Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julin* 17. 1868.) 147 földön nem teremthet. (Elénk, hosszas helyeslés hal felöl.) Azonban, miként előbb is mondám , én a szabad intézmények befolyását az anyagi emelkedésre, az anyagi felvirágozásra elismerem ; csakhogy azon részből, a mely ezen mostani emelkedésben a szabad intézményeket illetheti, nem lehet a törvényhatóságok fenállása ellen következtetni. nem csak fenállásuk ellen nem lehet, hanem arra sem következtetni, hogy jogkörüket meg kelljen szorítani, mert hiszen e másfél év alatt a törvényhatóságok fenállottak. Azt mondta a t. képviselő úr, hogy a felelősség lánczszemét megszakitani nem szabad. Tökéletesen egyetértek vele; de kifejtettem már, hogy megszakitani én sem akarom, jeleztem nézeteimet ezen felelősségre nézve, s fentartom magamnak azokat részletesen kifejteni majd akkor, midőn a törvényhatóságok rendezéséről fogunk tanácskozni; most pedig csak ahhoz szólok még egy pár szót, hogy ki az, vagy is melyik pártnak nézete az, mely a törvényhatóságok lenállását veszélyezteti. Az igen t. képviselő úr azt monda — nem vádképen , de meggyőződéséből kifolyólag — hogy a kik a törvényhatóságokat veszélyeztetik, mi vagyunk : mert ha jogaikban megakarjuk tartani, éles ellentétbe teszszük azokat a kor uralkodó eszméivel és irányával, a mely felkarolta a felelős parlamenti kormányrendszert, s mely a hozzá nem simulókat kíméletlenül elsodorja. Engedje meg, t. ház, hogy én is, nem vádképen, hanem mint meggyőződésemet mondhassam, hogy én pedig azt hiszem, hogy azon ut az, melyen önök haladnak, mely akaratuk ellenére is nem sokára a törvényhatóságok sirjához fogja önöket vezetni. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Mert ha attól való félelmükben, hogy a törvényhatóság összeütközésbejöhetne a kor uralkodó eszméjével, magunk fosztjuk meg azt azon jogaitól, melyek élete feltételét képezik, akkor magoktól is el fognak enyészni. Egyébiránt, t. ház, tökéletesen igaz az és szívből örülök rajta, hogy a kor uralkodó eszméje s uralkodó irányzata ma a felelős parlamenti kormányformához vezet. Ezt én is akarom, arra én is igyekszem, hogy ezen kormányformát teljes tökéletességében szervezzük meg, és a mennyiben bírjuk, őrizzük meg; de nem tartom helyes felfogásnak azt — s ez teszi köztünk, gondolom, a legnagyobb különbséget — hogy a törvényhatóságok meghagyatván jogkörükben, csak szabályozva az eljárást s kiirtva a visszaéléseket, ellentétben állanának a felelős parlamenti kormánynyal. Én azt tartom, a nélkül, hogy ezzel ellentétbe jönnének, mind azon jogokat megtarthatják, melyekkel bírnak. Volt, t. ház, ezen század múlt évtizedében ezen parlamentalis kormányformának egy élősdi növénye, mely rá kapaszkodott és melynek hazánkban is akadtak igen jeles kertészei. Ezen élősdi növény volt a centralisatio : ezen centrálisadéval igen is éles és halálos ellentétben áll az önkormányzati intézmény ; csak hogy hála Istennek ezen ' élősdi növényt a kor szelleme már elvetette magától, és még ott is, a hol a legjobban ki volt fejlődve, még ott is, mondom, a szabadság igaz barátai hátat fordítanak neki. Ne féljünk tehát mi se, ne lássunk előre sötét képzelmünkben egy, a felelős parlamenti kormány és a törvényhatósági intézmény közt kitörendő harezot: mert meg vagyok győződve, nem fog e küzdelem kitörni; hanem védjük meg intézményeinket a központosítástól egyfelől, másfelől ne féltsük tőle annyira, hogy magunk csonkítsuk meg; és kivált, ha az igen tisztelt képviselő úr e törekvésben nekünk kezet nyújt, meg vagyok róla győződve, hogy mind a parlamentalis felelős kormányt, mind a jogok élvezetében meghagyott törvényhatóságot, mint a rend és szabadság biztosításának legjobb eszközeit fogjuk utódainknak átadni. És, tisztelt ház — mert utoljára nincs olyan hosszú, a melynek vége ne lenne — most elértem beszédem végét és igen röviden arra kérem a t. házat, méltóztassék figyelembe venni, hogy módositványom a kincstár érdekekeiről épen oly jól gondoskodik, mint az eredeti szerkezet, a nélkül, hogy, mint emez, a törvényhatóságok jogkörét csonkítaná , s méltóztassék azt elfogadni. (Hosszan, tartó élénk helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Még egy módositvány van beadva: az azt beadó Zichy Nándor gróf fogja indokolni. Zichy Nándor gr.: Midőn azon jogommal élek, melylyel a módositványt beadók - átalában élni szoktak, nem teszem azt azon hiedelemben, miszerint a ház elragadó szónoklatom által meggyőzetve módositványomat el fogja fogadni. Ugyan e meggyőződés képesít arra is, hogy igen rövid szavakba foglaljam mindazt, a mit mondanom kell. Hogy azonban szólok: annak oka az, hogy lehetnek a háznak egyik vagy másik oldalán, kik igen keveset törődnek azzal, miképen értelmeztetnek szavaik, mert vannak hátuk mögött, kik kiejtésüknek megfelelő interpretatiót biztosítanak j vannak egyének és lapok. Előadásomnak helyes értelmezése fölött magamnak kell őrködnöm; s folyamodnom csak magának a háznak pártra hajlatlan jó akaratához lehet. T. ház! Két különböző elvet látok én az előttünk forgó szakaszokban lefektetve. Az egyik az, miszerint a törvényhatóságoknak és azok közegeinek a törvényt kell-e feltétle19*