Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

296 CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 30. 1868.) is elegendőkép tájékoztam és a meggyőződés nyeréséhez szükséges informatióval elláttam. Igen helyesen tévé az előttem szóló képviselő úr, midőn hol a történelemre hivatkozék, hol ismét a jóslás mesterségét gyakorlá. A jó, a hivatott törvényhozó első kelléke és tulajdona, hogy ismerje a multat, és éles szemekkel behasson a jövőbe. Csak az igaz jós és az avatott történész lehet magas értelemben legislator. Magam is, hahogy képes leendek illőn kifejezni gondolatimat, vissza fogok pillantani a múlt történeteire, és előidézendek néhány eseményt és cselekvést a történelemből. De bizonyára nem csak egy oldalát és a képlet nem csupán egyik felét fogom bemutatni. Még jósolni is fogok, de nem roszat, kárhozatot, nem is szerencsétlenséget hazámnak, hanem üdvöt és boldogságot. A magyar nemzet azon ösvényen áll és halad ma, az iszonyatos korszak után, hogy tekintetbe véve a kiállott szenvedéseket, physikai és erkölcsei gyengülést, és elismerve azt is, hogy az 1849-ben bekövetkezett rettenetes katostrofának saját magunk hibái és vétkei nem kevésbbé voltak előidézői, mint maga az irgalmatlan idegen hatalom absolutistikus törekvései: nem csak congratulálhatok nemzetem szerencséjének az iránt, hogy az állami lét leglényegesb tényezője, a hadsereg iránt intézkedhetik és törvényt alkothat; de bizton merem állitani, hogy visszatartózhatlanul elérendi a végczélt, szabad és boldog leend. A ház elé terjesztett törvényjavaslat a honvédelemről bár három külön fejezetet foglal magában, még is egyetlen egész rendszert képez. Czélszerünek hiszem e külön fejezeteknek megfordított rendben taglalását. (Halljuk!) A harmadik vagy is a népfelkelésről szóló törvényjavaslat már a ház által véleményezés végett kiküldött bizottság megállapodásai szerint is lényeges módosítást szenvedett. Ez többé nem a kényszerűség, nem a kiparancsolt kötelesség teljesítésének elveire, hanem az önkéntes hazafias akaratra és lelkesültségre van épitve. (Helyeslés joblról.) Ugy hiszem, ezen törvényjavaslat lehetőleg kielégítő és senki által sem fog megtámadtatni. A második törvényjavaslat a honvédseregről intézkedik. (Halljuk!) Honvéd !! mily dicső emléket és részemre mi kedves multat és nagy elégtétet idéz fel és nyújt ezen nevezet. Hogy ezen a honvédségről szóló törvényjavaslat által ugy, mint az előttem szóló kikiáltá, a honvéd név fényes múltja meg lenne tagadva s meggyalázva, azt kereken tagadom. Vizsgáljuk a honvéd nevezetet ethymologice, és látni fogjuk, hogy sehogy sem áll az, mit némelyek gúnyosan reá akartak fogni, azt állitva, hogy itt már most a honvéd nem egyéb mint „Landwekr." A Landwehr földvéd, tartományvéd vagy legfelebb országvéd; mig a hon• véd ma is, mint minap, hazafit, hazafivédet jelent és ugy lép ismét uj életre. (Zajos helyeslés jobbról.) Ezen nevezet tehát az ethymologia értelmezésénél ép ugy, mint a múlt varázsánál fogva is, igen helyesen alkalmaztatik ezen törvényjavaslat cziméül. És én tudom , hogy ép oly józan eszű, mint háládatos nemzetünk ugy fogja azt fogadni, mint a, múlt honvédség uj fölelevenitését és megtestesitését. (Helyeslés.) De hát nézzük át és analyzáljuk röviden ezen honvédségről szóló törvényjavaslat főpontjait. Itt 82 zászlóalj és 32 lovas századból álló honvédség állíttatik elő. Ezen honvédségnek nyelve, vezénylete, jelei tisztán nemzetiek és magyarok. (Közbeszólás a szélső balról: Epén az nem jól Az a baji A szówk a szélső bal felé fordul?) Épen most szólalt meg itt balról egy képviselő azt mondva : „Épen az nem jó !" Ezzel azt igazolja, hogy kimondhatatlanul jó. (Zajos éljenzés jobbról. Eüenmondások a szélső balon. Zaj.) 1848-ban, azon hires márcziusi napokban itt Pesten a fiatalság — elbizakodva a fölött, hogy már mindent kivívott, sőt azt hive, hogy a márczius 15-ikeipromenáddal csakugyan ö szerzé meg azt, mit egy 25 éves jeles korszak alatt száz megszáz derék hazafi buzgósága , oda áldozása és ernyedetlen munkássága kivivott — oszlopot akart emelni márczius 15-ike emlékére; mig más részről Pozsonyban--ott, hol a hon atyái székeltek, s befejezték azon ezredéves törvényhozási cyclust, mely méltán sorakozik bármely európai parlamentnek életéhez --ezek. megfeledkezve arról, hogy a bennünket öldöklő és ránk nézve bizonyára ellenséges systemát életl.alál-harezra hivták ki a minisztériumot mogalapitó törvények által, a helyett, hogy a honvédelemről gondoskodtak volna, vaspályákra, közlekedési eszközökre tiz milliót ajánlottak fel. Akkor én, elkeseredve azon tapasztalaton, hogy nemzetem ismét régi hibákba kezd esni, és pedig már az uj korszak első perczeiben, és pedig azon hibákba, melyek őt a XIII. században a tatár dulásnak, a XVI. században a török invasio veszélyeinek martalékául ejtették., látva azt, hogy ismét ki elbizakodó, ki félösdi, ki irigykedő, ki cselszövő s aljaskodó: a pestmegyei és városi gyűléseken és egyéb nyilvános tanácskozásokban — a mint az akkori „Pesti Hirlap"-nak, gondolom, april 11 vagy 12-ikei számában olvasható — indítványt tevék, hogy ne oszlopemelésről, ne vaspályákról gondoskodjunk, hanem intézkedjünk mindenek előtt a honvédelemről; indítványt tevék arra nézve, hogy a minisztérium, azon minisztérium, melynekakkorKossuth Lajos volt lelke (Éljenzés a szélső balon, piszegés jobbról) és vezetője, hogy azon minisztérium két magyar hadsereg kiállításáról rendelkezzék. Es azt mondottam ekkor,