Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-262

84 CCLXn. OKSZAGOS ÜLÉS. (Július 14. 1868.) pénzügyi hivatalnokok csalhatatlanságot magok- J nak nem követelnek. Tehát épen ugy, mint ! minden más miniszter, csalódhatik a pénzügyminiszter is. Miben áll szerintem a törvényhatóságoknak egyik legnagyobb értéke ? Áll abban, hogy ha a kormány tagjain megtörténik, hogy akaratjek ellen téves vagy talán törvénybe ütköző rendeletet adnak ki : mielőtt még bárkin e miatt sérelem elkövettetett volna, ezen hatóságok a kormányt figyelmeztethetik, és a nélkül, hogy abból kellemetlenebb összeütközések vagy zavarok támadnának, a törvénytelenség elkövetését meggátolhatják. Azonban, mondom, ezen szakaszok szerint már majdnem lehetetlenné van ez téve. Nem szeretek mellékesen szólni oly fontos tárgyról, mint a törvényhatóságok rendezése; de miután ezen törvény, mint mondom, a törvényhatósági életnek gyökereire vág, lehetetlen azt teljesen elkerülnöm : és itt meg kell emlitenem, hogy igen is tudom én azt, hogy a felírási joggal is lehet visszaélni; igen is tudom én azt, hogy történt ez a múltban és történhetik a jövőben is; és épen azért, miután én a felelősségnek mindenütt barátja vagyok: nem vagyok ellensége annak, sőt egy időben a nyilvánosság előtt ezen eszmét meg is pendítettem, hogy meggátlásául a lehető visszaéléseknek, a törvényhatóságokra is alkalmaztassék, még pedig alkalmaztassák a megyei bizottságok egyes tagjaira nézve is a személyes felelősség; de nem fogadhatom azt el igy mellékesen behozva ; nem fogadhatom azt el ugy, hogy az egyszerű felszólamlást meggátolhassa, és nem fogadhatom azt el továbbá ugy, hogy oly törvényszékek Ítéljenek azután, melyeknek átalában véve nincs meg azon magas helyheztétésök, minő helyheztetésben kell lennie azon birónak, ki ily dolgokban ítélhet. Mert ily dolgokban szerintem, melyekben a kormány és a törvényhatóságok közt van szó, csak oly bíró ítéletére lehetne az ügyet bocsátani, kinek többé nincs mit várnia a kormánytól, és nem olyanéra, kinek más esetben is előmenetele a kormány kezében van; nem különösen oly bíróéra, a milyenek a kerületi és királyi táblák mostani bírái, a kiknek, mint épen tegnap tanultuk meg a t. igazságügyminiszter úrtól, még csak hivatalbeli állandóságuk sincs és nem is lehet a jelen időben biztosítva. Ily bíróságokra bízni a hatóságok elj árasa feletti itélethozást, azt gondolom, egyátalán helytelen és méltánytalan. (Helyeslés a hal oldalon.) Midőn az adó behajtásáról van szó kapcsolatban a törvényhatóságokkal, két szempontot óhajtok szem előtt tartani: az egyik szempont az, hogy az államkincstár ne károsittassék , a másik szempont, hogy a törvényhatóságok jogköre ne csorbittassék; és én részemről azt gondolom, hogy a nélkül, hogy ilyen, egészen a megyék életébe vágó intézkedések tétessenek, mindkét czélt el lehet érni. Az adónak és egyátalán az adó minden nemeinek behajtása, végrehajtása, kezelése körül van két eset, melyben tudom, hogy felírás által a végrehajtást halasztani nem lehet, mert a halasztás által a végrehajtás lehetetlenné tétetnék. Ily eset az, midőn dugáruk lefoglalásáról van szó; ily eset az, midó'n biztosítani kell a kincstár követeléseit. De minden egyéb esetre nézve azt hiszem, hogy azon egy pár heti időhaladék, mely a megye felszólalása által okoztatik. az államkincstár érdekeit egyátalán nem veszélyezteti. Én tehát azon két szempontnál fogva ott, hol, és azon határig, meddig a dugáruk lefoglalása és a biztosítás terjed, a rendeleteket végrehajtandóknak tartom, és a törvénybe óhajtom ígtattatni, hogy nem a pénzügyminisztérium, de minden törvényhatóság e törvény kihirdetése után előre már utasítsa saját tisztviselőit, hogy azok a dugáruk lefoglalása és a biztosítás szüksége esetében haladéktalanul és személyes felelősségök mellett intézkedjenek, arról a törvényhatóságoknak jelentést tevén ; de egyebekben egyátalában nem kívánnám ezen eljárást, és azt hiszem, hogy ha ez követtetik , midőn egyfelől a kincstár érdekei megóvatnak, ugyan akkor megmarad a megyének azon hatásköre, hogy végleges, helyrehozhatlan sérelem elkövetését megakadályozhatja, mert a lefoglalás és biztosítás még nem oly neme e végrehajtásnak, melyet azután többé orvosolni nem lehetne, mert ha ez helytelenül történik is, a megye, felszólalása által, a helytelen eljárás orvosolhatlanná tételét akadályoztathatja. Ezen nézpontokból indulva ki, és nem terjeszkedve ki egyes szavakra, melyeket talán kicseréltetni óhajtanék, miután különben is, ha szükség lenne, majd későbben is lehetend szerencsém mint indítványozónak azokat elmondani: következőleg kívánom e törvényjavaslatot a 68-dik szakasztól egész a 79-dik szakaszig szerkeszteni. Nevezetesen a 68-dik szakasz igy lenne szerkesztendő. (Olvassa:) „A megyék és kerületek közönségei oda utasitandják tisztviselőiket" —tehát a megyék utasítják — „hogyfelügyeljenek arra,hogy a községekelőijárói mindazokat, mik a közadók kivetésére, beszedésére, behajtására és ugy azoknak, mint a jövedékeknek és illetékek biztosítására nézve a törvény értelmében teendőikhez tartoznak, hatáskörük szerint teljesítsék." Tehát a különbség az, hogy a megye utasítsa, ne pedig ismét egyes pénzügyőrök utasíthassák az egyes községek elöljáróit: mert ez oly zavart idézne elő, hogy a községek elöljárói utoljára azt