Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-260

26 CCLX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Julins 11. 1868.) közteherviselés mindnyájunk vállát egyaránt | nyomja, az alól talán kegyelem vagy kiváltság utján, vagy bár mi más utón — felfogásom szerint — felmenteni senkit sem lehet. Én tehát mindezen kételyeket és homályokat a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban benfog­lalva találván, azt élnem fogadhatom, és ahhoz ké­pest világos, határozott tartalmú törvényjavaslat előterjesztése iránt vélem a pénzügyminiszter urat felhivandónak. (Helyeslés a szélső balon.) Pap Lajos: T. ház ! Kolozs megye mocsi ke­rülete képviselője az Erdélyben még máig is fenálló terhes földadóra nézve elég világosan kitüntette, mennyi igazságtalanságot, mennyi súlyos bajt okoz Erdélyre; nem akarom tehát a t. ház tü­relmét, ismédésekkel igénybe venni, hanem egy­szerűen pártolom a Hosszú József képviselőtársam által előadott indítványt azon értelemben, hogy ezen adónak Erdélyre nézve további fentartása teljesen lehetetlen legyen. (Helyes!) De miután ezen adóágból az állam részére igen tetemes ösz­szeg van számításba véve, nem szándékom az ál­lamot ily rövid időre is zavarba hozni; nem kíván­hatom tehát, hogy midőn jelenleg más pótlás kilá­tásban nincs, ezen adónem rögtön eltöröltessék, annyival kevésbbé. mert már az évnek harmad ré­sze lejárt, és mint tapasztalásból tudom, ezen fejadó­nak is már harmad része beszedetett, a még hátra­lévő 3 hó alatt pedig ezen jövedelem pótlásáról gondoskodni nem lehet. Annálfogva én a központi bizottság véleményét azon módosítással pártolom, hogy ;i ház mondja ki határozatilag, hogy Er­délyre nézve a fejadó már jövő 1869-dik évi ja­nuár l-jétől kezdve meg legyen szüntetve. A mi­niszter űr gondoskodni fog ezen jövedelmi ágat más adónemmel pótolni, és én reménylem, hogy miként Gál János t képviselőtársam előadta, már a jövedelmi adónak pontosabb kezelése által az államnak ebbeli vesztesége bizonyosan eléggé pó­tolva lesz. Minden esetre pedig csakugyan más adónemmel kell pótolni ezen adóág megszüntetésé­ből származó hiányt. Csatlakozom Grál János kép­viselőtársam nyilatkozatához, mely szerint az Er­délyben semmiképen se a földadóra, hanem más adónemre hárittassék át. Pártolom tehát a központi bizottság véleményét. Tisza László: T. ház! Midőn röviden e kérdéshez óhajtok szólani, nem tagadhatom el azon fájdalmas érzést, mely keblemet mindig el­fogja, valahányszor ily jelenség által újból és új­ból meg kell győződnöm a felől, mily kevéssé használta fel minisztériumunk a neki nyújtott szabad kezet arra nézve, hogy a tényleg s törvé­nyesen fenálló unió látszólagos külalakját is simitsa a törvénynek s közóhajtásnak megfelelővé. Ujabb szomorú jelensége ez, t. ház, annak, mire nézve számtalan esetet idézhetnék: hogy hazánk ötödik kerületében, ama sokat szenvedett királyhágóntuli kerületben mégis hatályban hagyatnak olynemü intézkedések, sőt egyének is, kik és melyek által a törvénynyel határozottan ellenkezőleg bizonyos különállásnak utóizét, habár talán nem is lételét látszanak jeleztetni. Midőn ezen fájdalomnak, mely talán nem ne­veztethetik épen a dologtól idegennek, kénytelen voltam szavakat adni, magához a dologhoz szólva pártolom Hosszú József képviselőtársam inditvá­nyát azon módosítással, hogy az 1869. év első napjától hajtassák végre. Kívánnám azonban Pap Lajos képviselőtársam nyilatkozata szerint kemé­nyebben kiemelni azt, mint a központi bizottság határozati javaslatában van, hogy 1869. január első napjától Erdélyben semmi esetre többé az eddigi ott divott fejadó fen ne álljon. Megvallom, én tovább szeretnék menni ennél, és teljes mértékben szeretném pártolni Hosszú Jó­zsef képviselőtársam igen helyes és igen alapos indítványát; de utamban látom itt azt, hogy a hol hónapokon keresztül nem történt semmi, vagy legalább, mondhatni, semmi ezen irányban, ha kö­rülbelül 16 hónap alatt a pénzügyminisztérium Er­délynek ezen viszonyait nem méltányolhatta any­nyira, hogy már a jelen költségvetésben el volna törölve ezen igazságtalan, törvénytelen, sőt mond­hatni, sok tekintetben embertelen adónem, akkora még hátralevő 3 hónapban csakugyan bajos lesz ezt ugyanazon pénzügyminiszternek véghezvinni. Annál is inkább óhajtanám ezen adónem rögtöni megszüntetését, ha remélhetném a pénzügyi mi­nisztérium tevékenységétől, mert épen Gál János indítványában találok oly eszmét, mely által talán Erdélyt egy más nagy csapástól, egy más nagy veszedelemtől is meg lehetne szabadítani. Ugyanis ha keresünk kárpótlást a fejadó megszüntetése ál­tali jövedelemért, ezen kárpótlás egy részét semmi­ben üdvösebben, semmiben hasznosabban, semmi­ben a közbizalomnak jobban megfelelően nem ta­lálhatná fel a kormány, mint az erdélyi excelsum guberniumnak az indemnity alapján végre vala­hára való megszüntetésében. Ezeket elmondván, kénytelen vagyok, szük­ségből, a központi bizottság javaslatát pártolni. Berzenczey László: Csak röviden akarok szólani. Az idő haladt: megmutatta ezt a régi német kormány, mert levette a marháról az adót és meghagyta az emberen. (Derültség.) Azt mond­ják, hogy az nem tartozik a civilisatióhoz, hogy a marha megadóztassék, mert annak gyarapodnia kell; de meghagyták az emberen az adót, nem tu­dom, miért ? talán azért, hogy ne gyarapodjék. Azt mondták, hogy a fejet meg kell adóztatni, talán még a verébfejet is; azt mondták, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom