Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-271
274 CCLXXL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 27. 1868.) eset áll elő, hogy azon bizottság véleményét, mely az általa felolvasott irományokból alakult, a képviselőház meg nem bírálhatja, miután az alapot nem ismeri. Ugyanazért) bátor vagyok indítványozni, hogy a felolvasásra méltóztassék zárt ülést rendelni, a további tárgyalást nyilvános ülésre határozván. Deák FerenCZ: T. ház! Az efféle kérdéseknél mind múltkor, mind most a ház többsége azért nem kivánta az irományokat kinyomatni és felolvastatni, nehogy azok, miután épen azért foglaltattak le. mert terjesztésök törvénytelennek tartatott, sajtó utján tovább terjesztessenek. De ezen indok nem áll ellent Somossy képviselő úr indítványának : mert a zárt ülésben jegyzőkönyv nem vezettetik; a zárt ülésben gyorsirók nincsenek ; a zárt ülésnek tehát sem tanácskozásait, sem határozatait közleni nem lehet. Ha megnyugtatására szolgál valakinek, hogy ő azon irományokat meghallja, és ha azt hiszi, hogy máskép nem tud véleményt formálni: miután a zárt ülés által el vannak kerülve azon aggodalmak, melyek a lapok általi közlés ellen felhozattak: én részemről nem látom okát, miért ne fogadhatnók el Somossy képviselő úr inditványát. Alakuljon a ház zárt üléssé, olvastassanak fel az irományok, és legyen azután ismét nyilvános az iűés.(Atalános helyeslés.) Medán Endre: T. ház! (Folytonos zaj.) Nem fogadhatom ti azt, hogy az volna az oka a csatolmányok kinyomatása és nyilvános felolvasása megtagadásának, a melyet előttem szólott tiszt, képviselő Deák Ferencz úr felhozott: hogy t. i. azoknak nyilvánosság elé hozatala veszélyes volna: minthogy tudta levő dolog az, hogy az esküdtszéki tárgyalások nyilvánosak, és ezen okmányok a nyilvánosság elé kerülnek. Minekutána más ok fel nem hozatott, én ellene mondok a zárt ülésben leendő felolvasásnak. (Nagy zaj.) Elnök : Bátor vagyok azon kérdést intézni a t. házhoz : Somossy képviselő úr inditványa folytán kivánja-e, hogy zárt üléssé alakuljon ? (Kívánjuk!) Közakarattal tehát zárt ülés tartása elhatároztatott. Felkérem a közönséget, hogy a karzatokat elhagyni szíveskedjék. (Az ülés eyy óra lefolyta után ismét megnyílik.) A t. ház határozatához képest akivánt irományok felolvastattak: méltóztassék most a tárgy feletti tanácskozást folytatni. A szó Hodosiu képviselő urat illeti. Hodosiu József: T. ház! Egy perczig sem kételkedtem azon, hogy a tizes bizottság a Román Sándor képviselőtársunk ellen czélba vett sajtóperi ügyben épen azon véleményt fogja a ház elé terjeszteni, mely az imént fölolvastatott. Nem kételkedtem, mondom, mert praecedens esetünk levén, nem vala nehéz jelen esetben is, ugy mint Böszörményi László volt sajtóperi ügyében, a közvádló kérelmére rámondani az „exequaturt." De kételkednem nem kell a felett, hogy ily eljárásunk mellett a képviselői immunitás íentartathassék. Mert ugyanis a tizes bizottság véleményében csak anynyi van mondva, hogy a közvádló állítja, miszerint Pesten egy „Federatiunea" nevű politikai lap jelenik meg, ezen lap 25, 28, 30-dik számában ezen s ezen czikkek jelentek meg, s ezen czikkek által a közvádló véleménye szerint a sajtótörvény VI. szakaszában specificált sajtóvetség vagy sajtóbün követtetett el, s minthogy a közvádló ezeket mondja, tehát a tizes bizottság a perbe fogatási engedelmet azonnal kiadatni véleményezi, szerintem a nélkül, hogy a tárgyba bocsátkozott volna, holott véleményem szerint épen a tárgyat meg kell vitatni, mert ez a ház joga; a törvényszék joga csak subjectiv tekintetben itélni. Ily eljárás mellett nem tudom mi értelme van annak, hogy a közvádló a ház engedelmét kérje ki arra, hogy valamelyik képviselőt beperelhessen? mert hiszen ezt tehetné a nélkül is, és csak utólag tehetne jelentést a háznak, hogy: „Eme vagy ama képviselőt vizsgálat alá vettem, őt perbe fogtam." Én ugy hiszem, csakugyan meg kellene vizsgálnunk legalább azt, vajon nincsen-e jogosulatlan zaklatás ? De én a közvádló eljárásában is különbséget látok a jelen esetben, és a Böszörményi Lászlóféle sajtóper ügyében: mert midőn a Böszörményi-féle esetben, a közvédló az elnökséghez intézett levelében kiteszi azon tételt, mely szerinte sajtóvetséget foglalna magában, midőn t. i. a közvádló 1867-ik évi október hó 15-én az elnökséghez intézett levelében azt mondja, hogy imé a kitétel, mely sajtóvétséget tartalmaz, imé e kitétel ez: „Igaz, és nem újságot mondok, mert hirdettem azt ezernyi ezerek hallatára, két világrészben éveken át; igaz, én az osztrák ház uralmát hazám függetlenségével és önállásával incompatabilisnek hiszem ; c: addig, mondom, mig a közvádló azon esetben kijelöli a tételt a helyet, melyben sajtóvétséget vél: addig a Román Sándor ellen czélzott sajtóvétségi ügyben azt nem teszi, hanem csak átalánosságban beszél: mert azt mondja: a ,,Federatiunea" 25. 28. és 30-ik számaiban e felírás alatt: „Din Transilvani'a 19. fauru a , „Pest'a 2. martiul868" és ,,Romanii in dualismu" aláírás nélküli czikkek jelentek meg, melyeknek nemcsak egész iránya, de egyes tételei is a magyar szent korona alá helyezett terület tökéletes álladalmi egységének tettleges felbontására s a törvényes felsőség elleni engedetlenségre irányzott lazítást tartalmaznak. A közvádló tehát első esetben világosan beszél, itt pedig csak átalánosságban. Már, tisztelt ház, természetes, hogy mindenki valamely czikk irányát saját felfogása szerint itéli meg; de ezen
