Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-299

CCXCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868.) 153 Én szeretem ugyan a külföld példáját tekintetbe venni, hanem mindenben a külföldről rámát húzni magunkra nem szeretek. Szeretem inkább a bérviszonyokat figyelembe venni. És kérdem az előttem szólott érdemes miniszteri tanácsos és képviselőtársamat, vajon a létezett districtualis táblák kielégitették-e az érdemes képviselő urat ? ugy-e bár nem elégítették ki? Ezeket megszünteti maga a kormány tervezetében. Pedig azok szintén királyi táblák, appellatoriumforumok voltak. (Ellenmondás. Zaj.) Igen csodálkozom rajta, hogy épen az államtitkár úr veszi ezt kétségbe. Mi volt ezen itélő székeknek hiánya—és épen ez a fő, a miért én kívánom e királyi táblának egy helyen lételét —? Legnagyobb hiányuk volt az, hogy a provinciális érdekek befolyásától soha sem tudtak megszabadulni. (Igaz!) Fő czél, a mit el kell érnünk, az, hogy a kir. táblának régi tekintélye helyre állíttatván, a menynyire lehet, az ítéletek conformisok legyenek, a mennyire lehet, a feleknek költsége kiméltessék, az igazságkiszolgáltatás rövidíttessék,az igazságkiszolgáltatásnál nyilvánosság legyen, és ez által a bírói tekintéty helyreállitíassék. Ezt vélekedésem szerint a bizottság projectuma által egyelőre el lehet érni; majdan, ha odajutunk, hogy a szóbeliség hazánkba behozafhatik. jogában fog állani és alkalma lesz a törvényhozásnak másként intézkedni. Én a bizottság véleményét pártolom. (Elénk helyeslés.) Németh Károly: T. ház! Ott fogom kezdeni beszédemet, a hol az előttem szólott igen t. képviselő társunk a maga beszédjét bevégzé, mert azt hiszem, hogy nem szolgáltathat megnyugtatást a legutóbbi azon indokolása, miszerint a provinciális érdekeket követni veszélyes volna; s meggyőződésem szerint, ép az egyéni és ezeket képviselő provinciális érdekek azok, a melyek átalában a törvénykezésnek képezik feladatát és czélját; és nem is állnak ezen érdekek egyébből, mint abból, hogy az igazság gyorsan és pontosan szolgáltassák ki minden helyen. Ha azon kérdés támasztatott volna teljes átalánosságban: vajon fentartani kivánja-e a ház a legfőbb törvényszékeknek további centralisatióját ? majdnem bizonyosnak merném tartani . hogy a törvénykezés körében nem számolhat elfogadásra a centralisatio; de mivel a centrali satio Pest városához van kötve és elvégre is ezen városban pontosuló érdekek birandnak döntő hatással, csakugyan alapos aggodalom támad mindenkiben, hogy ezen öszpontositás majdan a bíróságok végleges rendezésénél is állandósittatnl fog. és hogy e szerint a törvénykezés terén is Pestnek leend kénytelen alárendelni minden vidék s város saját érdekét. Tudjuk, t. ház, hogy ez ideig a feudális viszonyok és ősiség fenállásában találta czélját és értelmét a legfőbb törvényszékeinknek centralisaKÉPV. H. NAPLÓ. 186%. X. tiója: mert hiszen ezeknek, mint alkotmányunk hasisának fentartására s biztosítására is volt hivatva az összpontosított curia, és átlátta mindenki, hogy a privát correlátiókra vonatkozó ítéletekben is fen kell tartani az ebbeli elveknek egybehangzását, nehogy különben az életben tettleg megsemmisíttessenek institutióink. De kérdem, t. ház, vajon törvényeink szerint mi áll még fen jelenleg azon feudális viszonyokból és ősiségből ? Es ha mi sem áll fen többé ezekből, mint tudjuk, vajon miként kívánhatjuk curiánknak akkénti szerkezetét, mint azt a megszűnt viszonybeli rendeltetése igényié? És ép ugy továbbá nem bizonyos-e a jelenlegi viszonyoknál fogva, hogy olybiróságban, a melyet egykoron csakis azon osztályokból lehetett alakítani, a melyekben institutióink teljes garantiát találtak, és ugyanezeknek centralisatiójában s általok hozandó decisiókban nem találhat már megfelelő eszközt s biztosítékot a jelen kor, a mely törvény alapján igényli , hogy mindenkinek egyaránt és a leggyorsabban szolgáltassék ki az igazság, mindenki lehetőleg egyaránt élvezhesse a bíróságok közellétével járó különféle előnyöket, s minden biró csakis a törvény és előtte fekvő perbeli tényekre alapítsa Ítéletét, nem pedig decisiókra, melyek oda vezérelnek, hogy a biró a törvényen kivül, még az ismeretlen más perben saját birótársai által hozott ítéletektől is függővé tétessék— ? Ily állásában jelenlegi törvényes viszonyainknak, az államnak a törvénykezés körében más érdeke nem is lehet, mint hogy a tulajdon s közhitel biztosítására gondoskodjék mindazon eszközök s módokról, a melyekkel az igazság minden egyesnek a legjobban és legkönnyebben kiszolgáltathassák ; és ép azért nem is találhatom helyét más opportunitásnak vagy aggodalomnak, mint annak, a mely a perlekedőknek privát érdekében támadhatna ; sőt meg vagyok győződve, hogy bármely más tekintetből támasztható aggodalmak és opportunitási érvek csak politikaiak lehetvén, a melyeket törvénykezési rendezéseknél már kiküszöbölt a civilisált világ, ezeknek hatása nálunk sem állhatna másból, mint hogy bíráink függetlensége a politika bilincseibe vettetnék. Ezeknek előrebocsátásával, bátor leszek a miniszteri javaslat ellenében nyilvánított bizottsági ellenvetésekbe bocsátkozni és ezeknek egyes pontjaira észrevételeimet előadni. Vonatkozva a centralisatióra s illetőleg azon érvre, hogy tulajdonkép ezen czéJzás fen sem forog, hanem a bíróságok végleges rendezése előtt rögtönözöttnek találtatik a curiának már jelenlegi felosztása : nem kerülheti el bár kinek figyelmét az, hogy a javaslatokban egyhangúlag megszüntetvén a községek, kerületi táblák s részben az egyházi törvényszékek bíráskodása a királyi táblának 20