Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

168 CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) kezes terén csak az visszalépés, a mi által az igazságszolgáltatás roszabbá lesz. (Helyeslés) Ha a házassági ügyek kezelése , habár ideiglenesen , a protestánsok jogaihoz képest visszaadatik, én nem hiszem , hogy általa az igazságszolgáltatás kárt szenvedne. Most a protestáns váló ügyek nagy részben oly törvényszékek elé kerülnek, melyeknek tagjai nem egészen értik aprót, egyházjogi elveket. Tudnék megyéket nevezni, melyeknek területén sok ezer protestáns lakik és a törvényszékek tagjai közt egyetlen protestáns sincs. A protestáns jogászok tanulják a katholikus kánoni jogot; de a protestáns egyházi jogot hányadik katholikus tanulja? Nem cwoda tehát, hogy e részben nem egészen ismerik a protestáns egyházi jog elveit. A vegyes házassági peies esetekről nem is szólok : mert, hogy az által, hogy a katholikus szent székek a protestáns félre soha sem mondják ki a vég elválást, soha sem engedik meg az uj házasságra lépést, akkor sem, ha a protestáns elvek szerint megengedhető volna, mondom, hogy ez által az osztó igazságnak elég nem tétetik: ugy hiszem, senki, de senki nem fogja állítani. Ellenben hogyan állanának a dolgok, ha ezen ügyek a protestáns székekhez tétetnének át ? Eien törvényszékek , t. ház, épen uern kizárólag papi székek; itt a pajjok disciplinaris ügyei felett is mindig legalább fele részben nem lelkészi tagokból álló hatóság szokott ítélni. A házassági szerződésnek pedig tagadhatatlanul polgári . de vallási oldala is levén , ha ily törvényszékekhez tétetnék át a házassági törvénykezés , ez által az igazságszolgáltatás nem szenvedne kárt. Azután , t. ház, ha legalább azon reménynyel kecsegtethetnők magunkat, hogy a felekezetiség válaszfalai e hazában mi hamar lefognak dőlni. Ugy vagyok meggyőződve, hogy ha csak e házon állana, az inkább ma volna hajlandó, mint holnap azokat ledönteni. (Helyeslés.) Ámde hiszen a felekezetiségen felül emelkedett hazafiságnak a múlt időkben is voltak bajnokai. A múlt század 90-es éveiből péld. csak az egy nemes lelkű gr. Batthyány Alajost, a jelen század 30-as éveiből egy Beöthy Ödönt, Balogh Jánost, a felső táblától egy Pálffy Józsefet, Széchenyi Istvánt és növendékét, barátját, a fiatal Eötvös Józsefet emlitem fel: és ime, a vallási szabadság, egyenlőség nagy eszméi mai nap is, fájdalom, nagy részben csak a jámbor óhajtások körébe tartoznak. (Helyeslés.) Mire mutat ez? Hogy itt a ház actióján kívül más tényezők is számba veendők. Nem régen hallottunk onnan a távol hegyek mögül egy hangot —pedig e hang e hazában is sok kegyeletesen rá hallgató fülekre talál — egy hangot, mely a világot most annyira mozgató vallásszabadság, vallási jogegyenlőség eszméi fölött, mely az illetőségöket a házassági törvénykezésre is kiterjeszteni akaró polgári törvényszékek felett kárhoztató Ítéletet mondott. Ne vegye senki rósz néven, ha a múltnak már sok szomorú emlékeiről nem is szólva, ily hangok hallattára nem látjuk még oly közeinek az időt, melyben elmondhatni, hogy a felekezetesség a hazában már csak üres szó, tárgy nélküli fogalom, melyre többé tekintettel lenni nem lehet. Ha ez idő be fog következni, ha a magyar nemzeti jellemnek azon nemes vonása korlátlanul, akadálytalanul fog nyilatkozhatni, ha ei nem kérdi, kinek milyen a kathekismusa, hanem ki szereti forróbban ezen o általa oly forrón szeretett hazát : akkor a protestánsok bizonyára nem lesznek utolsók, kik drága áron szerzett külön jogaikat a közös anya oltárára áldozatul fogják hozni. Addig ne csodálja senki némi tartózkodásunkat, addig ne kívántassák, hogy míg a testvérek mindenike külön kivan gazdálkodni, csak ők legyenek fizok, kik csekély vagyonkájukat a közös gazdálkodásra oda adják. Addig is szabadságot veszek magamnak a következő módositványt benyújtani, és azt a t. ház kegyes figyelmébe ajánlani. (Olvassa): „Ajogügyi bizottság javaslatának 22. szakasza a miniszteri javaslat 12-ik szakaszával cseréltessék fel, de ugy, hogy az utóbbi javaslat első bárom sorának helyébe következő szavak tétessenek : „míg a házassági bíráskodásról a törvényhozás véglegesen fog intézkedni, a házassági válóperek különféle hitfelekezetü egyházi törvényszékek által kezeltessenek, minek folytán a magyarországi mindkét hitvallású evangélikusok válóperei is, ezek régi joggyakorlatukhoz képest és az 1791-ki XX Vll.törvényczikk 11. szakasza értelmében, saját egyházi törvényszékeikhez tétetnek át. Vegyes házassági válópereknél mindenik felett, saját hitelvei szerint, saját törvényszéke itél. A házassági perek azonban az egyházi ítélőszékek alá csak annyiban tartoznak," stb. A jogügyi bizottság jelentésének 36. szakasza megmarad, ezen szavak kihagyásával : „megyei, szabad királyi városi és kerületi." Várady Gábor: T. képviselőház! Geduly t. képviselő úr elengedi nekem, és a t. ház bizonynyal nem kivánja, hogy indokoljam, mért tartom czélszeruetlennek, hogy a válóperekben minden hitfelekezetre nézve egyházi bíróságok ítéljenek, elégségesnek tartván egyszerűen a jogügyi bizottságnak e tekintetben tett kijelentésére hivatkozom, melynél fogva a jogügyi bizottság a világi bíróságokat alkalmasabbaknak tartja az egyházi bíróságoknál minden tekintetben. A dolog érdemére áttérve, t. ház, a jogügyi bizottság véleményét pártolom. Szükségtelennek