Tetszés jobb felöl.) De nem ígérhettem meg a kormány nevében már azért sem , mert véghetetlen felelősséggel járónak tartottam azt, hogy most, midőn az országgyűlés minden percze a legsürgetősebb kérdések megoldása által van igénybe véve, mind e kérdéseket, melyeket az országgyűlés alig tud bevégezni, mellőzve, más térre vigyük a discussiót. A mi a harmadik állítást illeti, hogy t. i. a kormány a czimek megoldása szempontjából nyújtott reményeket nem teljesítette: kénytelen vagyok a t. képviselő uraknak kijelenteni, hogy ez is ép oly téves állítás, mint a többi. A kormány ígéretéhez képest már régen megkezdette a tárgyalásokat e kérdések fölött, és e tárgyalások ő felségének magas kézirata által tett kezdeményezés folytán a főbb vitális kérdésekre nézve már megállapodást is hoztak létre a két minisztérium és a közös külügyminisztérium között. Csak némi részletekre nézve nem történt meg a megállapodás, de ez is a napokban várható. Hogy ezt a kormány a háznak bejelentse, arra semmi oka sem volt. Ha interpellálják vala, akkor igen is válaszolt volna; de miután nem interpellálták, nem volt oka miért dicsekedjék munkásságával, és miért ne várja be azon időszakot, midőn a szerződések a ház elé kerülnek, a mikor minden egyes tagnak jogában álland, ha azok szövegében oly kitételek használtatnának, melyek az illetők nézete szerint Magyarország államjogi állásának meg nem felelnek, ezek ellen felszólalni. {Helyeslés.) Nem akarom tagadni senkinek azon jogát, hogy a kormánynak nehézségeket csinálhasson \ de ez alkalommal helyesebbnek tartottam volna ezt nem tenni azért is, mert oly indítványt tenni, mely azon szempontból indul ki, hogy a kormány adott szavát be nem váltja, a nélkül hogy a kormányt az iránt előbb interpellálják, oly eljárás, melyre az illetőknek joguk lehet ugyan, de melyet méltányosnak elismerni képes nem vagyok. (Helyeslés jobbról.) Azt mondotta továbbá. Tisza Kálmán képviselőtársam, hogy hiszen ők vártak hat hónapig, tovább várniok nem lehetett. Köszönetet mondok e várakozásért; egyúttal azonban megjegyzem, hogy mig a t. képviselő urak várakoztak, addig mi működtünk, a kérdést tárgyaltuk és főbb pontjaiban legalább már megállapodást is eszközöltünk. A t. képviselő úr el fogja ismerni, hogy az ö feladatuk sokkal könnyebb volt, mint a miénk, {Derültség) és le fogják kötelezni a házat, a kormányt és a közvéleményt, ha ezen körülményt most és más alkalommal tekintetbe veszik. {Élénk helyeslés és éljenzés.) Ivánka Imre: Én megvallom, midőn ezen kérdés fölmerült, azt véltem, vita tárgya sem lesz, mert ép ebben a kérdésben pártkérdést látni sem gondoltam ; {Jobbról zaj. í ölkiáltások; Hit mit ?) hanem tekintem tisztán Magyarország kérdésének Ausztria irányában. (Jobbról nagy zaj.) Megbocsát a t. ház, még egyszer elkezdem, mert nem tetszett nyugton meghallgatni. Én ezen kérdést nem nézem pártkérdésnek, hanem tekintem Magyarország kérdésének Ausztria irányában; (Jobbról zaj) tekintem a szabadelvüség kérdésének az absolutismus irányában.