Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-279

CCLXXIX ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 6. 1868.) 48l nulóktól vagy az igazsághoz képest megtagadják a kitűnőséget és ez által őket a hadkötelezettség­nek kiteszik vagy nem : ezen pressio által sajátsá­gos visszaélés nőtte ki magát : t. i. az, hogy a ta­nári testületek kétséges hangzású bizonyítványo­kat adtak ki, tehát nem csak most, hanem előbb is, és ezen kétséges hangzású bizonyítványok által félrevezették a hadkiegészítési törvényt végrehajtó közeget, és tettleg minden tanuló felmentetett. En tehát különösen pártolom azon módodt­ványt, mely a kedvezményt nem csupán a kitünőleg képesítettekre,hanem a középszerűekre is kiterjeszti. T. ház, méltóztassanak megfontolni, hogy a kitünő­leg való képesítés sokszor véletlen. Méltóztassanak meggondolni, hogy sok esetben a bizonyítvány nem fejezi ki azt, a mint az illető tanuló azt meg­érdemelné. Sokan ugyanis oly bizottság előtt tesz­nek vizsgát, mely szigorúbb, mások olyan előtt, mely kevésbbé szigorú. A legmelegebben pártolom Tisza Kálmán jnódositványát. Elnök : Szólásra senki felírva nem levén, az indítványozó tartja meg zárbeszédét. Tisza Kálmán : T. ház ! Kénytelen vagyok, miután sok tekintetben félreértettek , még egy pár szót szólani. Legelőször is t. barátom Szász Károly elő­adására van egy pár szavam, ü megtámadta in­dítványomnak azon részét legkülönösebben, mely­ben azt mondom, hogy a kitűnő bizonyítvány he­lyett a kielégítő bizonyítvány legyen elegendő arra, hogy valaki az egy évi szolgálat kedvezmé­nyében részesittessék. Erre legelsőben is meg­jegj'zem azt, hogy én a ..kielégítő" kitételt nem talán valamely bizonyos iskola classificatiójából vettem elő — mert valóban megeshetik, hogy van olyan iskola, és talán t. képviselő ár is olyannal van közelebbi ismeretségben, mely nem kivan oly képzettséget, (Zaj) mely kielégítő — mondom, én nem egyes iskola bizonyítványa után vettem ezt , mert akkor ezen szót, hogy „kielégítő/' nem is hasz­náltam volna, a mennyiben igen sok iskolának classificatiójában ez elő sem fordul. Épen ilyen is­kolának sorozata van jelenleg kezem között, a melyben csak kitűnő, jeles, stb sorozat van, ki­elégítő pedig nincsen. Tehát én e szó „kielégítő" által oda akartam hatni, hogy azok, kik képessé­get nyertek arra, hogy tudományukat haszonnal tovább folytassák, nem pedig bizonyos iskolai classificatiót nyertek, hanem egy átalános képzett­ségi fokot értek el, részesüljenek a kedvezményben. O azt mondja, nehéz volna bebizonyítani, hogy több kitűnő tudós lesz azokból, a kik nem voltak kitűnő tanulók, mint azokból, a kik kitűnők voltak. En e fölött nem akarok vitatkozni, mert megvallom, a kitűnő tudósok classificationalis laj­KÉPV. H. NAPLÓ. 186 a / s . IX. síromáról nem gondolkoztam. Hanem mindenesetre áll az, hogy oly kevés kitűnő tudós van, bár meg­lehet, hogy sok hiszi magát annak a világon, (Igaz!) hogy ahhoz mérni azt, ki legyen kedvezményben részesítendő, ki nem? kiből válhatik kitűnő tudós, kiből nem ? valóban igen nevetséges dolog volna : mert egy egész nemzedékből csak egy vagy kettő találkozik. Különben, a mint már mondottam, hogy azokból, a kik kielégitőleg végezték pályájokat, sokkal nagyobb számmal lesznek a hazának hasz­nos, jeles, tevékeny polgárai, ahhoz ragaszkodom, annyiban, a mennyiben ez igen természetes: mert mégis minden iskolában a világon sokkal nagyobb a kielégítő, mint a kitűnő tanulók száma; de ra­gaszkodom annyiban is, mert ha tetszik t. bará­tomnak, magán utón igen rövid idő alatt ki tudom mutatni egész lajstromát azon iskolai eminensek­nek, a kik az életben távol hátuk mögött maradtak azoknak, a kik az iskolákban kielégítő bizonyít­ványt nyertek. (Igaz!) Különben t. barátom azt is mondja — s ezt ugy lehet venni, mint egy lényeges támadást nem annyira ellenem, hanem egyátalában elvbarátaim ellen is — hogy mi nehezteljük azt, hogy a tiszti karban nincs magyar ember, s ime mégis el akar­juk vonni a hadseregtől az értelmiséget, meg aka­dályozni, hogy lehessen magyar ember tiszt. En­gedjen meg a t. képviselő úr, de ebben nagyon tévedni méltóztatik. Egyátalában senkinek az, hogy a hadseregtől az értelmiség elvonassék, eszébe nem jut. Csak kíméletesek akarunk lenni az országnak más irányú érdekei iránt is, tekin­tetbe akarjuk venni , hogy különbség van a hadi szolgálat terhe között a tudományának élő emberre és másra nézve .; de tekintetbe akarjuk azt is ven­ni, a mit nehezen fog tagadni, hogy utoljára is bizonyos műveltséggel biró egyén egy év alatt bi­zonyosan meg tudja tanulni a katonai szolgálatot ugy, mint az, a ki ezen műveltséget nélkülözi, három év alatt. De különben — és ebben, megvallom, mi­után némelyeknek ez iránt nehézségök van, igen óhajtanám, ha a t. miniszterelnök és honvédelmi miniszter úr egy szóval megnyugtatni szivesked­nék — én azt gondolom, hogy ezen 21-ik szakasz által talán nem az szándékoltatik mondatni, hogy mindazok, a kik az egy évi önkéntesség kedvez­ményében részesülnek, tartozzanak a tiszti vizsgát letenni és magokat mint tisztek beíratni; ha pedig ez nem kötelezőíeg van kimondva, annyival in­kább nem áll az, a mit a t. képviselő úr mondott: hogy mi azt akarjuk, hogy a fiatalság a katona­sághoz ne menjen és tisztté ne legyen, mert senki nem állította azt, senki nem fejezett ki az iránt óhaj­tást, sőt többen közülünk kifejezték azt, hogy 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom