Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-262

84 CCLXn. OKSZAGOS ÜLÉS. (Július 14. 1868.) pénzügyi hivatalnokok csalhatatlanságot magok- J nak nem követelnek. Tehát épen ugy, mint ! minden más miniszter, csalódhatik a pénzügymi­niszter is. Miben áll szerintem a törvényhatóságoknak egyik legnagyobb értéke ? Áll abban, hogy ha a kormány tagjain megtörténik, hogy akaratjek ellen téves vagy talán törvénybe ütköző rendeletet adnak ki : mielőtt még bárkin e miatt sérelem elkövettetett volna, ezen hatóságok a kormányt figyelmeztethetik, és a nélkül, hogy abból kellemet­lenebb összeütközések vagy zavarok támadnának, a törvénytelenség elkövetését meggátolhatják. Azonban, mondom, ezen szakaszok szerint már majdnem lehetetlenné van ez téve. Nem szeretek mellékesen szólni oly fontos tárgyról, mint a törvényhatóságok rendezése; de miután ezen törvény, mint mondom, a törvényha­tósági életnek gyökereire vág, lehetetlen azt telje­sen elkerülnöm : és itt meg kell emlitenem, hogy igen is tudom én azt, hogy a felírási joggal is le­het visszaélni; igen is tudom én azt, hogy történt ez a múltban és történhetik a jövőben is; és épen azért, miután én a felelősségnek mindenütt barátja vagyok: nem vagyok ellensége annak, sőt egy időben a nyilvánosság előtt ezen eszmét meg is pendítettem, hogy meggátlásául a lehető vissza­éléseknek, a törvényhatóságokra is alkalmaztas­sék, még pedig alkalmaztassák a megyei bizottsá­gok egyes tagjaira nézve is a személyes felelősség; de nem fogadhatom azt el igy mellékesen be­hozva ; nem fogadhatom azt el ugy, hogy az egyszerű felszólamlást meggátolhassa, és nem fo­gadhatom azt el továbbá ugy, hogy oly törvény­székek Ítéljenek azután, melyeknek átalában véve nincs meg azon magas helyheztétésök, minő hely­heztetésben kell lennie azon birónak, ki ily dol­gokban ítélhet. Mert ily dolgokban szerintem, melyekben a kormány és a törvényhatóságok közt van szó, csak oly bíró ítéletére lehetne az ügyet bocsátani, kinek többé nincs mit várnia a kor­mánytól, és nem olyanéra, kinek más esetben is előmenetele a kormány kezében van; nem külö­nösen oly bíróéra, a milyenek a kerületi és kirá­lyi táblák mostani bírái, a kiknek, mint épen teg­nap tanultuk meg a t. igazságügyminiszter úrtól, még csak hivatalbeli állandóságuk sincs és nem is lehet a jelen időben biztosítva. Ily bíróságokra bízni a hatóságok elj árasa feletti itélethozást, azt gondolom, egyátalán helytelen és méltánytalan. (Helyeslés a hal oldalon.) Midőn az adó behajtásáról van szó kapcsolat­ban a törvényhatóságokkal, két szempontot óhaj­tok szem előtt tartani: az egyik szempont az, hogy az államkincstár ne károsittassék , a másik szem­pont, hogy a törvényhatóságok jogköre ne csor­bittassék; és én részemről azt gondolom, hogy a nélkül, hogy ilyen, egészen a megyék életébe vágó intézkedések tétessenek, mindkét czélt el le­het érni. Az adónak és egyátalán az adó minden nemei­nek behajtása, végrehajtása, kezelése körül van két eset, melyben tudom, hogy felírás által a végre­hajtást halasztani nem lehet, mert a halasztás által a végrehajtás lehetetlenné tétetnék. Ily eset az, midőn dugáruk lefoglalásáról van szó; ily eset az, midó'n biztosítani kell a kincstár követeléseit. De minden egyéb esetre nézve azt hiszem, hogy azon egy pár heti időhaladék, mely a megye fel­szólalása által okoztatik. az államkincstár érdekeit egyátalán nem veszélyezteti. Én tehát azon két szempontnál fogva ott, hol, és azon határig, meddig a dugáruk lefoglalása és a biztosítás terjed, a rendeleteket végrehajtan­dóknak tartom, és a törvénybe óhajtom ígtattatni, hogy nem a pénzügyminisztérium, de minden tör­vényhatóság e törvény kihirdetése után előre már utasítsa saját tisztviselőit, hogy azok a dugáruk lefoglalása és a biztosítás szüksége esetében hala­déktalanul és személyes felelősségök mellett in­tézkedjenek, arról a törvényhatóságoknak jelen­tést tevén ; de egyebekben egyátalában nem kí­vánnám ezen eljárást, és azt hiszem, hogy ha ez követtetik , midőn egyfelől a kincstár érdekei megóvatnak, ugyan akkor megmarad a megyének azon hatásköre, hogy végleges, helyrehozhatlan sérelem elkövetését megakadályozhatja, mert a le­foglalás és biztosítás még nem oly neme e végre­hajtásnak, melyet azután többé orvosolni nem le­hetne, mert ha ez helytelenül történik is, a megye, felszólalása által, a helytelen eljárás orvosolhat­lanná tételét akadályoztathatja. Ezen nézpontokból indulva ki, és nem ter­jeszkedve ki egyes szavakra, melyeket talán kicse­réltetni óhajtanék, miután különben is, ha szükség lenne, majd későbben is lehetend szerencsém mint indítványozónak azokat elmondani: következőleg kívánom e törvényjavaslatot a 68-dik szakasztól egész a 79-dik szakaszig szerkeszteni. Nevezetesen a 68-dik szakasz igy lenne szerkesztendő. (Olvassa:) „A megyék és kerületek közönségei oda utasi­tandják tisztviselőiket" —tehát a megyék utasítják — „hogyfelügyeljenek arra,hogy a községekelői­járói mindazokat, mik a közadók kivetésére, be­szedésére, behajtására és ugy azoknak, mint a jövedékeknek és illetékek biztosítására nézve a törvény értelmében teendőikhez tartoznak, hatás­körük szerint teljesítsék." Tehát a különbség az, hogy a megye utasítsa, ne pedig ismét egyes pénzügyőrök utasíthassák az egyes községek elöljáróit: mert ez oly zavart idézne elő, hogy a községek elöljárói utoljára azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom