Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-267
CCLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 20. 1868.) 183 ház méltóságát megilleti, azon komolysága, melyet az ügy fontossága kivan ; de teszem ó'szintén és nyíltan, mint szabad emberhez, és minden tartózkodás nélkül, mint népképviselőhöz illik. Sajnálom, hogy a kormány, különösen a belés igazságügyminiszter urak akkor, midőn szerencsém volt hozzájok e tárgyban interpellatiót intézni, nem teljesítették azon kérésemet, hogy adnák elő azon irományokat, melyek ezen ügyre vonatkoznak: mert akkor legalább képes volnék lépésről lépésre kisérni az ügyet és hivatalos okmányokkal tudnám támogatni előadásomat; mert nem akarok tem a hírlapok, sem más magán hírek után e házban szólani, s azért csak is a félegyházi bírónak jelentésére vagyok szorítva és a t. miniszter uraknak interpellatiómra adott válaszára, mert csak ezen okmányokat tekinthetem hivatalos olyanoknak és csak ezekre fogok hivatkozni, midőn e^en tárgyról szólok. A félegyházi biró jelentéséből kisül az, hogy a koimány utasdtást adott, nem tudom, egyenesen a félegyházi birónak-e, vagy a kún kapitánynak? de egyenesen utasítást adott arra, hogy ott a demokrata kör megalakulását megakadályozzák. Mennyire hatalmazta fel a birót ezen utasítás, azt én nem tudom; hanem azt tudom, hogy a félegyházi biró a legnagyobb szabadságot vette magának és nagy mérvben rendelkezésére bocsátott katonai karhatalmat felhasználván számos honpolgárt elfogatott, közöttök egyikét azoknak is, kiknek elfogatása képezi a jelenlegi kérdést, Asztalos János kecskeméti ügyvedet. Hogy miért fogatta el Asztalom Jánost, jelentéséből több nem tűnik ki, mint hogy Asztalos János nem akartf engedelmeskedni neki, midr'n őt a kecskeméti polgármester által arról értesítette, hogy ha Félegyházára jön, bajba fog keveredni. Ezen okot adta elő a t. igazságügyminiszter úr is válaszul múltkori interpellatiómra, azt mondván, hogy ha Asztalos más bűnt nem követett volna is el, az is elegendő bün lett volna, hogy midőu a félegyházi biró megtiltotta neki, hogy Félegyházára ne jó'jön, mégis átment. Mennyire bün az, vagy mennyire lehet a honpolgárok szabad mozoghatási jogát egyes városi vagy falusi bírák által korlátozni, ennek megítélését a t. házra bízom: mert tovább menve, azt találom, hogy Asztalos János Fél egyházára megérkezvén, ott a vaspályánál szónoklatot tartott s tartott felolvasást, egyszersmind szállást rendelvén bizonyos Pestről érkezendő vendégek számára. A biró oda küldötte a rendőröket, kik, mig szónoklatát folytatta, csendesen bevárván, mikor azt bevégezte, a biró rendeletéből a városházra vitték. A t. belügyminiszter úr azt mondotta a múltkor, hogy ő ottan egy óránál hosszabban tartó lázitó beszédet mondott: ez, meglehet, hogy más hivatalos kútfőből kiderül, de a helybeli biró jelentéséből semmikép ki nem tűnik. Kitűnik azonban, hogy a kormány még elébb küldött egy rendeletet a biróhoz, hogy az Asztalos János által kiadott proclamatiókat a közvádló számára beszedje. Ennek, ugy hiszem, az volt a czélja, hogy Asztalos ellen sajtóper indíttassák. Már most, ha vajon volt-e ezen proclamatióban valami, a mi a sajtótörvény szerint büntetendő vagy nem. annak taglalásába nem bocsátkozom; de azt találom az egészből, hogy itten arra, hogy valaki idézés s bírói ítélet nélkül elfogassák, a hivatalos okmányokból, akár a félegyházi biró jelentését, akár a belügyminiszter úr válaszát vegyem figyelembe, alapos ok létezése ki nem derül: hogy tehát mi joggal és mi oknál fogva fogatottel Asztalos János, azt, mint mondom, a kezemnél lev T ő hivatalos okmányokból nem látom. Később, talán harmad nappal Pestre küldetett, és mint a hivatalos lapnak egy kis jegyzetéből kitűnik, april 15-én reggeli 10 órakor a sajtóügyi vizsgáló bíróság által kihallgatás alá vétetett, s ez után a kir. ügyek aligazgatója általi kihallgattatása következett. Hogy a sajtóbiróság csak sajtóper ügyében hallgathat ki valakit, az természetes ; de mi végett hallgatta ki a kir. ügyek igazgatója is? az sem az eddigi tények jelentéséből, sem a kir. ügyek igazgatójának bárminő felvilágosításából addig ki nem tűnik: mert ha Asztalos János valami oly bűnt követettel, mely rögtöni elfogatási szükségelne. vagy melyre nézve a törvény megengedné a rögtön elíbgatást, annak előbb kellett volna elkövettetni, mint az elfogatásnak, miután april 11-ike óta, midőn a félegyházi biró által elfogatott, börtönben levén, természetesen sem lazítást, sem bárminemű más bűnt, mely ily kereset alájönne, el nem követhetett. Kitűnik azonban, az én interpellatióm után három nappal későbben a kir. tábla előtt felvett perből, hogy Asztalos János és Madarász Vilmos 1867. év végétől kezdve folyó évi april 11-ik napján Félegyházán tetten érés következtében történt elfogatásaig mindent elkövettek, hogy az 1848-ki törvények visszaszerzésének ürügye alatt valami nagy népmozgalmat idézzenek elő, és ez az alapja azon vádlevélnek, melyet a kir. ügyek igazgatója Asztalos János és Madarász Vilmos ellen a kir. táblánál benyújtott. Van-e itt hűtlenségi esetnek helye vagy nincs ? ezt a törvényes és rendes bíróság fogja megítélni ; ennek vizsgálatába tehát nem fogok itt bocsátko zni; hanem azt mondom, hogy azon törvények, melyeket a múltkor szerencsém volt a t. ház előtt felolvasni, és melyekre a határozati javaslatban hivatkozás történik, a lehető legvilágosabban azt ren-
