Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-295
CCXCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 9. 1868.) 119 alkalmával egyedül üdvösnek mondott; de vissza akarom varázsolni a t. ház emlékébe azon körülményeket, melyek között az 1840. VII. törvényezikk keletkezett, vissza akarom varázsolni azon perczeket, melyek az akkori szabadelvű pártnak épen e törvényezikkben képezték egyik leghatalmasabb győzelmét, vissza akarom varázsolni azon emlékeket, a melyek kötvék azon községekhez, a melyek ezen törvénynek — amely egyedül állapította meg az úrbéri váltságot — mondom, ezen törvénynek jótéteményével élve, elsők mentek elő a jó példával. Ha összehasonlítom a képet a jelennel, akkor eszembe jut — a mi igen gyakran kénytelenségből eszembe jut — hogy megfeledkezünk a multakról, s mert mindent nem tehetünk, inkább nem akarunk semmit sem tenni. Azt, t. képviselőház, mindenesetre elismerem, hogy azokra nézve, a kik nem részesülnek e törvény jótéteményeiben, z károsnak látszik : de tekintve az 1848-diki törvény szellemét, felfogásom szerint nem lehet másként eljárni, mint a mit a törvényjavaslat nekünk előszab. Nem lehet, mert az 1840. VII. törvényezikk teremtette csak aznn viszonyokat, a melyeknél fogva lehetségessé vált az úrbéri váltság, a melyeknél fogva lehetségessé vált, hogy a hűbéri viszonyok a volt földesúr és jobbágyok között megszüntettessenek. En, t. képviselőház, ha emlékemben fölidézem a szorgalomnak azon roppant tőkéjét, mely fel lett használva, hogy ama néhány község jó példával előmenve, fel-zabaditsa a földet; haviszszaidézem emlékembe mind azt, a mit e becsülő tes nép, bizva az utolsó pillanatig a magyar törvényhozás igazságszeretetében, bizva azon igazságokban, amelyek az 1848-iki törvényben épen rajok nézve íektettettek le; ha, mondom, mindezeket visszaidézem: nem tehetek egyebet, minthogy arra kérjem a t. képviselőházat, hogy e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alá mékóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Tanárky Gedeon: T. képviselőház! Azon kérdés, mely eddig vitai tátott, valóban a részletes tárgyalás alá tartozik. De többen az átalánosság szempontjából fogták fel a törvényjavaslatot. Bocsásson meg a t. képviselőház, ha én is ezen szempontból tekintem azt. Mi az úrbéri örökváltság, s hol kezdessék az? Erre nézve az 1848-diki törvényezikk nem mondott határozott szavakat, s a vélemények különbözők 1 ehetnek most is, mint különbözők voltak ez előtt is. Azokat, a kik közülünk jelenjvoltak az 1848diki országgyűlésen, bátor vagyok figyelmeztetni, hogy épen ezen kérdés egy pár napi igen élénk vitát idézett elő ; akkor is megoszlottak a vélemények, a mint megoszlanak most is, és az 1848-diki országgyűlés nem az 1840-diki határidőt fogadta el alapul, hanem az 1833. év január első napját. Ezt csak azért hozom fel, hogy nam áll átalánosságban, és nem mondhatná ki ezen törvényhozás azt, a mit Nyáry Pál képviselőtársam mondott ki: hogy az örökváltság egyedül az 1840-diki VII. törvényezikken alapszik. Volt már törvényhozás, melynek e részben más fölfogása volt, és vagyunk most is többen, kiknek más a fölfogásuk. Ezért óhajtottam volna, ha a t. kormány minden tekintetben először megmaradt volna a 48-iki törvényhozásnak e tekintetben nagyszerű magaslatán, más tekintetben pedig a körülményeket és méltányosságot hangsúlyozva figyelembe vette volna. Miként vehette volna figyelembe '? s miként vehetné még most is figyelembe ? Én azt gondolom, nem ezen törvény előterjesztésével és tárgyalásával, hanem egy egészen ellenkező, az eddigitől eltérő ut követésével, jelesül én óhajtottam volna magam részéről, ha mielőtt ezen törvény benyujtatott, először megkérdeztetett és evaluáltatott volna számszerint a legkisebb részletekig azon követelés, mely az országtól ezen alapon kérethetik. Akkor szólhattunk volna a körülményekhez képest méltányosan. Most én tagadom, hogy egyetlen ember is volna e teremben, a ki a körülményekhez képest méltányosan járhatna el: tagadom ezt azért, mert nem áll az, hogy csak az 1840-ik VIL-törvényczikk fol) 7 tán voltak örökváltságok. Voltak az előtt is. Példákat tudnék előhozni nem csak egyet, pl. itt van a Bezerédj birtoka. (Felkiáltások: Az 1840 után történt!) Vannak más példák is. De nem áll az másodszor, hogy méltányosan intézkedhetnénk a körülményekhez képest. Kérdem, tudjuk-e, mibe fog ez kerülni? milliókba-e vagy százezrekbe ? Ha milliókba kerül, megbirjuk-e azt, s leszünk-e méltányosak azok iránt, a kik azt fizetni fogják? Azt a szót pedig: „kedvezmény", a törvényjavaslatból kitöröltetni óhajtanám (Helyes!) Kedvezményre nincs pénzünk, nincs jogunk. Én tehát azon véleményben vagyok, hogy eltérvén eddigi praxisunktól, mely az úrbéri váltságra és a szőlődézsmára nézve követtetett, t. i. hogy az elvek megállapodásával utólagosan evahláltassék a fizetendő összeg, én a nélkül, hogy kimondanám, hol kezdődik az örökváltság, óhajtanám, hogy mindenki bizonyítsa be az e czélra kiküldendő bíróság előtt, hogy örökváltság volt-e a birtok, vagy adás-vevés, erre nézve egy bizonyos idő alatt az igények jelentessenek be, és számíttassák ki az egész, és ha ezt tudják, akkor terjesztessék hihetőleg már a jövő országgyűlés elé ezen ügy, akkor képesek leszünk hozzá szólani
