Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-263
CCLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (J.ttüus 15. 1868,) * 107 zetét, hogy nem lenne szükséges és tanácsos a megyéket külön rendes törvények által szervezni. Képviselőtársunk sok szépet, sok igazat mondott akkor, mikor azt mondotta, hogy egészséges viszonyok közt mindennek a maga rendes fejlődési menetelét, a maga rendes sorát, kell, minden erőszakos beavatkozás nélkül, követni. Bár ez a nézet átalános elismerésre jutni közöttünk. De ha a megye szervezetikérdését,rendes körülmények közt, a fokozatos fejlődésnek engedhefno'k is, az által nem hagyhatjuk természetes lassú fejlődésére, a mi mostan, fájdalom, még ma is ugy kell ezt neveznem, abnormis, átmeneti korunkban, én legalább félnék, látva a hangulatot, hogy ha jelenleg csak tétlenül néznők a műtétet, melyben a kormány és a megye az idők során át, esetről esetre hozandó törvényekkel szervezzék úgyszólván egymást. Ez veszedelmes kisérlet lenne. Engedjen meg nekem t. barátom, hogy ezen nézeténél azon két macska jut eszembe, mely egymást addig szervezte % mig végre mind a kettőnek csak a farka maradt. Én is félek, hogy ha megyei rendszerünket mielőbb állandó törvény által nem biztosítjuk, ismert szívóssága daczára is majd annak csak foszlányai fognak sallangként alkotmányunkon megmaradni. Azt is mondotta Tóth Vilmos képviselőtársam, hogy a megyei tisztviselőknek ez az előttünk fekvő törvény tetemes befolyástenged a financzialis ügyekben. Más szóval élt: ugy gondolom, tekintélyes befolyást emiitett. Ha nem tagadom is azt , hogy a végrehajtásnak a kimutathatólag túlságosan kivetett, vagy megelőző orvoslás által már ilyenekül kijelölt összegekre vonatkozó ideiglenes megakasztbatása némi befolyást mutat, de nagy tekintély fektetését abból csakugyan nem láthatom, hogy a megyei tisztviselőnek kell a pénzügyi közegek jegyzőkönyveit vinni, hogy a megyei tisztviselőnek kell, még a legutolsó tolvaj ellen is, eljárni, nem látom ebben a megyei tisztviselőre háramló azon nagy tekintélyt, melyért érdemes lenne a törvényhatóságok tanácskozási rendének ily mellékes utón megváltoztatása. Perczel Béla képviselőtársam érvei közöl legelőször is azt kell megtámadnom, mely az itt előttünk hallottakkal tökéletes öszhangzásban nincs, s e megjegyzésem szóljon egyúttal Szász Károly képviselő urnák is. Igaz. mondotta Berzenczey László, hogy a jelenlegi megyék nem a régiek; mondotta azt is, hogy hiszi, miszerint a megyéket jelen állásukban megtartatni nem czélszerü, de sőt vissza kell állítani a megyéket régi állásukba. A világért sem valami nagy — nála talán nem is supponálom — aristokratikus viszketegből mondotta ezt, hanem azért, mert óhajtotta, hogy a jelenben csaknem hatáskör nélküli, s hatáskörükből mindinkább kiforgattatni szándékolt megyék helyébe állíttassanak vissza azon megyék, melyeknek az alkotmányban kiszabott hatásköre a törvény értelmében valóság legyen. {Elénk helyeslés a baloldalon.) így fogtam fel szavait, s gondolom, hogy ebben maga is igazat ad. Azt mondotta Perczel Béla képviselő úr, hogy kötelességünk mindnyájunknak az állam érdekeire felügyelni. Nagy és szent kötelesség ez, melyet mindnyájan nem érezhetünk eléggé; de ez mutatja, hogy, igénytelen nézetem szerint legalább, a legszentebb elvek is elferdithetők: mert épen, minthogy az alkotmány, a közjóllét érdekeit szivemen viselem, mert azt hiszem, a közérdek a közszabadság előmozdításának egyik nagyfontosságú eszköze az, hogy a megyéknek legalább egyszeri felírási joguk legyen az emberileg csalódható miniszterrel szemben is, épen azért nem akarom a megyéknek ezen jogát igy mellékesen megnehezíteni annyira, legalább is addig, míg a vele szembe tehető intézkedések meg nem lesznek téve, hogy az egészen fictio legyen. (Helyeslés hal felöl.) Szász Károly képviselőtársam azt mondotta, hogy a mi nézeteink indokolhatlanok. Bocsássa meg azon őszinte nyilatkozatot , hogy magam is jobban óhajtom, hogy magunk indokoljuk azokat, semhogy ő tegye ezt. Ezt különösen nagyon óhajtandónak azért, vélem, mert vagy 7 két ellenvetéséből ugy látszik, hogy az elébb mondottakat nem fogta föl helyesen, és így- a mi nézeteinket nem is ismeri, Ezek közül az egyik az, hogy r azt, fejtegeti, milyen nagy hiba volna megakadályozni a megyééi tisztviselők segélynyújtását. Én meglei hetős figyelemmel hallgattam végig a baloldali szónokokat is ; de nem hallottam senkitől azt, hogy a megyei tisztviselők segélynyújtása ellen kifogást tett volna, sőt épen tisztán kifejezve látom az általa elvetendőrek talált módosítványban, hogy a tisztviselők, a megyei bizottsághoz való csak is utólagos hirtétel mellett, kötelesek segítséget nyújtani az őket erre felhívó pénzügyi közegeknek. Ez ellen könnyű is lenne kardot húzni; de sokkal nehezebb kardot húzni az ellen, hogy ne a fináncztörvény szabályozza a megyei bizottság tanácskozásait. A másik ellenvetés, a miről nem óhajtom, hogy ő indokolja, az, hogy a módosítás elfogadásából a fmancziára tetemes kár háramolnék. Miután azonban a dolognak ezen részére Justh képviselőtársamnak megfeleltem, a t. Láz figyelmét tovább nem fárasztva, kérem, ne áldozzuk fel egy látszólagos jelenlegi commoditásért a jövőt, és igy pártolom a bal oldal nevében Tisza Kálmán által tett indítványt. (Helyeslés a bal oldalon.) Horváth Döme: T. ház ! Nem leszek hosz14*
