Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

166 CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868). szent székek megtartása mellett és meg voltam lépetve annyival inkább, midőn ezen nézetet a központi bizottságban túlsúlyra vergődni láttam. Meg voltam lépetve azért, mert azon meggyőződésben valék, hogy annyira elterjedt már köztünk az a felőli meggyőződés, hogy a kivételes bíróságok fentartása helytelen , hogy annyira elterjedt már köztünk azon nézet, miszerint a házasság nem csupán egyházi intézmény, hanem hogy ez első sorban minden esetre az államot illeti, hogy el van köztünk terjedve azon meggyőződés s erősen áll azon szándék, hogy az 1848. XX-dik törvényezikknek addig is, mig ezen kérdés egészen megoldatnék , minden egyes alkalommal elég tétessék, vagyis, hogy az abban lefektetett jogegyenlőség és viszonosság szempontjából járjunk el: annyira meg voltam ezekről győződve, mondom, hogy részemről nem hittem, hogy e tekintetben a t. ház a jogügyi bizottságnak véleményét helyben ne hagyja, s megvallom hasonlólag, igen nagy kíváncsisággal vártam a központi bizottság indokolását; de őszintén szólva ezen indokolás engem arról, hogy a szent székek eltörlése most kivihető ne volna, meg nem győzött: nem győzött meg pedig azért, mert szerintem azon analógia, melyet a központi bizottság indokolása felhoz, az első folyamodási törvényszékek érintetlen hagyásából egyátalában, nem áll: mert az első folyatnodási törvényszékek, tudjuk, hogy törvényhatósági törvényszékek, a melyeknek rendezésébe a törvényhatóságoknak az 1848-diki törvényben kimondott rendezéséig belenyúlni valóban ellenkeznék azon törvények irányzatával és szellemével, mig ellenkező esetben, ha az egyházi biróságokat, az u. n. szent székeket veszszük, azoknak megtartása az, a mi ellenkezik az 1848. XX-dik törvényczikkel. De továbbá, ha azon indokokat veszszük tekintetbe, melyeket minden felül felhozni hallottam, hogy az egyházi törvényszékek megszüntetése —a melyekre, nehogy felekezetességgel vádoltassam. megjegyzem, hogy nem csak egy hitfelekezetnek vannak ily törvénj^székei, de a haza egy részében vannak épen azon hitfelekezetnek is, melyhez magam tartozom —mondom, ha a törvényszékek megszüntetése kellemetlenül érintené vagy talán sértené ac ország lakói egy részének érzelmeit: azt gondolom , fenhagyásuk sérti az ország lakói másik részének érzelmeit. így tehát, midőn oly intézkedésről van szó, mely ha megtétetik, egy rész érzelmeit sérti, ha meg nem tétetik, a másikét, akkor ugy gondolom, azt kell felvenni, melyik résznek érzelmei sértetnének meg azon intézkedés által, a mely sem nem czélirányos, sem nem szabadelvű, s a törvényes Ígéretekkel meg nem egyezik; ugy gondolom, hogy az igazság azt kívánja, hogy azon érzelmek vétessenek tekintetbe, a melyek ellenkezőleg mind oly intézkedést kivannak, a mely szabadelvű, mind olyat, a mely az országgyűlésnek az 1848. XX-dik törvényezikkben kitett Ígéretével megegyezik. Igaz, hogy maga a szent sz4kek eltörlését tevő intézkedés a házasság tárgyában felmerült kérdéseket egészben meg nem oldja; de én részemről azt gondolom, t. ház ! hogy ha és a mennyiben ez áll, nem azt kellene belőle következtetnünk, hogy ezen egy lépést se tegyük meg, hanem igen is azt, hogy ezzel kapcsolatban tegyük meg mindazt, mi a kérdés megoldására szükséges. En tehát részemről azzal, mit a központi bizottság kilátásba helyez, megelégedni nem tudok. Azt mondja ugyanis a központi bizottság, hogy a minisztérium utasittassék oda , hogy a házassági ügyekre nézve mielőbb terjeszszen a képviselőház elé törvényjavaslatot. De mit tesz ez? Azt gondolom, ily átalánosságban kimondva, tesz annyit, mert alig tehet többet, ho^ry majd a jövő országgyűlésen fog törvényjavaslatot előterjeszteni. Már most, ha a szent székek egyházi bíróságának hatáskörét fenhagyjuk, mi lesz a következése ? Következése lesz az, hogy most ez ujabb törvényhozási intézkedés folytán legalább egy esztendőre megörökítjük ezen positiv törvény által kimondott elvvel ellenkező helyzetet, melyben nem egyforma eljárás követtetik a különböző hitfelekezetek irányában vallási tekintetben, de sőt egyik felekezetnek egyházi birósága elé vitetnek vegyes házasságoknál más hitfelekezetü házastársak. Ily helyzet megörökítését én részemről nem akarom. Tehát ragaszkodom a jogügyi bizotlság által kifejezett véleményhez, és kívánom, hogy az, hogy a házassági kérdések minden különbség nélkül világi törvényszékek előtt tárgyaltassanak, már most ez alkalommal mondassék ki. En azt gondolom, azon érvet. melyet a központi bizottság ennek mellőzéséül még felhozott , azon érvet jelesen , hogy igy mellékesen az egyházi bíróságok hatáskörébe vágni nem lenne czélszerü, maga a központi bizottság már megtagadta, valamint meg a miniszteri javaslat is, mert ezen törvényszékeknek egyéb teendőit elveszi tőlök; hatáskörükbe vág tehát, és csakis ezen egy pontban , mely legsérelmesebb , s a törvényben tett ígérettel ellenkezik , csupán ebben hagyja meg azokat. Ismétlem tehát, hogy én óhajtom, hogy mondassék ki, miszerint minden házassági ügyek, vallási kérdések világi törvényszékekelőtt tágyaltassanak. Miután azonban magam is belátom , hogy ezzel minden házassági kérdés megoldva nincs, óhajtom , hogy a t. ház, midőn ezen perrendtartásra nézve a jogügyi bizottság véleményét fogadja el, egyúttal mondja ki, hogy (Olvassa) : „Miután a házae&ági ügyek kérdése még