Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-279

CCLXXIX. ORSZÁGOS ULES. (Augusztus 6. 1868.) 477 ugyan kérem, a tudomány és műveltség nem ér-e fel ezzel? Nem inkább érdekében áll-e az államnak, ha már a provisorium alatt is megtörténhetett, hogy a tanulók kivétettek, most is kivétessenek az átalános hadkötelezettség alól? De miután ugy sem méltóztatnak elfogadni Vuchetich képviselőtársam indítványát, hogy mig tanulmányaikat be nem végzik, legalább addig , ideiglenesen kimehessenek meg, mert hisz azután is rá akadnak : legalább azt, mit Tisza Kálmán indítványozott, méltóztassanak elfogadni, hogy t. i. azon tanulóknak, kiknek kivételesen megengedtetik, hogy egy év alatt tegyenek eleget hadi kötelezettségüknek, megengedtessék az, hogy a honvédségnél töltsék ki a többi időt. Hisz utoljára is tán nem akarja a t. ház, hogy egy katonai állammá alakítsuk át Magyarországot, hogy mindnyájan határőrök legyünk, hogy ha azt üzeni ő felsége, mindnyájunknak el kelljen menni. Hiszen ha hajdan, és a legközelebbi időben is sorshúzás utján eleget lehetett tenni a hadkötelezettség elveinek, ez utón is kiállitható a szükségelt katonaság száma. Már legaláb ezen kivételt méltóztassanak megengedni, mert ezt valóban magasabb politikai szempontok kívánják. Á mi illeti azon észvevételét miniszterelnök urnák, melyet itt méltóztatott megnyugtatásul mondani, hogy t. i. a törvényjavaslat nem is czélozza, hoory Magyarországon még a tanintézetekre is a közös hadügyminiszternek befolyást adjon: ha nem volt ez ezélja ezeu törvényjavaslatnak, miért nem mondjuk ki világosan, miért nem hagyjuk ki a törvényből azt, hogy a közös hadügyminiszter még az iskolák rangfokozatának meghatározásába vagy nem tudom én mibe is beavatkozzék ? Az még engem ki nem elégít, a mit hallottam a miniszterelnök úrtól: azért tehát, t. ház, azon reményben vagyok, hogy méltóztatnak ezt a törvényjavaslatból a közös hadügyminisztert kikí gyni. Azért a hadsereg csak olyan nagy marad, mint volt, sőt annyi lesz, hogy bár csak el birja az ország tartani. Méltóztassanak elhinni, igazsága van abban Tisza Kálmán képviselőtársamnak, hogy pl. egy 20 éves ifjúnak még egy éve van csak hátra iskolai pályája befejezésére, akkor rendeli azt a törvény : most már egy évig rendes katona, azután több évekig a tartaléknál fog lenni. Méltóztassanak elhinni , azon tartalékbeli szolgálat, mint a bizonytalan időre adott szabadság, épen olyan, mint „Urlaub auf unbestimmte Zeit." Méltóztassanak elhinni, hogy még abba a szabadságra bocsátásban se nagy öröme lehet az illetőnek, mert én az életből merített példával fogom igazolhatni. Magamnak is volt olyan esetem, hogy egy becsületes fiu nálam szolgálván, besoroztatott ugyan, de pár év múlva szabadságra bocsáttatván, nálam ismét kínálkozott, hogy miután ismerem, fogadnám vissza szolgálatomba, mire kénytelen voltam azt válaszolni, hogy — miután épen a tél volt bekövetkezendő, télen pedig csak azért tartunk két annyi cselédet, mint szükséges volna, hogy nyáron biztosítva legyünk a szükséges munkás kezek iránt, nem fogadhatlak meg, mert majd tavaszszal ismét beszólítanak. Ilyen az a tartalék. De már a honvédség egészen más : mert én ugy tekintem a honvédséget, mint a népfölkelést, hogy az csak legnagyobb szükségben, ha t. i. az ellenség már az országba be is tört, alkalmaztatik. Én tehát ezen magasabb politikai szempontokból kérem a t. házat, méltóztassék Tisza Kálmán képviselőtársam módositványát elfogadni. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Azon aggodalmak megnyugtatására nézve, melyek a tanintézetekre vonatkozó bekezdés iránt itt több részről nyilváníttattak: méltóztatnék talán az indítványozó úr abba belenyugodni, hogy mondatnék : „mely tanintézetek tekintessenek azon kedvezményekre nézve a főgymnasiumokkal vagy főrealtanodákkal egyenrendüeknek, a két minisztérium által a közös hadügyminisztérium hozzájárulásával fog megállapittatni." E szerint világos, hogy a két minisztérium fogja megállapítani. A hadügyminisztérium hozzájárulása pedig miért szükséges? ezt bátor voltam már előbb elmondani. Azt hiszem, ezen szerkezet mellett minden aggodalomnak meg kell szűnni. (Helyeslés a jobb oldalon. Maradjon!) Bernáth Zsigmond: Megvallom,utósó nyilatkozata miniszterelnök urnák az iránt, hogy a tanintézeteknek minőségét a két minisztérium határozza meg és hozzájárulna ennek meghatározásához a közös hadügyér is, az aggodalmat némileg eloszlatta : mert, ha jól fogtam fel szavait, azt méltóztatott mondani, hogy a két minisztérium külön állapítja meg és tudomására juttatja a közös hadügyminiszternek. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: A közös hadügyminiszter hozzájárulásával! Bemáth Zsigmond: Szükségesnek ezt, megvallom, nem tartom, s ha ugy lett volna, a mint mondottam, szivesebben fogadtam volna el. Egyébiránt, ami a vizsgákról előhozatott és a szakaszban is némileg rejlik, t. i. a fokozatos tiszti előléptésekre nézve, minthogy épen alkalmam van, röviden elmondom alázatos véleményemet. En azt tartom, sem Sherman, sem Sheridan, sem Grant tábornokok nem tettek sem államvizsgát, sem főhadnagyi, sem kapitányi vizsgát, hanem neki állottak és hazaszeretetből megverték azokat, kik a hazát veszélybe akarták dönteni. Én azt tartom, hogy a ki arra született, abból majd megválik a jó katona, s azért nem is tartom szükségesnek, hogy abban valami különös megszorító szabályokat tartsunk fel; hanem szükségesnek tartom még-