Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-295
116 CCXCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 9. 1863.) Az igazság, uraim, mely szerint önök intézkedni törvény által köteleztettek, magasztos isteni eszme, mely tért. időt, személyt vagy kasztot nem ismer, melyre kedvezmény ,vagy kegyelem szorultságunkba nem illik, s igy a törvényjavaslat nem feltételeztethetik az 1840-dik vagy 1836diki törvényektől s lelkiismeretemmel s az igazságróli fogalmammal össze nem férhetőnek tartom Kecskemét városa képviselőjetazon téren követni, melyen csak városa speciális érdekeért küzd. Az úrbéri kármentesítés 1848-ban feltétlenül elfogadtatott, s a nemzeti becsület védpaizsa alá helyeztetett, s a régebben kiváltakozott községek a kármentesítésből ki nem zárattak; ha a nemzet igazságos akar lenni, a kármentesítést időhöz nem kötheti, nem válogathat személyekben vagy kasztokban, mindenki, ki úrbéri telket birt, a kármentesítésre jogosított lett, legyen ez egyes személy, vagy társaság, vagy egész község. Az úr, ki mástól vette a jobbágyokat, vesztett jövedelmeiért kármentesittetett; mi jogom lehet pénze-vesztettnek kijelenteni azokat, kik többen adták pénzöket a jobbágytelkek utáni járó hasznok megvételébe? De kérem, az 1840-iki perrendtartási törvény alapján nem is lehet megtagadni a kármentesítést, mert 1840 előtt már bírtak telkeket nem nemes emberek és zsidók is. kik csak az idén lettek birtokképesek, s a kármentesitést megkapták, mert ugy tekintettek, mint azon íöldesúr helyettese, ki azt el-, vagy zálogba adta, s nem lehet megfogni, miért a közönségek ugy nem tekintetnek, mint a volt földesúr helyettesei s mint a közbirtokosok összege. De posito non coneesso, hogy azon közönségek, melyek bátorkodtak magokat törvény ellenére az 1840-dik permissiv törvények előtt megváltani, megérdemlenék is, hogy pénzvesztettek legyenek ezen törvényes axiómánál fogva semper debetesse cautus, csakugyan nem érdemiették azon cum exasperatione rajtok irgalmatlanul végrehajtott büntetést, miszerint ők is épen azon arányban fizetik a született urak kármentesítését, mint azon volt jobbágyok, kik 1848daan ingyen kapták meg telkeiket. Adja vissza a kormány azon kármentesítési summát, mit 15 év alatt fizettünk s fizetünk máig is, adja meg közigazgatási költségeinket, melyeket mint a jó iga vonó marhák többet szereztünk a kormánynak, mint mennyit jogosan visszaköveteltünk, s örömmel lemondunk minden kármentesítésről. Ha pedig a kormány sem ezt nem teljesíti, sem kárpótlást nem fog adni, nagyobb igazságtaságot követ el a régebben kiváltságolt községeken, mint milyet az ó-kormány véghez vitt a szabadság hosszú elnyomása óta a nemzeten, midőn megsemmisítette az egy éskétfrtos bankjegyeket, s egyszersmind annak arany és ezüst alapját — melvben mondhatom, nem megvető része van ezen közönségeknek — is elrabolta. Akkor egy győztes és boszuálló hatalom büntette a rebellis nemzetet, most pedig a m. kormány tartja ezen óriás spoliatiót méltányossággal és igazsággal ösi-zeférheíó'nek ; azon kormány, mely sietett kényelmes jövendői biztosítani mindazoknak, kik e nemzet szabadságának pénzen fogadott sírásói voltak s ezen most magvetett községeket passióval kínozták, kik, midőn ezen községek vagyonukkal, vésőkkel küzködtek a haza lételeért, e hazán kivül Coblenczet kerestek, hol a haza ellenségével szövetkezve, azon nemzet megsemmisitésére betörő osztrák és orosz tábor előtt s annak bagázsiás szekerei után haza kullogtak. Hallottam némelyek által emlegetni, hogy bármily igazságos lenne is az 1848 előtti kiválíságolt közönségek követelése, annak kielégítését a financzia nyomasztó állapota lehetetleníti. Tagadom : egy kissé lelkiismeretesebb kezelése az állam vagyonárnak, több takarékosság- a kiadásokban, nélkülözés a költségve!ésben felvett az oly holt tőkék kiadásainak, melyek egy ily szegény nemzetnél oly contrasztok, mint a czigány rongyos köpönyegén a nagy ezüstgomb, kissé több erély a cislajtán kormány irányában anyagi, kereskedelmi, közlekedési téren, az érdemtelen sine curisták szélnek eresztése, megrostálása a nyugalmazandó egyének s nyugalomdijaknak, a minisztérium személyzetének békelábra állítása: ezen s másnemű hulladékokból bizony ki lehet fizetni a kármentesítéseket mindazon közönségeknek, melyek bemutatják bármikor történt szerződésöket. Végtére mind azzal ijeszgetnek bennünket: oly sokra rúgna ez, hogy fhiancziánk nem győzné. Utasittassék hát a kormány, hogy szedje össze a számát mindazon kincstári telkeknek, és azoknak arát is terjeszsze a ház asztalára, s ezen törvényjavaslatot azután tárgyaltassa. " Ivánka Imre: T. ház! Én alapjában azon nézetben vagyok, hogy a ki úrbéri birtokot megvett, legyen az bárki, jogosítva van érte a kárpótlást fölvenni; és nem tudom meghatározni azon korlátot, hol szűnik meg a jogosultság a kárpótlásra ? inert előttem tisztán áll az, hogy ha nem a község vagy nem maga az úrbéri kötelezettséget teljesítő egyén váltotta volna meg az urbért, hanem bárki más vette volna meg az urbériséget, az minden esetre részesittetett volna a kárpótlásban. Ha egy község vette meg az urbériséget a közbirtokosság egy részétől, s ezen lakosok most már a község részére teljesítették 1848-ig az úrbéri szolgálmányokat: nem értem, miért nem kapná meg ezen morális testület is ezen kárpótlást csak ugy, mint
