Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-265
CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 17. 1868.) 145 iránt azt gondolom, tisztelt ház, hogy valamint nem áll az, hogy én a megyét azért, mert azt akarom, hogy a törvényhatóságok iránt is tartassék meg azon fokozat, mely mindenütt meg szokott a polgári és katonai intézményeknél tartatni, hogy, mondom, valamint nem áll az, hogy azért, mert ezt akarom, a megyét a törvény fölé helyeztem volna: épen ugy nem áll, hogy a felírási jogot én jobban meg akarnám szorítani, mint az eredeti szerkezet: mert, habár a t. miniszter úr. hihetőleg szóhibából, azt méltóztatott is mondani, hogy ő a törvények és azok végrehajtása ellen, a törvénynek felfüggesztésére ad a megyének hatalmat, én azt hiszem, hogy mindnyájan itt e házban, úgymint ó' maga is, a felirati jogot nem ugy értettünk, hanem értettük ugy, hogy szabad legyen a kiadott rendeletek végrehajtását felfüggeszteni és azok ellen felirni ; már pedig ezt az én szerkezetem nem korlátolja, mig, a mint kimutattam, az eredeti szerkezet, midőn czélszerütlenség és károsítás szempontjából kellene felirni, avt teljesen és tökéletesen illusoriussá teszi. Azt is felhozta miniszter úr igazolásául annak, hogy midőn felelős parlamenti kormány van, akkor a megyei jogkörnek meg kell szoríttatnia, hogy ime 1848-ban, 1849-ben, midőn a parlamenti kormány újság volt előttünk. a törvényhatósági élet majdnem egészen szünetelt. Én azt hiszem, t. ház, hogy e példa nehezen indíthat bennünket arra, hogy a törvényhatóságok jogait megszorítsuk, sőt még inkább arra ösztönözhet, hogy midőn a közel múltban is meggyőződtünk arról, hogy midőn ezen törvényhatóságok a jogok gyakorlatát, haahazajavaúgy kívánja, szünteteltetni és tudják, ne féljünk tölök, hanem hagyjuk meg őket azon jogokban. (Elénk helyeslés bal felöl.) Felolvasta a tisztelt pénzügyminiszter úr az 1848-dik évi pénzügyminiszternek Kossuth Lajosnak pénzügyi javaslatát. Én azt gondolom, hogy ez nem csak engem — ki tisztelem ugyan Kossuth Lajos nagy tehetségeit, ki elismerem a múltban szerzett nagy érdemeit, de nevére, valamint senkiére, nem esküszöm és nem esküdtem soha — de azokat is, ha ugyan vannak olyanok , kik még m 1 is megtennék azt, mit ő ezelőtt 20 évvel egészen más körülmények közt mondott, egyátalában nem kötelezheti. (Elénk mozgás.) Legalább is csodálkoznom kell pedig azon, (Halljuk!) hogy azon részről, hol a türelmetlenségnek bizonyos jele vehető észre még e név hallatára is, mégis megkísértetik mindig fegyvert faragni az ő evek előtt tett nyilatkozataiból. (Igaz! Ugy van! taps a szélső bal oldalon.) Egyébiránt, t. ház, érthetőbb ez a pénzügyminiszter urnái, mint bárki másnál, érthetőbb annálfogva , mert bizonynyal méltóztatnak tudni, hogy ő 1848-ban azon pénzKÉPV. n. NAPLÓ. 186 5 / 8- ix. ügvi politikához, és — nem tudom, de meglehet — a felolvasott szerkezethez is mint pénzügyminiszteri tanácsos közel állott Lónyay Menyhért pénzügyér: Nem álltam! Tisza Kálmán:... és csak azt sajnálom teljes szivemből, hogy ha nem is egészen, de részben legalább.mint maga mondá,helyesneklátta azon törvényjavaslatból azt, mi a törvényhatóságok jogkörének megszorítását czélozza, átvenni. Miért nem méltóztatott, habár csak részben is — mert hiszen egészben ki kívánhatná? — átvenni azon politikának azon törekvéseiből is némelyeket, a mik a magyar pénzügy függetlenné tételét czélozzák? (Helyeslés a bal oldalon.) Azonban, t, ház! egyátalán nem akarok az akkori és a mostani idők közt párvonalt húzni. Most e helyen csak két rövid megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a helyzet akkor, ha a pénzügyek kezelését befelé értjük is, egészen más volt: akkor az összes adók behajtása a törvényhatóságok tisztviselőinek volt a kezébe letéve , és minden mulasztás vagy épen ellenszegülés közvetlenül érzékeny kárt okozott volna a kincstárnak ; mig most, minő kimutatni szerencsém volt, ezen eset elő sem fordulhat, mert hiszen a pénzügyi közegek foglalkoznak rendszerint az adók I behajtásával. Továbbá akkor, mint azon törvényjavaslatból kitűnik , melyet pénzügyminiszter úr felolvasni méltóztatott, a megyei törvényhatóságok tisztviselői magának a pénzügyminiszternek, nem pedig alárendelt közegeknek szándékoltattak alárendeltetni. Második megjegyzésem az , hogy én nem tartom azt sem a jelen politika, sem annak vezetői érdekében lenni, kik bizonynyal — ha más nem, önmagam tennék iránta tanúságot — lelkök tiszta meggyőződése szerint jónak látják más utón haladni, mondom, nem tartom helyesnek az ő saját érdekökben, hogy ők magok idézik szemünk elé az 1848-diki dolgokat: mert olymódon ők magok tüntetik ki ezen nagyszerű törekvések mellett a jelen politikának , a jelen helyzetnek — meglehet, én nem tudom — igazolt, de minden esetre kicsinyes voltát. j (Ugy van! a baloldalon : Ellenmondás jobbról.) Madarász József: Törpe! törpe ! Tisza Kálmán : Deák Ferencz t. képviselőI társunk (Halljuk!) a múltból hozott fel példát I arra nézve , hogy a megyék mennyi kihágásokat 1 követtek el az adó kivetésénél ezelőtt mintegy 40 I évvd. Én, t. ház! őszintén meg keli vallanom , sajnálom, hogy ily módon a megyei intézmény pellengérre állittatik. (FelkiáltÁsok jobbról: De ha igazat mondott!) Sajnálom, mert az igazságot meg lehet ugyan mondani, de az okos ember nem mindig mondja ki. (Helyeslés a bal oldalon) Sajnálom, 19
