Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-305

230 CCCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 4. 1868.) hogy az ország érdekeivel megegyezőleg épithető-e ezen vonal. Én megvallom, hazai viszonyaink közt nem igen értem azon indokolást, melynél fogva azt méltóztatott mondani a t. államtitkár úr, hogy ha ezen vasút Áradról ugy folytattatnék oly városba , melynek nincs még vasútja, akkor el kellene hagyni, akkor nem volna igazolható, akkor csupán csak localis vonal volna, de most, midőn két oly várost köt össze, melynek már van vasútja, akkor igazolható, akkor megépítendő. Valóban, midőn az ország annyi vidékeinek nincs vasútja, hogy miért építsünk vasutat ott, a hol van, azt nem értem. (Zaj.) Azzal indokolta az igen t. államtitkár úr, hogy nem felesleges és nem localis érdekű ezen vasút, mert két oly vasutat köt össze, melynek forgalmát egyesiti. Én azt hiszem, t. ház , hogy mi még igen messze vagyunk attól, midőn oly vidékeken, melyeken az egyik j vasút a másiktól csak hét mérföldnyire van, ezen forgalomnak ily összeköttése ily kis bázison valami nagy hasznot hajtana az országnak. Különben is arra, a mit mondani méltóztatott, hogy 100 kocsival szaporodik a szállító kocsik ereje, miután két vonalon fognak jöhetni azon vidékek termékei Czeglédre; de Czegléden ismét egy kézben jön a szállítás. Gondolom, hogy ennek egyéb eredménye alig lesz, minthogy Czegléden még jobban meg fog akadni a forgalom és össze fog halmoztatni a termény. a honnan tovább nem mehet. (Zaj.) Egyébiránt — ezt mellékesen megjegyezve — fő oka felszólalásomnak az, hogy én a tiszt, államtitkár urat ugy tanultam ismerni, mint vasúti tárgyakban kitűnő szakértő fiát hazánknak, és épen azért, bár akkor, midőn a debreczen-szatmár-szigeti vonalnak külön concessionálását sürgettem , igen nehezemre esett, de kénytelen voltam rueghajlani érvei előtt, midőn azt mondotta az igen t. államtitkár úr, hogy nem czélszerü ily rövid vonalakat külön concessionálni, mert ezek az államtól mindig nagyobb áldozatot követelnek, mint ha nagyobb vonalakra nézve adatik meg a coneessio. Azonban történetesen azon vasútvonal 28 mértföld hosszú volt, ez pedig csak 7 mértföld. {Zaj.) En tehát ugyanazon indokoknál fogva, melyek előtt akkor kénytelen voltam meghajolni, most a törvényjavaslat ellen szavazok. (Helyeslés a hal oldalon.) Hollán Ernő államtitkár: Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy a t. előttem szóló képviselő urnák érveit erötlenitsem, csak utolsó észrevételére leszek bátor egy szerény észrevételt tenni. Engedje meg az igen t. képviselő úr, a debreczen-szsttmár-szigeti vonalra nézve nem az volt észrevételem, hogy a kormány azért idegenkedik ezen vonal engedélyezésétől, mivel az rövid vonal, és nem köttetik egybe egy nagyobb vonallal; hanem az volt alázatos észrevételem, hogy azon időben, midőn egyátalában nem volt arról tudomásunk , hogy az európai pénzpiacz mennyi hitelt fog tulajdonítani az országban építendő vagy épülésnek indult vasutvonalaknak, arra figyelmeztettem, hogy sokkal czélszerübb lesz a debreczen-szatmár-szigeti vonalat egy nagyobb hálózatba összefoglalni, mert hitem az volt, hogy ezen alapon sokkal biztosabban fogunk vállalkozókra akadni. Ez meg is történt, azon értelemben , a mint szerencsém volt észrevételt tenni. A mi ezen esetnek alkalmazását illeti az aradtemesvári vonalra nézve : történt — nem a kormány felszólításából, nem is akarom ezt a kormány érdemének tulajdonítani; de történt — hogy egy vállalkozó akadt, a ki mindamellett, hogy ezen vonal csak hét és egy negyed mértföldnyi hosszú, késznek nyilatkozott annak kiépítésére. Kétségtelen az, t. ház, hogy hasonló eset, mely létezik egy vasútnak Arad és Temesvár közti építésére nézve 77* mértföldnyi kiterjedésében, az országban többé előfordulni nem fog, a hol oly vasutat építhetnénk, mely igencsekély kiterjedése mellett annyi előnyt helyez kilátásába, mint ezen vasútvonal. Azért nem engedhetem meg ezen esetnek összehasonlítását az előbbivel. (Helyeslés. Szavazzunk !) Elnök: Szólásra följegyezve senki sincs. KÍSS Lajos: (Szavazzunk' Szavazzunk!) Azon szempontok, melyekből kiindulva a IX-ik osztály az arad-temesvári vasútvonal mellett felhozott indokokat nem találta meggyőződése szerint elegendőknek arra, hogy a törvényjavaslatot pártolja, a külön véleményben levén sorolva, nem kivántam a t. ház figyelmét igénybe venni; azonban mint előadónak kötelességem azon ellenvetésekre , melyek a tanácskozás folytán az osztály véleménye ellen felhozattak, észrevételeimet röviden megtenni. Azon átalános megjegyzésre, hogy ezen 77

2 mértföldnyi vasút a suezi csatorna felé és más irányban a forgalmat közvetiteni és kiegészíteni fogja, észrevételem egyszerűen abból áll, hogy ha ezen érv valódi értékére ieszállittatik, nem tesz mást, mint azt, hogy azon irányokban, melyeken már eddig is a szeged-temesvári vasúti vonalon egy 4 mértföldnyi vei hosszabb utón elmentek az áruk, most a czegléd-szolnoki pályán rövidebb utón fognak menni. A többi észrevételre Tisza Kálmán képviselőtársam megfelelt; de volt egy észrevétele a