Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

194 CCLXVÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 20. 1868.) képviselő úr mondotta, arra sem semmiféle törvényt nekem idézni nem fog, a mi a hütlenségi esetben ezt megengedné, de igen is a gyilkosság, a rablás, a gyújtogatás eseteiben. Vadnay LajoS: Az mindegy! SimOnyi Ernő: Meglehet, hogj Vadnay k ép viselő űr előtt mindegy a gyilkosság és a demokrata körök alakítása ; de a törvény előtt az nem mindegy. A törvény egyenesen meghatározza azon eseteket, melyekben ugy, mint a tetten érés esetében is , a rögtöni elfogatást a megidézés előtt is megengedi. Ezen esetekből azonban világosan kiveszi a hütlenségi per eseteit. Sajnálom, hogy nincs nálam azon törvény, és hogy a háznak asztalán sincs törvénykönyv, hogy felüthetném ; hanem bizonyos vagyok benne, és a minap már fel is olvastam, szorul szóra, a t. háznak ezen törvényeket. Az 1805-iki V-ik törvényczikk 6-ik szakasza, melyet a miniszter úr idézett, egészen másról szól. Ez a nóta perduellionisról szól, ez pedig egészen más. mint a nóta infidelitatis. A nóta perduellionis, vagy crimen'laesae majestatis eseteiben az 1715-iki VII-ik törvényczikk is világosan megengedi az idézés előtti rögtöni elfogatást ; de világosan utána teszi azt is, hogy ez a nóta infidelitatis eseteire semmi szin alatt nem alkalmazható. Törvényes alapiok tehát^ezen elfogatásoknak nincs. A mi már most azt illeti, hogy a per biróság előtt van és igy a vádlottak szabadon bocsáttatása is a biróságot illeti: az igaz, hogy most az ügy már a biróság előtt van; de mikor én határozati javaslatomat beadtam, akkor a per még biróság előtt nem volt. És, a mint tudom, a vádlottak is folyamodtak a bírósághoz, hogy szabad lábra állíttassanak a tör vények értelmében. A királyi tábla azonban nekik azt felelte, hogy szabadon bocsáttatásuk vagy bentartásuk a királyi ügyek igazgatójától függ. Már, hogy ezentúl is megmarad-e a királyi tábla ezen határozatánnál vagy sem, azt látni fogjuk. De akár biróság elé vannak állítva, akár nem: annyi minden esetre bizonyos, hogy a törvények szerint jogtalanul fogattak el. Hogy pedig egy jogtalanság, bármely stádiumában legyen is a per most, tovább is folytattassék, azt én semmiféle juri dicus okoskodásból következtetni nem tudom. Ha a tény jogtalan volt, az jogtalan fog maradni, bármely stádiumában legyen is a per. Ha akkor, midőn határozati javaslatomat a t. háznak benyújtottam, a vádlottak szabadon bocsáttattak volna, akkor azon helyzetben lettek volna, bögy magokat a törvény szerint védelmezhessék, és nem történt volna az, a mi talán még Magyarországon soha nem történt, az 1795-iki Martinovics-féle esetet kivéve, hogy a személyes megjelenétre biróság elé idézett vádlott nem a biróság elé állíttatik, hanem a biróság megy le hozzá a börtönbe és ott veszi fel a pert. Méltóztassanak nekem arra példát mutatni a spanyol inquisitio idejétől fogva, a hol a birák a börtönök mélyébe mentek, hogy ott a pert fölvegyék, az emiitett 1795-iki Martinovics-féle esetet kivéve. Igazságminiszter úr felolvasott bizonyos jelentést Asztalos János és Madarász Vilmos előéletét és jellemét illetőleg. Megvallom, igen sajnálom, hogy a miniszter úr szükségesnek tartotta azokat akár e házban felolvasni, akár más utón oly nyilvánosságot adni a dolognak, hogy arról a vádlottak felett fejbenjáró keresetben Ítélendő biróság tudomást kapjon, és hogy ezen előleges tudomás következtében talán könnyebben mondja ki felettök az Ítéletet, mint sem különben tette volna. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Európa egyik országában sem történik, hogy ha valaki egy speeifieus bűntényért van vádolva, hogy ennek élete gyermeksége óta felkutattassék és a nyilvánosság eléhozassék. (Ellenmondás jobb felöl.) Látom, hogy a ház jobb oldalán ülő t. képviselők többsége ugy vélekedik; de méltóztassanak megengedni, hogy én is kimondhassam véleményemet, hogy t. i. én nem ugy vélekedem, nem csak azért, mert ezen eljárás a jelen esetben alkalmaztatott, hanem, mert ezzel oly elv állitatik fel, mely a legkomolyabb jogi következéseket vonhatja maga után, s pedig nem akkor, midőn jó vagy rósz jellemű emberről, hanem midőn jeles hazafiról lesz szó. Azt mondta Somossy képviselő úr, hogy sajnálja, hogy kapcsolatba hoztam ezen vádlottak neveit Wesselényi s más hazafiak neveivel. T. ház ! hivatkoztam azon esetekre, melyek a magyar országgyűlés előtt a legújabb időkben felmerültek; hivatalkoztam b. Wesselényi, Kossuth Lajos s az úgynevezett ifjak, Lovassy, Tormássy eseteire, mert ezek voltak az utolsó esetek, melyek a magyar országgyűlésen tárgyalás alá jöttek. Midőn más illustratióra volt szükség, hivatkoztam Anglia emberére, Wilkesre, ki, mint mondtam, ott közmegvetés tárgya volt. s nem volt a parlamentnek tagja, mint a miniszter úr mondotta, hanem hamis tanúságot pénzért tevő, s mint mondom, a közmegvetés tárgya. De akár legyen ez helyes, akár nem, annak, hogy a most vádlottak nevei nagy hazafiaknak neveivel összefüggésbe hozattak, nem én vagyok oka, hanem oka a kormány, (Derültség) nevezetesen az igazságügyminiszter úr, ki a felolvasottak által azt kivánta bizonyítani, hogy mindkettő ellen büntető eljárást igénylő aljas bűnök iránti panaszok léteznek, mert az egyikről, ugy hiszem, azt mondta, hogy régóta