Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-285

12 COLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 21. 1868.) végén érkezhetik le, és akkor, ha az nem ugyanaz, a mi eddig tényleg gyakorlatban volt, megvallom, igen veszedelmesnek, feleslegesnek és czélszerütlennek tartanám két hónap végett az eddigi eljárást az államkiadások körül megváltoztatni és ezen két hónap kedvéért egészen újból rendezni. Még egyet kivánok megjegyezni, tudniillik azt, hogy én Magyarország törvényhozásához, Magyarország törvényhozásának fontos feladataihoz most, midőn az alkotmánynak gyakorlatát alighogy megkezdette, sokkal illőbbnek, a törvényhozás méltóságának sokkal inkább megfelelőnek tartom azt, ha a kényszerűségtől vezéreltetve , kimondván, a mint ezen inditványban is kimondva van, hogy ebből természet szerint semmi következtetést vonni a jövendőre nézve ne lehessen, kimondván azt, a mint ezen inditványban is ki van mondva, hogy az 1869-dik évi budgetet már a legnagyobb szigorral, a leglelkiismeretesebb felelősséggel kell még ezen évben az országgyűlésnek tárgyalni, mondom, egyéni nézetem szerint azt tartom, hogy sokkal inkább megfelel a törvényhozás méltóságának az. ha a kényszerűségnek engedvén, az eddigi felhatalmazást még ezen év végéig meghoszszabbitjuk, mint azt, ha számtételeket fogadunk el, minden bővebb, minden komolyabb és alaposabb megfontolása nélkül és azok törvénybe igtatásába bocsátkozunk. Ezek azok, a miket az indítványra nézve elmondani szükségesnek tartottam, és ezeket egy határozati javaslat formájában az indítványnak kizárólag az 1868-dik évi budgetre vonatkozó részére nézve, van szerencsém a t. ház asztalára letenni. Németh Károly: Midőn a parlament tettleges másfélévi működés után, többé egyszerű indenmitykbe bocsátkozni vonakodik, csak a rendszer alapelveinek hódol, és erre mindinkább kötelezve kell magái éreznie akkoron, a midőn nem csak számos más törvényeket már valóban alkotott, hanem még az államköltségvetés egyik leglényegesb része tekintetében is, ugy mint a bevételeks adónemekre nézve is már tettleg életbe léptetett törvények utján intézkedett. Vonatkozva tehát mindenekelőtt azon további indemnityre avagy miniszteri felhatalmazásra, a melyet a folyó évi utolsó negyedre hozott indítványba az előttem szólott tisztelt képviselő úr , nem pártolhatom ezt annál fogva, mert változtak lényegesen azóta a viszonyok s körülmények, a melyek alapján ez ideig felhatalmazhatta az ország kormányát arra, miszerint egyszerűen fentarthassa az előbbi bevételeket s kiadásokat; s változott jelesen tettleg az ujabb törvény alapján a folyó évi bevétel, mely az adók rendezése s részben emelése által, már többé nem az 1867-ki kiadásokhoz, hanem a lényeges változtatásokkal ajánlatba hozott folyó 1868-ki kiadásokhoz áll arányban. Én tehát részemről átalában bár mely más megfelelő eljárási módhoz inkább ragaszkodván, mint az indemnityhez, teljes megnyugvással elfogadom a tárgyalás alatti indítványát igen tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz urnák; és a midőn mégis további felszólalásnak látom szükségét, ennek oka csak abban rejlik, miszerint éljek az alkalommal taglalásába bocsátkozni annak, vajon nem veszélyeztetnek-e ezen inditványnak elfogadása által azon hatósági s közérdekű követelések, a melyek a költségvetés egyes részleteiként fordulván elő, többé taglalás alá nem vétethetnének és ez ideig vitatás alá sem kerültek ? s vajon áll-e az én értelmezésem ezen indítvány tekintetében, a mely esetre ezen követelésekre sem háramolhatik veszély s veszteség ? avagy az én értelmezésemtől eltérőleg levén ez magyarázandó, további intézkedésnek támad-e szüksége ? Az ebbeli vonatkozásom tárgyát tulaj donkép a sz. k. városok törvénykezési költségeinek megtérítése képezvén : tudomására van a tisztelt háznak, hogy ez érdemben felette számos folyamodások intéztettek a házhoz, és elvégre vagy 60 képviselő, ezen materiális s politikai tekintetben bármely legfontosb tárgygyal versenyező ügyet felkarolván, határozati javaslatot nyújtott be, a mely szerint a folyó 1868-dik évre vonatkozólag, ezen városok törvénykezési, rabtartási s közrendőrségi költségeinek kimutatására, és a múlt évekre vonatkozólag ugyanezen költségeknek kiszámítására s valamely megtérítési módnak ajánlatára lett volna utasítandó a minisztérium, és hogy e szerint határozott elvet s alapot fektettek ezen képviselők indítványukba, s gondoskodtak arról is, hogy mind a folyó, mind a múlt időbeli követeléseknek szám szerinti megállapithatása minden pillanatban lehetségessé váljék, és hogy a háznak különben is szabadságában állván megállapíthatni bölcs belátása szerint a kártalanitási tárgyat s összeget, az ehhez szükségelt adatokat s kiszámításokat minden irányban előterjeszteni köteleztessék a kormány. Tudva van továbbá e tekintetben az is, hogy a véleményezéssel megbízott pénzügyi bizottság, ezen határozati javaslat ellenében azt hozta ajánlatba, hogy a folyó évre a városok törvénykezési költségei lévén megtérítendők, ezekből 20 percent jöjjön levonásba, bátor a törvénykezési kiadások sorába a rabtartási s fogházi költségeket különben sem vette számításba, és hogy ilykép a megtérítés tárgya sem levén valamely határozott elv szerint megállapítva, a múlt időbeli kártalanításra vonatkozólag még ezen megcsonkított törvénykezési költségek felszámítására sem találja utasitandónak a minisztériumot, hanem