Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-279
CCLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 6. 1868.) 4 75 a másik pedig az államnak előnyére válik. Más j különbség e kettő között a törvényjavaslatban i nem tétetik ; ezen különbség pedig nézetem szerint a dolgok természete által van motiválva. Harmadik ellenvetése a t. képviselő urnák az volt, hogy a kik egy évi szolgálat után a tiszti vizsgát letették, ne a tartalékba, hanem a honvédségbe soroztassanak. Tisza Kálmán: Nem azt mondtam. A mit én mondtam, az nem a tiszti vizsgát léteitekre,hanem egyátalában a képesítettekre vonatkozott, a mint az az első bekezdés végén van. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Ha átalában, akkor azok is hozzátartoznak, a kik egy év alatt a tiszti vizsgát letették; és én e nézetet nem fogadhatom el, mert világos előttem az, hogy az ország érdeke ellenkezőleg azt kivarrja, hogy azon intelligens elem, a mely a vizsga letétele következtáben magát tiszti állomásra képesnek mutatta, ne zárassák ki a közös hadseregből. {Helyeslés jobb felöl.) Továbbá ezt a közös védelem ezélszerüsége is egyaránt követeli. Ennek következtében a t. képviselő úr nézeteihez nem járulhatnék. Az utolsó ellenvetés az, hogy nincs kimondva a törvényben, miszerint az illetők azon városban tehetik le a vizsgát, vagy azon városban maradhatnak, melyet kijelölnek. A törvénynek, midőn megengedi, hogy az illetők maguk választhassák a csapatot, melybe beosztatni kivannak, kétségen kivül az volt szándéka, a mit a t. képviselő úr is akar ; de azt törvényben ugy fejezni ki, mint a t. képviselő úr óhajtja, nem lehetett: mert hiszen nem lehet kimondani, hogy az illető azon városban tehesse a vizsgát, a melyben kivan maradni, mert ha ott például nincs katonaság, akkor csak még is bajos volna az ily módon szerkesztett törvényt végrehajtani . (Helyeslés jobb felöl.) Kapp Gusztáv: T. ház! Ezen szakaszra nézve nekem is van módositványom, melyet bátor vagyok néhány szóval a t. háznak ajánlani. (Halljuk!) Ezen szakasz harmadik bekezdése felfogásom szerint nem helyes. Ezen szakasz harmadik bekezdésében az mondatik, hogy a szegényebb sorsú tanulók mint önkéntesek csak ugy léphetnek be hadi szolgálatba, ha az illető minisztérium javallatára a közös hadügyminisztérium beleegyezésével arra engedelmet nyernek. En ezen megállapítást sem czélszerünek, sem igazságosnak nem tartom és ennek szükségességét be nem látom. Ennek okául szolgált valószínűleg. hogy ezeknek költségei a közös hadügyi pénztárból fedezendők. Ezt én azonban elégséges indokul el nem fogadhatom, mivel az én felfogásom szerint, én azt hiszem, hogy azon költség, mely az egy évi önkéntesség ideje alatt a közös hadügyi pénztárból fedezendő, nem fog arra túlságos terheltetést róni. De továbbá j igazságosnak sem tartom, mert a mostani szerkezetben még azon lehetőség is rejlik, hogy valamely tanulótól minden törvényes föltételek teljesítése mellett is az egy évi szolgálatba lépés megtagadtatik. Noha reménylem, hogy ez csak a mostani szerkezet mellett létezik, de mégis a törvény szigorú magyarázata által ezen lehetőséget megszüntetni közös kötelesség, mert azt az államnak felvirágzása kívánja, hogy épen a köznépnek tétessék lehetségessé minél hamarabb és minél magasabb fokára juthatni a műveltségnek. Ez pedig csak oly intézkedések által érhető el, mik által épen a szegénynek művelődése eszközöltethetik; a szerkezetben pedig erre nézve nem csekély akadály, mert épen a szegény sorsú kotona, ki magát ugy is csak nagy nehézségekkel adhatja a tanulmányoknak, a szerkezetben levőakadály miatt azoknak folytathatásától örökre elvonatik, ha nem az engedményezett egy évi, hanem három évi szolgálatra soroztatik be. Ezen okból bátor volnék a harmadik bekezdés ötödik és hatodik sorába a következő szavaknak : „az illető minisztérium javallatára a közös hadügyminiszter beleegyezésével" kihagyását inditványozni. Továbbá találunk még ezen szakaszban oly feltételt is, „hogy a szegényebb sorsú tanulók, ha a főtan tárgyakból kitűnő osztályzatot felmutathatnak", míg az első bekezdésben, mely csak vagyonosokról szól, ezen feltétel nem áll. Ezen megkülönböztetést a vagyonosak és szegények közt ép oly igazságtalannak mint károsnak is tartom: mivel a tapasztalás bebizonyítja, hogy egy tanintézeti osztályban, 30, 40, vagy több tanuló között, nem lehet mind kitűnő, hanem lesz 2, 3, 4 kitűnő, mig a többiek — talán egy-kettőt kivéve — ha nem is kitűnő, de még is igen jó sikerrel tanulmányoztak, s épen azokból — ha ugy szabad magamat kifejezni — a kik prímában vannak, lesznek a mindennapi életben a legalkalmazhatóbb emberek. A törvényjavaslat e szerkezete szerint pedig csak azon két-három kitűnő nyerhet egy évi szolgálatra belépést, mig a többség a tanulmányozástól teljesen elvonatnék, kivéve azokat, a kik netán szerencséjökre a vagyonosabb osztályokhoz tartoznak. Ezen okból bátorkodom e szakasz negyedik sorában e szavak helyett: „a főtantárgyakból kitűnő osztályzatot nyertek" azt ajánlani: „minden tantárgyakból kitűnő vagy legalább első osztályzatot nyertek." Végre még csak azt vagyok bátor megjegyezni, ha netán az általam ajánlott módositvány azon okból találna valamely akadályra, mivel az érintett költség a közös hadügyi költségvetésből volna veendő: ezen esetre bátorkodnám azon módosítást ajánlani, hogy azon költségek, melyek az 60*
