Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-301

190 CCCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 21. 1868.) okot számos oly felebbezésre, a mely csak azért tétetett volna, hogy a fél időt nyerjen a perhuzásra, s ez által természetesen a felebbezések, mint birtokon kivül czélszerütlenek, magoktól megszűntek. (Igazi) Ha az első bíróságok, a mint a bizottsági véleményben mondatik, nem nyújtanak elegendő biztosítékot arra, hogy teljes megnyugvással adathassák meg a végrehajtásitéleteikre, azt gondolom, hogy ezt az ujolag szervezendő másod bíróságról mondani nem lehet, s nincsen ok, hogy az első és másod biróság egybehangzó ítéletére a végrehajtás megtagadtassék; sőt ellenkezőleg én meg vagyok arról győződve, hogy ha a perek mind a három bíróságra birtokon belül mehetnek fel. az a czél, melyet a jogügyi bizottság kijelölt, hogy t. i. törvénykezésünkben az alaki eljárás égető ba- j jai lehetőleg orvosoltassanak, nem csak nem lesz elérve, hanem megforditva, a perhuzásraszámtalan alkalom kínálkozván, el fog ejtetni a czél, s ez által vészit közhitelünk. (Ugy van!) Hijába hoznák fel ez tllen azt, hogy a bírságolás meg fogja ezt akadályoztatni: mert hiszen a vesztes fél a perrendtartás egyik szakaszában lOfrtól 300 frtig terjedő kitűzött bírságot bizonyosan mérlegbe fogja vetni azon nyereséggel, a melyet elér az által, ha a per huzatik. (Helyeslés.) Egyébiránt én sem vagyok barátja annak, hogy valaki a felebbezés jogában korlátoztassék ; sőt azt sem kivánom, hogy a felebbezési jog gyakorlatában a szegény és gazdag közt megkülönböztetés tétessék; de viszont nem is akarom egyik szélsőségből a dolgot tüstént a másik szélsőségbe átvinni: mert ha szélsőség volt az, hogy eddig az első bíróságok Ítéleteire a végrehajtás azonnal megadatott, szintoly szélsőségnek tartom azt, hogy már most mind a három bíróságot megjárja a per, mielőtt végrehajtható volna; és nem találok jogkorlátozást abban, ha két biróság egybehangzó ítélete után a végrehajtás megengedtetik : mert ha valaki sértve érzi magát a két egyhangú ítélet által, fenmarad joga, hogy birtokon kivül, felebbezheti ügyét, és az által senki felebbviteli jogában korlátoztatni nem fog, sem a jogegyenlőség elve meg nem sértetik. (Helyeslés.) Egyébiránt a legfontosabb ok, mely fölhozható lenne, minden esetre az, hogy ha két egybehangzó itélet végrehajthatónak jelentetik ki, és a felebbvitel birtokon kivül történik, akkor viszvégrehajtásnak lehet helye. Hiszen a visz-végrehajtást egyátalában elkerülni nem lehet: mert ha a visz-végrehajtás oly veszedelmes lenne, melyet minden áron el kell ke- , rülnünk, akkor a perújítást sem lehetne megengedni. Nem is következik okvetlenül az, hogy azon visz-végrehajtások oly gyakoriak legyenek, mert véleményem szerint nem azt szükséges kimondani, hogy a harmadbirósági felebbvitel birtokon kivül történjék, hanem csak azt, hogy két egybehangzó itélet végrehajtható legyen. A mi között lényeges különbség van: mert hiszen a felek maguk is mérlegezni tudják azt, hogy vajon kétes esetekben bekövetkezbetik-e az Ítéletnek megváltoztatása? és, habár joguk van is a végrehajtással élni, bizonyosan kétes esetekben nem fognak azzal élni. De ha száz vagy ezer eset közül adná is magát elő" egy visz-végrehajtási eset, bizonyosan száz meg ezer esetben megszűnik a felebbezés. Es ha tekintem, hogy baj a visz-végrehajtás, minden esetre még nagj^obb baj az, ha perhuzási viszketegböl száz meg ezer fölösleges felebbezés történik, és ez által a baj teljesen ellensúlyozva lesz. Ezen oknál fogva én a feltett kérdésre igennel nem felelhetek, és bátor vagyok egy módositványt előterjeszteni, mely következő: (Olvassa): „Nem helyeseltetik, hogy minden itélet kivétel nélkül és birtokon belül a legfelső fórumig felebbezhető legyen, hanem az első és másod bíróságok egybehangzó ítéletei alapján a végrehajtásnak van helye. A 287 és 345-ki szakaszok tehát ezen értelemben átalakitandók." (Helyeslés.) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa újra Szabó Miklós rnódositványat.) Bónis Sámuel: T. ház ! A törvényhozásnak a törvénykezési ügyekben különösen három dologra kell figyelni: először, hogy a pereknek lefolyása lehetőén gyorsittassék és könyittessék, e ez által a hitel előmozdittassék; másodszor, hogy az ok nélküli perlekedési viszketeg az emberekben kioltassék ; harmadszor arra, hogy a perlekedés alatti igazságos és méltó követeléseket az ellenfél ki ne játszhassa. Azonban midőn e három czél elérését tartja szemmel a törvényhozás, az is szükséges, hogy a hitel előmozditása tekintetéből az alperes jobban ne sújtassák, mint a felperes, és a felperesnek nagyobb kedvezmény ne adassék, mint a mennyi szükséges arra , hogy az ő méltányos követelését megkaphassa az igazság utján. Már. engedelmet kérek , ha törvényeink jelen zilált állapotában a két egyformán hangzó ítéletből tüstént végrehajtásra menne át a biró, igen gyakran megtörténnék az , hogy a harmadik bírónak * birtokon kivül hozott ellenkező ítélete reexecutióval ki nem elégíthetné azon károkat, a mely károkat szenved az az alesperes, kin az executiót végrehajtották. A jelen törvénykezési rendszer gondoskodik arról, hogy mód nyújtassák a felperesnek, hogy az ő igazságos követelését megkaphassa és semmi esetre az alperes által a per folyama alatt ki ne játszathassák: mert teljes és tökéletes biztosíték szerezhetéséről mindenütt gondoskodott a perrendtartás , biztosítás van arról, hogy a perek a lehető leggyorsabban folyjanak le, mert pl. a