Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-259

CCLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 10. 1868.) 15 menynek támogatására az, ha más kifejlett, kivált pedig alkotmányos nemzetek példájára hivatkozunk. Jelen esetben nagyon jól van választva a két példa, melyre a kisebbség hivatkozott: mert az egyik hivatkozás Angliára történik, mely nem csak anyagilag legvirágzóbb, de a legalkotmányosabb állam s; a másik példa, melyre hivatkozás történt, hasonlóan érdekes, minthogy Poroszországnak pénzügyi viszonya csakugyan a legrendezettebb. De a Bajorországra való hivatkozást, megvallom, nem tarthatom egészen alaposnak, mert a tapasztalás azt bizonyitja, hogy azon eljárás, mely egy kisebb állam helyzetének megfelel, egy nagyobb államra, minő a 6000 négyszög mértföldnyi területű magyar állam, minden következéseivel czélszerüen nem alkalmazható. Tehát csak az előbb emiitett két nagy állam adókivetési gyakorlatáról kívánok szólani azon czélból, hogy kimutassam, miszerint az ott fenálló gyakorlat sokban ellenkezőt bizonyít. Igaz, hogy Angliában a kivetést magát nem államtisztviselők, de a magánosok közül kijelölt egyének teljesitik, kik — az egyik clark, a másik assessor nevezete alatt — működnek; azonban méltóztassanak felvenni, hogy az állam miképen gondoskodott arról, hogy ezen kivetéseknél az állam érdeke öszliangzó legyen ezen bízott ági tagok érdekével, Azt rendelte a törvény, hogy e két tag mindegyike minden font sterling után, melyet adó fejében kivetett, 1 7

2 —2 pennyre menő dijt húzzon. Tehát annyiban nem tartom egészen helyesnek ezenj eljárást és az önmegadóztatás elvével egyezőnek, minthogy a kivetéssel foglalkozók egyenesen érdekelve vannak s igyekezni fognak az állam jövedelmének megcsonkítását gátolni, mert az ő jövedelmök is nagyobbodik a kivetett adóösszeg emelkedésével. Továbbá megjegyzem, hogy] ámbár a vég megerősítést egy főbiztos, generál comissioner eszközli, ki hasonlag nem államtisztviselő; ez azonban olyan egyén lehet csak, ki legalább 200 font sterling vagyis 2000 frt jövedelemmel bír. Azonfelül a felülvizsgálatot kik eszközlik, s az egész munkát kik vezetik ? Mindig az államtisztviselők az úgynevezett surveyorok. Tehát azt átalában állítani nem lehet, hogy Angliában a jövedelmi adónak kivetése az önmegadóztatás rendszerére van állapítva. Igaz, hogy Anglia adórendszere ugy mint minden köztörvénykezése igen bonyodalmas ós az ottani viszonyokban avatatlan csak nehezen tanulmányozhatja azt. mert ott régi százados rendeleteken alapuló eljárás van. Azonban hivatkozom csak egy igen jeles iróra. Vockére, ki az „Angol adórendszer" czimü jeles munkát irta, munkája 625-dik lapján azt mondja, hogy ámbár az ömnegadóztatási rendszer létezik, mindamellett a kivetésnél a tapasztalás azt mutatta, hogy az önmegadóztatás elvétől való eltérés egy közel ezer évi gyakorlatnak és praxisnak gyümölcse és eredménye és teljesen megfelel a czélszerüség kívánalmának, habár a theoriával meg nem egyezik. Tehát a szabad Angliában is gyakorlatban oly eszközök vannak alkalmazva, melyeknél fogva az államnak érdekei minden tekintetben meg vannak őrizve. A másik hivatkozás történt Poroszországra. A porosz adózási rendszer kétféleképen adóztatja meg a jövedelmet: van egy osztályadó (Klassensteuer), a másik pedig egy osztály-jövedelmi adó. (Klasseneinkommensteuer.) Az 1850. évi május 1-én kelt törvény szerint az osztályadónak kivetése a községbeli elöljáróság által eszközöltetik, de a kormány tisztviselőinek felügyelete alatt, A 10-ik szakasz szerint az adónak kivetése tisztán és kizárólag a Bezirksregierung-tól, tehát szintén kormányhivatalnokoktól függ ; a felszólamlásokat pedig a 14. szakasz értelme szerint a kormány maga intézi el. A mi a jövedelelmi osztályadót t. i. a Klasseneinkommen-Steuert illeti : a becslést és kivetést bizottság eszközli ugyan a 22. szakasz szerint, de ennek elnöke a kormány által kinevezett tisztviselő. A felszólamlási bizottság elnöke pedig a 24. szakasz tartalma szerint szintén a kormány tisztviselője, vagy biztos. Idézem végre a 31. szakaszt, mely határozottan azt mondja, hogy az összes eljárásnak vezetése a pénzügyminiszter teendőihez tartozik, a ki felügyel a kerületi bizottságok egész működése fölött, és a felmerülő panaszok fölött a pénzügymii niszter maga határoz. Tehát a két példára való hivatkozásra nézve, azt hiszem, hogy ha a jövedelmi adónak kivetését minden tekintetben a törvényhatóságokra akarjuk bízni, e tekintetben e két példára hivatkozni alig lehet. Egyébiránt nem akarok és nem is kívánok sem az egyik, sem a másik rendszerre térni; nem kívánom, hogy az illető községbeli kiküldöttek valami jövedelemben részesüljenek; de igenis óhajtom azt, hogy olyan törvényhozási intézkedések keletkezzenek, melyek szerint a jövedelmi adónak behajtása már ezen évben lehetővé tétessék, hogy a törvényhozás az ezen évben szerzendő tapasztalatok alapján azon helyzetben legyen, hogy jövendőre az illető érdekeltek közreműködése mellett az állam érdekeinek teljes megóvása mellett az igazságos és méltányos kivetésnek elve tettleg foganatosíttassák. (Helyeslés.) Deák Ferencz: T. ház! Ha az ember egy tekintetet vet a legalább Pest városában bevallott