Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-305

CCCT. OK SZAGOS ÜLÉS. (Novembei 4. 1868.) 225 azon keresztül vive, azt más országokkal hozzák összeköttetésbe, minden más vonalaknak kiépítési költségén a vidéken érdeklett társulatok tárczájára szokott utasíttatni; még a legvirágzóbb anyagi jól­létnek örvendő' államokban is, legfelebb az állam némi segítségére számolhatnak. En, tiszt, ház, jövendőre minden garantia ellen nyilatkozom, s óvakodjunk a sok apró concessiók adásától, s azoknak garantirozásával oly osztályát teremteni az aristokratiának, mely e hazára vesze­delmesebb lesz, mint volt a született aristokratia, s mely uj aristokratia emelkedését más országok­ban siettek törvények által megszüntetni. Egyetlen egy monopólium van a világon, mely demokratikus és eredményében hasznos: ez a vasúthálózatok monopóliuma, legyen az társulatok kezében, mint Francziaországban,jvagy a kormány kezei közt, mint Belgiumban. Csak ezen az utón lehetnek végtére is vasutai a leggyérebb népességű s a legszegényebb vidékeknek is, ha azon fővona­lak társulatai kényszeríttetni fognak törvények ál­tal a mellék- és szárnyvonalak kiépittetésére. Most különálló kisvonalak garantia nélkül nem tak existálkatnak, s aki azt hiszi, ezen pénztelen s túlterhelt nemzet azokat fedezheti, azzal szóba sem állok. Francziaországban 8000 millió fekszik a vasú­ban, de az mind franczia zsebéből került ki, s azok képviselik a nemzet megtakarított tőkéit. Ná­lunk az eddig épített vasutak képviselik azon tri­butumot, melyet idegen tőkék után idegen haza polgárainak kifizetni tartozunk. Ennélfogva én azon tributumot többre szaporítani nem óhajtom, a vasutak garantirozása ellen nyilatkozom s a IX. osztály véleményét pártolom, jelen törvényjavas­latot átalános vita alapjául sem fogadva el. I Károlyi Ede gr.-: Ezen törvényjavaslat két alapon nyugszik: az egyik a stratégiai,a másik a kereskedelmi szempont. Ha hadászati szempontból tekintjük a dolgot, tudjuk mindnyájan, mennyire iesülyedett a várak fontossága háboruviselés idején; de azt is tudjuk, hogy mennyivel fokozódott egy működési alap fontossága, s nem tagadhatjuk, hogy ezen műkö­dési alap egyszersmind vasúttal összeköttetvén, biztos positiót ad azon seregnek, mely onnan Er­dély felé netaláni keleti betörés ellen működéseit irányozhatná. Nem akarok egyébiránt e részben többet szólani, mert azt hiszem, ennek fontossá­gát úgyis mindenki elismeri és tagadni senki sem fo gJ a-, Áttérek a kereskedelmi szempontra. Engedje meg a t. ház, ha ezen igen fontos ügyben tán kissé távolabbról kezdem, t. i. az európai kereskedelmet tekintem, mely most épen forduló ponton áll. {Halljuk!) \ KÉVP. U. NAPLÓ 186 3 /g- X. Ismeretes dolog, hogy a suezi csatornát ké­szítik, és hogy ez másfél, legfelebb két év alatt elkészülvén, az európai keleti kereskedésben áta­lános változtatást fog előidézni, annyiban, mert ezután nem a Jórernénység fokánál, hanem egye­nesen a Vöröstengeren át a Középtengernél fog bejönni az egész kereskedelem. Ennek más következései is vannak, t. í., hogy a helyett, hogy Gibraltárnál, de mifelénk, megfordítva Egyiptom­ból tőlünk kifelé fog haladni. Ennek az a követ­kezése, hogy azon kereskedelem, mely eddig a Duna torkolatánál megakadt, t. i. a sulini Duna kifolyásánál a nemzetközi küldöttség működése következtében helyreállíttatott, ugy, hogy a ten­geri hajók egész Turnu-Szeverinig fölmehetnek és Magyarország számára a Dunán biztosítják egy részét a keleti forgalomnak , de ez megakadt Turnu­Szeverinnél, t. i. a Vaskapunál és meg fog akadni még sok éven át, mert ott sok nehézségek vannak és a hajóknak átrakodása és az átvitelnek bizony­talansága nagy hátrányára van egy oly kereske­désnek, mely időre és pontosan oda akar érkezni, hol czélja van ; ha mi tehát a mi vasúti hálóza­tunk által, mint keletről jövő kereskedelemnek azon részének közvetítője által, mely csakugyan mi általunk keresi útját, czélja eléréséhez keletről Németországba jövet, nem készítünk elő annak idejére oly utat, oly módot, hogy a kereske­delem ezen utón íolytattassék : ennek az a szo­morú következése lesz, hogy más utat fog magá­nak törni, mert a kereskedelem ilyent mindig talál, és ha egyszer más utat tör, csak nagy áldozatok­kal és sok idő múlva és tán akkor sem fogjuk biz­tosan visszanyerni, azon egyszerű okból, hogy azon ujon tört utón közvetitőket, alapítványokat teremtett, a melyeket azután más helyre átvinni igen nehéz. Megakadván a kereskedelem Turnu-Szeverin­nél, föladatunk azt vasúti hálózatunkba bevonni: azért én az arad-temesvári vasutat nem is függet­len, önálló vasútnak, hanem csak mint részét azon hálózatnak, mely a keleti kereskedelmet vasutunk­ba bele fogja vonni, tekintem. Bátor leszek e tekintetben a minisztériumhoz egy kérdést intézni. De mielőtt ezt tenném, több ponttal és egy néhány nézettel akarok a tisztelt ház elé lépni. Megengedve —ámbár még nem tudom a kor­mány feleletét — megengedve, hogy Orsovától Temesvárig megvolna a két-sinü összeköttetés, mely egyedül felelhet meg buzakereskedésünknek párosítva a keleti kereskedelemmel, látom itt a mappán, hogy megszűnik itt a kettős sin és csak egy vágány kezdődik egész Czeglédig. Kérdem, mi olcsóbb az országra nézve : hét mértföldnyi vas­utat egy vágányra alkotni ? vagy Temesvártól 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom